Egy lány és ami mögötte van...

Egy hétköznapi lány történetei: borús, bohókás, bolondos,de mégis rólam szól :)

szlilla5 2012.06.05. - 15:41 3799 látogatás 5 bejegyzés

Bankett

2012-06-28 00:03:34

 Igen... hivatalosan is elbúcsúztunk egymástól egy utolsó zártkörű vacsorázós, táncolós, bulis estével. :/


Este 7 órára lettünk összehívva egy igen csinos "kis" étteremben, ahol egy hatalmas és gyönyörű különtermet díszítettek fel csak számunkra. A vacsora megkezdése előtt magunk között ill később osztályfőnökünkkel is köszöntőt tartottunk, majd ezután jöhetett a 3 fogásos vacsi: töltött palacsinta, kukoricapehelyben rántott ill grillezett hús zöldség ágyon, majd fagyiiii :) Hmm... nagyon finom volt minden. :) Persze közben fogyott az alkohol is. A nagy meleg miatt sajnos egy-egy óránál nem lehetett többet táncolni egy szusszanásra.


A lányok mind nagyon csinosak voltunk: a szivárvány szinte minden színében pompáztunk,de főleg pirosban és fehérben. :) Természetesen a fiúkat sem érheti egy rossz szó sem, hiszen igazán kitettek magukért, nagyon elegánsan jelentek meg. :) Köztük az én Giogolom is :P :) Mi alkottuk a házaspár szerepét :) Mindketten fehérben voltunk( Ő ugye ingben, én pedig egy kisruhában) Vártam ki és mikor fogja elsütni és hát nem is maradt el. :) Igazából nem bántam... :)


Az egész este nagyon jól alakult. Vacsora után tánc - igazi lakodalmas hangulatban. :D Éjfél körül azonban véget ért ez a hangulat... a fiúk kifáradtak és kimentek a térre, aztán mi, lányok még egy ideig bírtuk,dehát fiúk nélkül nem ugyanaz. :D Fél1-1 körül az osztály nagy része átment egy közeli szórakozóhelyre, nekünk viszont nem volt hozzá kedvünk így kint maradtunk további 2 fővel a főtéren. Kezdetben kettesben tölthettük az időt :) majd csatlakoztak hozzánk és hipp-hopp eltelt az idő. Hajnali 5 óra lett és észre sem vettük. Anyum jött be értem és hazavittük a barátomat is,ne kelljen másfél-2órát várnia a reggeli buszra ill egy helybeli srácot is hoztunk magunkkal. 


Nagyon emlékezetes marad ez a nap számomra :)


Érdekesmód a velünk maradt másik 2 srácot nem zavarta az,h mi együtt vagyunk és néha néha adtunk egymásnak egy-egy puszit... Ha a pasikat nem zavarja, akkor a lányok miért nem tudják ezt elviselni? Sosem nyaltuk-faltuk egymást mások előtt, mégis néha úgy érzem,hogy az emberek elfordulnak tőlünk vagyis inkább tőlem.... :/ Annyira jó látni, neki megmaradnak a barátai, sőt velünk együtt örülnek! :) Az én oldalamon viszont senki sem áll ilyen szempontból(persze a szüleim, legfőképp Anya igen,de az embernek jól esne  egy barátnő is, aki jóban rosszban ott van.)


Hozzászólások száma: (0)

Érettség?! :D

2012-06-21 12:47:05

 Kedden sorra került az érettségi is, szerencsére első körök között kerültünk sorra és nem kellett még napokat várni,hogy letudjuk a dolgot. :D Már csak 2-3 tantárgy maradt számomra, mert a nyelvet és a választottat már korábban megcsináltam. Attól függetlenül eléggé parásnak éreztem a dolgot. A vizsgát megelőző este azt éreztem: SEMMIT NEM TUDOK! Talán ez volt a jó! :D Azt mondják ilyenkor ez az érzés a legjobb, ilyenkor tudunk valamit. :) Így is lett :) Egész jó tételeket húztam és gyorsan ledaráltam, tehát 2012. 07.19. 12:56 óta elvileg érett emberke vagyok :D amiról ma papírt is fogok kapni, azaz hitelessé teszik :D


Valóban egy papírtól lennék az?!


Ezt erősen kétlem :D és ez egy bizonyított tény is. :D Bizonyíték: 2 dl jégkásával jobban eljátszottam ,mint a gyerekek. :) Persze nem egyedül,tehát mint 2 gyerek :) Kevertük, törtük, formáztuk, szívtuk fújtuk... minden ami elképzelhető. :)

Szeretem BENNE,hogy ugyan olyan gyerek így közel a XX,mint én :)


Hozzászólások száma: (0)

Szívképek 2.

2012-06-15 15:41:11

Kicsit időben lehet,hogy ugrálok,de úgy repül az idő... már sorba sem tudnám venni a dolgokat. :) De muszáj vagyok megosztani őket. :)


Egy újabbb szívkép, egy újabb képecske életemből.


Ez nem rég történt... talán 2 hete, amikor megtudtam a vizsgáim eredményét, bár még nem hivatalosan. Nem mondanám,hogy kifejezetten rosszul sikerültek volna,de elég maximalista vagyok. Ezáltal pedig a rossz eredmény hírére eléggé "önsanyargatóvá" tudok válni - ilyenkor feltörnek a gondolatok: többre vagyok képes, csak ennyi? és a másokkal való összehasonlítgatás... ez persze nem jó és természetesen a léleknek sem tesz jót, elkeseredik. Így is jártam. Ráadásul olyan mélyre jutottam,mint eddig még soha. Az a gondolat is megfordult a fejemben, miszerint én túl buta vagyok Hozzá. :( (Ezt most már picit szégyenlem is, hiszen nem a tudásom miatt szeret velem lenni, hanem önmagam miatt, mégha butus is lennék,ami nem igaz :D ) Másfél - 2 napon keresztül igyekeztem az emberekkel való kommunikációt a minimálisra csökkenteni és megbújni az én kis kuckómban. Végül megelégeltem. Irány a közösségi oldal, így talán elkezdhető a visszaszokás, na meg esténként ott szoktam beszélgetni: Vele. :) Így is történt, azonban észrevette a hangulati mélypontomat. Nem igazán tetszett neki,pedig próbálkozott felvidítani,de valahogy vezetett sikerhez. Az éjszaka közepén felajánlotta: kocsiba ül és eljön. A sötétben való utazgatásra gondolva, elutasítottam..... A kommunikációm minősége egyenesen a béka popsija alá került. Ekkor már én is rájöttem, szükségem van RÁ! Első szavamra indult, szinte repült hozzám. :) Rekord idő alatt ideért és éjszakába nyúló beszélgetésbe kezdtünk, majd elaludtunk egymás karjaiban. Reggel arra lettem félálmomban figyelmes,hogy a tőle kapott plüssömet eligazítja az arcomtól és csak néz-néz...percekig. Ez nekem is jól esett.... :)


Ezáltal a lehető legszebben indult a nap. :)


Hozzászólások száma: (0)

Szívképek 1.

2012-06-07 22:24:43

 


 Nincs jobb érzés,mikor a napod nagy és legszebb részét azzal töltheted el, aki előtt valóban önmagadat tudod adni. Valójában minden gyerekben van egy kis jóság faktor, amit a szülők előtt felhasznál...Ilyen vagyok én :D 

De nem rég az életembe lépett a "kishercegem", aki előtt 100%-osan magam tudom adni... ő képes akáregész nap elviselni az őrültségeimet, a hülyeségeimet, pedig nem kevés van. A legapróbb dolgon képes vagyok nevetni, a gondolataim pedig össze-vissza vándorolnak, Ő mégis képes arra,hogy türelmesen megvárja míg megnyugszom és kideríti mi is játszódik le bennem.

Így történt egy keddi napon is:

Érdekes mód a lányok képesek egymásra minden ok nélkül megharagudni egymásra. Nos, ezt nekem is sikerült megtapasztalnom akkor. Először csak arra lettem figyelmes,hogy nem igazán kommunikálnak velem a "barátnőnek mondott személyek". Ezt követően még a társaságomat is kerülték. Mikor kísérletet tettem kideríteni ennek az okát a következőt kaptam: "Felnőhetnél már. Hogy lehetsz Ennyi gyerekes,hogy nem vagy képes a szemembe nézve megkérdezni a gondot, csak levélben...."/Ez úgy legmegragadóbb rész../ (Az első gondolatom, ami erre támadt: Én legalább még megpróbálok valamit tenni a ?barátságunk? érdekében.) Nem sokkal később szerencsére kicsengettek. Ekkor az egyetlen ember, aki odafordult hozzám az Ő volt. (Akkor még nem voltunk egy pár.) Megbízva benne természetesen odaadtam neki a levelet és segített túl tennem magam rajta, ennek köszönhetően egy nagy mosollyal az arcomon léptem azok szeme elé, akik előtte összetörtek. Mindehhez persze hozzá kell tenni: nem nagy szavakat használt csak egyetlen ölelést, amire akkor a legnagyobb szükségem volt. 


Ez volt az Ő első nagy bizonyítása, ami a szívemig hatolt. :)


Hozzászólások száma: (0)

Bolondos boldogságom kezdete :)

2012-06-05 16:25:26

Azt hittem ilyen velem sosem történhet meg... de lám a gimi utolsó évében mégis.

Közel másfél hónapja jött egy srác az életemben, aki mindent megváltoztatott. A történet furcsasága: 5 éven keresztül nap,mint nap láttuk egymást, néha még szóba is elegytünk, de nem különösebben ápoltunk kapcsolatot, majd egyszer csak "megláttuk egymást". Igen, az osztálytársam (volt). Ki gondolta volna,hogy a tánc még erre is képes? Minden ott kezdődött el mikor megkértem legyen egy jelentős eseményen a táncpartnerem. (Mindezt bármiféle hátsó szándék nélkül tettem. :) ) Lazán igent mondott :) majd egy borongós téli estén beszélgetni kezdtünk, közel 4 órán át hallgatta, mi nyomja a lelkemet. Ez a gesztus nagyon jól esett, de a következő iskolai nap, mintha mi sem történt volna.... nem kerítettünk neki nagy feneket. Köszöntünk és elsétáltunk egymás mellett.

Teltek a napok és egyszer csak felfigyeltem a társaságára: kerül-fordul egy közösségben töltöttük el lyukas óráinkat,bár nem egy volt a baráti társaságunk. Osztálytársaink talán hamarabb fel figyeltek a köztünk kialakuló "dolgokra", mint mi... hiszen mi csak jól éreztük magunkat, jól esett a másik társasága. Majd egyre többször alakultak "véletlenül" úgy a dolgok,hogy kettesben maradjunk. Nagyon élvezetesek voltak ezek az 50 percek. Ezt sokáig folytattuk. A tétlenség viszont bizonytalanná tett: "Vajon tetszek neki vagy csak idő töltés vagyok?" - állandan ez járt a fejemben. Annál rosszabbat nem tehet egy pasi,mint bizonytalanságban hagyni egy nőt: ezzel kombinálásra késztetnek! - ezt már saját bőrömön tapasztaltam :D Ettől függetlenül semmi pénzért nem hagytam volna ki az alkalmakat, amikor vele tölthetettem az időt - gyakran maradtam magamra, így rám találhatott... esetleg "angol háziban segített"... vagy éppen fogadtunk. Igen, az egyik ilyen fogadásnak köszönhettem az első ?randinkat?. Ezekután a szokások megmaradtak és élveztem is, de az események nem haladtak előre, a kéteklyek viszont erősödtek. 


Majd  megtörténtek az első, hangyányi lépések - köszönhetően a MATEK FAKT-nak (igen, érdemes rá bejárni ;)  :D ) Mivel 8. órában tartották, sokat kellett buszra várnom...de egyik alkalommal bent maradt velem és másfél órát várt, pedig fél órán belül ment az ő busza. Végül ez is rendszeressé vált :) Alig vártam,hogy csütörtök, matek fakt legyen. :) Szerencsére ez is rendszeressé vált. Végül rászánta magát a lépésre: megkérdezte bejönnék-e vele valamelyik este a városba, a barátaihoz, osztálytársainkhoz. Mondtam volna nemet?! Soha!:)  Ezeket az estéket is többször megismételtük, majd jött a kéz a kézben séta. :) Elmondhatatlan milyen boldog voltam! :) Több hónap után, igen! az első lépést megtettük. Következő találkozásunkkor mintha mindent az elejéről kellett volna kezdeni :/ ... be kellett melegednünk :D

Az osztálytársaink természetesen nem vakok...ők is észrevették,hogy valami van a levegőben! :) Persze mindenre könnyen rájöttek, hiszen ragyogtunk mikor egymás közelében voltunk. :) Az észrevételt követték a megjegyzések: "Együtt vagytok már? Jártok? Na,mi van veletek?" és társai... Többnyire erre mi csak összenéztünk és mosolyogtunk, nem tudtuk mi sem, mi is van?!


Végül sikerült dűlőre jutnunk/jutnia: a végzősök részére szervezett felvonulást követően rátért a lényegre - "Leszel a barátnőm?" Lehet ilyet visszautasítani, mikor ezer éve erre vágyott a lelkem?! :)  Tehát azóta egy párt alkotunk. :) (Ezt nekem még mindig furi kimondani/leírni...minden esetre jó érzés <3 )


 


Hozzászólások száma: (1)