kérdések, válaszok, szerelem és csalódás

3 hét múlva leszek 16. Most éltem talán nagy Ő-jével járok, de sajnos távkapcsolatban. Azonban nem csak ő létezik az életemben mint srác... A blogomban leírom egy hétköznapi lány mindennapi érzelmeit

Agii 2012.05.17. - 14:31 4974 látogatás 7 bejegyzés

házibuli

2012-05-26 18:03:52

 Na még ilyen házibuliban sem voltam még. Itt aztán tényleg majdnem minden volt!! 


L-vel kezd megromlani a kapcsolatom és már nagyon is "unatkozom" vele, így azt tanácsolták a lányok, h érezzem jól magam, ami a mi nyelvünkön egy kis megbocsájtható kalandot is tartalmazhat!! 


(...)


(kövi nap a suliban)


Osztálytársam szülei elutaztak hétvégére, így volt egy jó nagy üres házunk, és hát ezt kihasználva, egyik haverom (osztálytársam) ugy döntött, h egy jó kis szűkbaráti házibulit csap péntekeste. Először el sem akartam menni , mert annyira nem állunk közel egymáshoz és a legjobb barátnőm sem tudott jönni. De aztán egyik osztálytársam, akit nevezzünk Á-nak, tanítás után meggyőzödt, így meggyőzödt! Persze egy jó kis veszekedés a szülökkel is hozzájárult, de mind1. Nem gáz! :) De végül elmentem. Már a vonaton jó volt a hangulat. Nagyon hülyültünk, pedig semmi alkoholt nem ittunk (akkor még)!! Igen, sokan néztek minket, de vhogy senkit nem zavart, mi csak egyszerűen jól éreztük magunkat!! :) Aztán a település, ahova utaztunk, egy tó mellett van miután betankoltunk a lidlben energiaitallal, sörrel és vodkával, elöszőr lementünk a partra, ahol baromi jó képek készültek!! :) Aztán lassan jöttek a későnérkezők is! :) Már majdnem együtt volt az egész társaág, amikor már untuk a simán hülyülést és már nagyon piáltunk volna, így kedvünkre tettünk és elöszőr sörrel, majd tiszta vodkával enyhítettük "szomjunkat". :) Kezdett nagyon jó hangulatom lenni, de még nem eléggé! Így tovább ittam. Aztán egyszer csak ott ültem "Á" ölében. Aztán kért egy jó8puszit!? Kapott is, olyan kis oviscsókot. Aztán még egyet és még egyet! És kezdtünk átmenni smárolásba. A keze egyre lejebb csúszott, és megállapodot "ott lent"! Még nem volt ilyenben részem (és hát "L" sem jutott éppen eszembe), így engedtem neki. Közöltem vele, h ilyen pillanatra nem számítottam, így nem a legjobb most "ott lent" :S (Nagy hiba volt, előző nap nem leboroválni, most már nagyon is bánom! :( ) De Ő azt mondta, h nem zavarja, hát akkor hajrá..(mondtam magamban). Majd sétáltunk és még egyszer az előbbi menet. Majd közölte velem, h korábban, az egyik osztálykirándulásunkin megígértem neki, h teljesítem egy kívánságát, bármi is az! Nem emlékeztem rá, így ez az egész abbamardt, mert ő gyözkődött én meg semmire sem emlékeztem! Aztán, kb 20 perccel később, kezdett vmi rémleni és a lányok is azt mondták, h tényleg megírértem! Így odamentem hozzá és mondtam, h ok, legyen! De mintha semmit sem mondtam volna, le se szart!! Nem értettem. Aztán bármelyik kettes "klikhez mentem oda, vhogy mindig egyedül maradt. (ez még mindig a tóparton történt). Kezdtem magam nagyon magányosan érezni és ehhez még hozzájött a részegség és persze ezzel együtt a hányinger is! :(( Aztán jött a sírás, odamentem egy nagyon jó barátnőmhöz, akit most csak "P"-ként emlegetnék, ha nem gáz! :) Megkérdeztem, h "Á", mi az?? miért vagy szomorú?? Én csak megöleltem és akkro kitört belőlem a zokogás.. Mindent megosztottam vele amik, akkor a szívemet nyomták! Ő csak vígasztalt és vígasztalt és aztán a közelben volt "Á" is egy haverjával és mivel hallotta, ahogyan zokogom egyből odajött és megölelt én meg csak, mint mikor egy nagy maci megölel beletemetkeztem az ölelésébe. Tényleg nagyon jó volt! Aztán már csak ketten maradtunk. "Tudom megígértem, amit mondtál és be is fogom tartani egy a szavamat!"; "Majd "B"(aki a bulit szervezte)-nél megbeszéljük. Kapott egy csókot és azzal visszamentünk a többiekhez. Persze már mindenki tudott a smárolásunkról, de az ilyesmik nálunk nem ritkán történnek szóval tök mind1 volt mindenkinek!! De a többi dologról nem tudtak! Még ittunk és néha még volt pár rosszabb percem és úton a "B" házához véletlenül kidöntöttem egy táblát!! :) Amiről kövi reggel kiderült, h azért volt odarakva, mert egy nagyon ritka és szép fasor van ott! (Kít rédekel?? Nem tom! Mind1! :) ) De aztán épségben eljutottunk a házhoz, ahol baromi hangos bulizásba kezdtünk! Ettünk, ittunk, hifit üvöltettük, énekeltünk, ordibáltunk és felfedeztük a ház relytett zugait! ;) De én már éjfélkor kimerültem így ledöltem a nappaliban, Persz jó sokáig még nem aldutam, de aztán elszundítottam és kb 1 óra múlva arra ébredtem, h "Á" ül mellettem szomorúan, fejét lehajtva. "Héj, mi az? Mi a gond??"; "Bejössz velem aludni a szobába??"; "Igen, de CSAK ALSZUNK"; "Persze, csak alszunk."


folyt. köv


Hozzászólások száma: (0)

mért nem járuk nyitott szemmel?? :(

2012-05-22 19:56:11

Mi van velem?? Egész nap két srácról ámodozntam és dumáltam egész nap!! És egyik sem a barátom jelzőt viseli!! Egyszerűen mindkettőért odavagyok..


De héjj nekem van barátom és már csak két nap és látjuk egymást!! DE egyszerűen vhogy most ugy érzem, h nem akarok semmit tőle. Vhogy szünet kell, lehet h csak pár óra, lehet h több. ezt most nem tudom.. Korábban az ilyen helyzetekben mindig egy közös emélekre gondoltam, de ez ma nem megy.. vmiért nem sikerül...


Hozzászólások száma: (0)

tényleg szeretem..

2012-05-21 21:13:15

HElló mindenki! :D


Először is kicsit meglepődtem amikor 2 perccel ezelőtt beléptem a fiókomba: 47 látogatás és abból 3 én voltam.. :P. :)


A mára két témám is van: 1. eddig féltem, h megint beleszeretek vkibe és megint csalódás lesz a vége, mint az elözőnek. 2. eddig mintha csukott szemmel jártam volna az utcákon!!


1. Több, mint egy évvel ezelőt történt és nem rég jött el a pillanat, amikor is tovább tudtam lépni.


A sztori röviden: összejöttem egy sráccal. Tudtam, hogy kicsit más, mint a többiek de vhogy vonzom az ilyen srácokat. (mind1 :P ) Az első két hónap nagyon jól ment. Aztán az őszi szünetben egyáltalán nem láttam és nem is jelentkezett, ami elég furcsa volt.. :S Aztán a szünet után két v három nappal felhívott egy régi haverom, hogy a barátnőm, akivel nap, mint nap dumáltunk (addig) azt hireszteli a sulijában (a mi exsulinkban, ergo minket  is ismer mindenki  ) hogy összejött az én pasimmal. Nem hittem neki, de este msnen rákérdeztem dologra mintkettőjüknél és nem tagadták a dolgot. Rá másfél hónapra egy sulis partin megint smároltunk, de még aznap este le is zárta a dolgot. Több, mint fél év kellett, hogy mindezen továbbtegyem magam. Többször felmerült bennem, hogy ha akkor a szünet előtt kimondom, azt amit akkor érezhettem, "szeretlek". Akkor nem éreztem, csak utólag vettem észre, hogy mennyire beleszerettem. De szerencsére sikerült lezárnom és szerencsére még köszönő viszonyban vagyunk a mai napog! :D


Szóval reméltem azon a bizonyos parti után (amit az 1. bejegyzésemben olvashattatok), hogy egy normális "nemmegvsalós" pasit találtam magamban. Nem mondhatnám, hogy végigjártuk azt a megismerős lépcsős izét, amúgy sem az a típús vagyok, aki minden ilyesmit betart. Igazából alig tudtunk egymásról, amikor először kimondta "szeretlek". Totál lesokkolódtam. Nem is tudtam, hogy mihez kezdjek, de akkor az igazságot megvalva, nem éreztem ugyanazt mint ő. Csak reményledni tudtam, hogy a távolság nem szakítja meg azt ami bennem végbemegy. Tartottam ettől az egész távkapcsolatosditól, de bíztam benne. Már voltak úgymond "mélypontjaink" de vhogy a kapcsolatunk csak felfelé halad. Az elmúlt két hétben, szinten nem találunk olyan órát, amikor nem Rá gondoltam. Amikor rá gondolok, mintha körülöttem megszünne a világ.. Érzem a csókját a sámon, az óriás imádnivaló kezeit, ahogy simogat. Néha még mintha a hangját is hallanám. De sajnos ezek a pillanatok mindig végetérnek bizonyos külső hatások miatt... :(. Mér több mint másfél hónapja nem láttam, de kb megveszek azért, hogy megcsokólhassam. És ez péntekdélután előtt nem jön el. Nem tud eljönni. Sajnos csak csütörtök délben tudunk hazaindulni. Előbb nem lehetséges. Már nagyon hiányzik és miközben ezt a bejegyzést írom érzem, hogy a mellkasom csak úgy lüktet...és lüktet...Még senkinek sem mondtam tisztí szívből, és neki is sajnos csak fb-n és skypon... De ha meglátom, szerintem nem fog kijönni más a számon, csak hogy "szeretlek".


Na igen mára volna még egy másik témám is hozzátok, de most egyszerűen semmi nem jut eszembe, abból ami ma a fejemen volt!! :D És Rajta kívűl most semmiről nem tudnék írni. sry. holnap folytamtom! I promise!! :D <333


Hozzászólások száma: (0)

hogy lehet vki ekkora...

2012-05-18 21:19:03

Veszekedést veszekedés követ,de szerintem ez már igy lesz amíg élek. Már mondhatni megszoktam. Szerinte ez tök helyénvaló volt hogy le k****-zott. Mert hogy "hogy néztél ki??" Menjen már a p****-ba. A saját apám ilyet mond rám és nekem még ezek után is egy légtérben kell lennem vele!! Nem semmi azért ezt nem képzeltem volna, h ilyen erős vagyok. Kajak büszke vagyok magamra!! De akkor is erős leszek, engem nem fog egy ennyire neveletlen senkiházi ember a padlóra küldeni!! Az már egyszer biztos!!


De ezen az egészen mégis kattog az agyam. Akkor ezek szerint vannak emberek akiknek egyáltalán nem számit, hogy mi jön ki a szájukon, csak mondják azt ami éppen az eszükbe jut?? Nem érdeklik, hogy kinek milyen lelki fájdalmat okoznak, hogy épp a nagylányukkal beszélnek, akire elvileg annyira büszkék??!! Nem veszik észre,hogy rajtuk kívül még több mint 7000 ember él ezen a bolygón, akiken nem lehet csak ugy átgyalogolni, mint a fáról leesett gyömülcsön!! De hisz ez szinte lehetetéen. Mindenkinek van lelke és mindenki átgonodlja a cselekedeteit, vki előbb, vki utóbb...nem?? 


Hozzászólások száma: (0)

már megint..

2012-05-18 16:55:55

kedves édesapámnak új szokása van. Igazából nem nevezhető újnak inkább csak most forta ki magát! Nem vehetem fel azt a mit akarok, 10ig haza kell érnem, ja én ha vmire szükségem van ő eldönti, hogy az nem is kell nekem! Na igen szerintem nem vagyok ezzel egyedül...


Ma reggel felvettem egy alapból kivágott felsőt, de persze alá  plusz egy toppot, h azért még se legyen kivágott, majd a felsőkre egy mellényt. Nagyon szeretem ezt a kombináciot, de persze apámnak ez sem tetszett: visszaküldött átöltözni, azzal hogy ő nem k****-nak nevel! Ja amugy ezt a jelzőt a héten már 2.szorra kaptam meg a saját apámtól. A suliban nem volt semmi kül. De hazafele a buszon azon gondolkodtam, hogy hogy jöhet ki egy apa szájából ez a jelző?? Eléggé megbántott, hogy a saját tulajdon apám mondta rám... 


A héten még szerda délután k****-zott le, mert felvettem a kedvenc magassarkú cipőmet. Nem egy rikító rózsaszin 15 centis magassarkú, hanem egy világosbarna, csukott, elegáns cipő. Nagyon szeretem és akkor pont ahhoz volt hangulatom, így felvettem. Ahogy beültem a kocsiba meglátta a cipőmet és már rám is szorta a "szép kívánságait". Utánna az edzésen szerintem egy 5 éves teljesítményét nyújthattam. Ezek után egyáltalán nem volt kedvem beszélni vele. Gondolom nem meglepő. CSütörtökön nem volt suli és neki sem kellett sajnos bemennnie dolgozni..És mivel a nap folyamán kb 2 szót ha mondtam neki, megint jött a "már megint mi bajod van??" kérdéssel. A válaszom, mint mindig most is "semmi.." volt. Egyáltalán nem tűnik fel neki, hogy minek szólit? De talán a legjobb az egészben, hogy a kishugomat, aki már annyira nem is kicsi (13 éves) ajnározza... Ugy beszél vele mint egy kishercegnővel, mindent megkap, stb. De nekem nem is az fáj a legjobban h épp nem kapom meg a legújabb szempillaspirált, hanem inkább az, ahogy beszél velem. Igen tudom, nekünk mindig meg kell adni a tisztelete, de visszafele már nem működik, vagy mérrt nem jut ez a csöpnyi odafigyelés hozzám?? folyt. köv.


Hozzászólások száma: (0)

egy icinyke-picinyke kérés tőletek, Olvasók!

2012-05-17 20:00:37

Helló, Mindenki! ;)


Lenne hozzátok egy kis kérésem. Ha nem nagy fárdság tegyétek meg egy bejegyzés elolvasása után h hozzászolásként egy a bejegyzést minösítő smile-t v szót írtok. Ezzel engem is segítenétek az írásban! :)


Előre is köszi! ;)


Pusszancs <3


Hozzászólások száma: (0)

rövid bemutatkozásom

2012-05-17 17:39:06

Igen tudom a bemutatkozást a névvel szokták kezdeni, de ez esetben remélem nem gond ha csak annyit tudtok rólam, h a barátaim Áginak szolitanak! :)


16 éves vagyok és ebben az iskolaévben külföldre költöztem h elsajátítsam egy az anyanyelvemtől különböző idegenynelvet! A suli elmegy, mint mindenhol: nehéz, sokat kell tanulni és szivatnak a tanárok! :S De szerencsére én az a gyorsan beilleszkedő típus vagyok így a barátszerzéssel nem akadt/akad gondom! :D Aminek kifejezetten örülök! Ugy költöztem ki külföldre, h volt barátom, de a kapcsolatunk korántsem bizonyult olyan erősnek mint azt mi gondoltuk. Nem lett vmi szép vége, de most már vége...


És hát itt is akadnak szép számmal helyes fiuk. Már az év elején feltünkt két srác, akik persze legjobb haverok. Mindketten helyesek és persze minden buliban ott vannak, ami számít! :) Nagyon sok közös dolog van bennünk így mikor kicsit jobban megismertek én is bekerültem közéjük. A bulikba v nem tudtam v nem akartam elmenni. Egy idő után megint nem nagyon lógtam velük. És a kapcsolatom a srácokkal a mai napig is ilyen maradt sajnos.. :( Az egyik fiúhoz kicsit közelebb kerültem mint a másikhoz. Voltunk moziban én a suliban már pletykaként terjedt, hogy bejön nekem. De mint kiderült v nem jutott el hozzá a pletyka v mert még nem volt barátnője nem tudott mit kezdeni a szituval. Aztán pár hét alatt nagyon megromlott a kapcsolatom mind2 sráccal. Vhogy nem akartam egyikükkel sem lenni. De ez csak a két sráccal volt. Minden más barátommal töretlen mai napig is a kapcsolatom.


A tavaszi szünetben hazautaztam a családom többi tagjához. A legjobb barátnőm csak miattam tolta el a szülinapi buliját, hogy én is ott lehessek. A buli sokkal jobban sikerült, mint reméltem volna. Egy srác, aki egyáltalán nem mondható hétköznapinak és már vagy 2-3 éve bejön nekem, na szóval ő is ott volt. Először nem is tudtam, hogy hogy viselkedjek vele mert előző szilbeszterkor is együtt buliztunk és a buli után pár nappal lerázott. Ismertem már és tudtam hogy nem az a jo fiu mint aminek mutatja magát. Persze majdnem kitűnő tanuló és bajnok úszó,de ha csajokról van szó hát igen... Aztán csak dumáltunk és már ott tartottunk, hogy miközben a többiek épp hánytak és kijózanodtak mi csak ültünk a kanapén és néztük egymást. Mivel én aznap utaztam 8 órát vonattal plusz még kicsit piáltam is ami már kezdett kijönni belőlem, rendesen fáradt voltam. Mondtam, hogy elmegyek aludni és mivel csak a barátnőm szüleinek szobája volt szabad hát oda feküdtem le. Pár perc múlva jött utánnam a srác, akit nevezzünk csak L- nek. Smároltunk, aludtunk és megint smároltunk.


A szünetem azonban csak 2 hétig tartott. Ő, elmondása szerint rendesen belémzúgot és hát nekem is jöttek a pillangok a gyomrobban. Féltem azonban, mivel tudtam,hogy ez nekem még nem szerelem, hogy lehet ennek is olyan csúnya és fájdalmas vége lesz, mint az előző kapcsolatomnak. De ő megígérte, hogy semmi baj nem lesz és hogy mindketten ki fogjuk bírni ezt a rövidnek egyáltalán nem nevezhető időt egymás nélkül is. Nem hittem akkor neki, de most már tudom, hogy igaza volt. Azóta másfél hónap telt el kb és még nyolc napot kell várnunk arra hogy egymást lássuk, de tudom hogy ez a csöpnyi idő olyan gyorsan fog eltelni, minta karikacsapás! :D Időközben rájöttem, hogy habár ez nem az a mélybeli ,mindent megbeszélünk szerelem, hanem ez a felfal ha nem vele vagyok szerelem. Időközben érzem, hogy pillanatról pillanatra idegesebb és feszültebb leszek várva a találkozásunk pillanatát!! <3 Szeretem.


na igen, ez lennék én röviden és tömören.reméle élvezni fogod blogom olvasását! :D


Hozzászólások száma: (0)