Egy beilleszkedés története egy átlagos tinitől

Ezt a Blogot nektek írom. Akik új helyre költöztek, vagy új sulit vagy sportot kezdtek. Velem is megtörtént. Megosztom veletek!:))

zoleee13 2012.05.13. - 15:58 3092 látogatás 3 bejegyzés

Sokkal később..

2012-10-28 14:57:02

 Sziasztok! Már el is feledkeztem erről a blogról. Hisz annyira megváltoztam azóta. Rengeteg új barátom lett. Csak ennyitől, hogy a barátomtól megkérdeztem a buszon, a negativ tulajdonságaimat.

De egyet ne felejts el! NE akarj megfelelni minden áron, mindenkinek. Biztos hallottad már azt a szót, hogy nyalizós. Persze akinek sok barátja van nem biztos hogy még az. Tehát elégedj meg azzal amid van, és igyekezz még belőle, de ne minden áron!:))) Ha kérdésed van tedd fel bátran!!!


Hozzászólások száma: (0)

1 hónappal később

2012-05-16 20:37:03

1 hónappal "a nagy megváltozás" után nagyon erős kapcsolataim vannak, mint az edzésen s mint a suliban. Szinte minden nap megyek valakivel valahova. Vagy ők jönnek hozzám szórakozni stb. Attól a bizonyos lánytól akitől rákérdeztem hogy valóban komolyan viselkedem-e, olyan szinten összekerültünk, hogy lassan egy komolyabb kapcsolat is lesz belőle. Az önbizalmam a 100szorosára nőtt! :)


Hozzászólások száma: (0)

Új sport

2012-05-13 16:48:14

Sziasztok. Hát akkor el is kezdeném az blogomat.

Ezen év szinte első hetében -januárban- új sportot kezdtem. Nem is új, kisebb csoportból átmentem a nagyobb, haladók csoportjába. Első nap amikor mentem a hasam görcsben állt, hogy fognak fogadni a többiek, köszönnek-e nekem. Amikor beértem egy csomó új arcot láttam. Mindenki engem nézett. Én meg köszöntem és visszaköszönt pár ember és folytatták a beszélgetést a kialakult "klikkek" (2-3 csoportból álló haverok). Szerencsére nem közösítettek ki és nem beszéltek ki a hátam mögött,de minden edzés előtt ez volt, görcsölő has és a számomra ismeretlen emberekkel való találkozás. Untam magam egyedül voltam: az egyik haverommal aki a régi kicsi csoportból jött át. Ketten jöttünk. -Ő sokkal hamarabb beilleszkedett, mint én mert ő nagyobb volt nálam egy évvel-. Minden héten ugyanaz az edzés, ugyanazok az emberek, ugyanazok a gesztusok. Én meg ott egyedül, lelkileg letörve - hogy ennyien lesz**nak- próbáltam élvezni az edzést... Ez így ment körülbelül 4 hónapig. Nehéz volt kibírnom. Egyszer elegem lett és megkérdeztem azt a jó haveromat, hogy miért -szerinte miért nem tudok beilleszkedni a társaságba. Elmondta "rossz", vegyük úgy hibás, tulajdonságaimat ami miatt a többieknek nem tetszik. Elkezdtem gondolkodni ezen, több társamat az osztályban meg is kérdeztem, hogy ezek a tulajdonságok rám vallanak-e. (Az osztályomban mindenkivel jóban vagyok.) És azt mondták: most, hogy mondod igen. Másnap újult arccal mentem az iskolába  ezeket a rossz tulajdonságaimat eldobva!!! Az iskolában mindenki pozitívan állt hozzám, egyre több lány bírt és egyre több "komolyabb" kapcsolatot, haverságot tudtam építeni. Az iskolában persze minden rendben volt de a kapcsolataim erősödtek. Hazaérve a suliból nagyon boldog voltam. Nem vagyok egy forever alone de ez végképp jól esett, a társaság. Edzésen mindenki furán fogadta, köszöntek nekem. 1 hét múlva már mindenkivel jóban voltam és ez azóta ígyvan. Nincs idegeskedés, görcsölés edzés előtt. Nagyon boldog vagyok emiatt!!!

Sokszor ha túl komolyan veszel valamit, az is terem valamit: rossz fényt a társaid szemében ellened. Én is ez voltam, de ez már a múlté. Merd megkérdezni társaidat arról, hogy mik a problémáid. Nem fognak elutasítani. Hidd el, sokszor ők jobban látják mint te magad!


Hozzászólások száma: (0)