Álmok vs. Élet

Saját életemet írom le,hogyan épülnék és dőlnek össze az álmaim. Soha nem csináltam még ilyet, de remélem jó lesz! :)

ilyen felhasználónév már létezik 2011.11.03. - 17:59 1402 látogatás 1 bejegyzés

Első bejegyzésem

2011-11-03 18:38:42

Szerintem:

Egy átlag alatti kamaszlány vagyok hatalmas és megoldhatatlan problémákkal, mint a szüleim, a barátaim, az iskola és a pasik.

Valóság:

Egy átlagos, hétköznapi lány vagyok általános problémákkal.



Alsó tagozatban egy általános iskolában tanultam, majd bekerültem egy 8 évfolyamos gimnáziumba. Tavaly (kilencedikben) felvételiztem egy zeneművészeti szakközépiskolába ahová "szerencsésen" felvettek. A szüleim és a tanárom álma teljesedett be ezzel a sikeres felvételive. A városomban mondhatjuk, hogy a legjobbak között voltam. Anyukám ágáról több zenetanár is kikerült, így érthető is. Tavaly mikor éreztem, hogy itt a vége mindennek nagyon rossz napjaim voltak és még rátett egy pasi is. Nagyon a minuszban voltam akkor, mint most. Amikor odakerültem átkapcsoltam "Nem érdekel senki, majd ide jön aki akar!" üzemmódra. Ahhoz képest elég sokan nyitottak felém, inkább fiúk, viszont most én lettem akit kiutálnak, mintha egy tipikus amerikai tinifilm főszereplőjét játszanám. Tudtam, hogy nehéz lesz egy összeszokott osztályba beilleszkedni, de soha nem voltak eddig ilyen problémáim. Nagyon könnyen barátkozom bárkivel, és még a célpont se voltam, akibe mindig belekötnek. Szörnyű érzés. Egy lány az osztályomból indította el ezt a mozgalmat. Talán haragudnom kéne, de nem haragszom rá. Rendben, esetleg egy kicsit, de ez természetes. Nem is beszéltem még vele, mégis elítél. Eléggé központi személy, így sokan követik az esznéit, túl sokan.Most iskolai szünet van szerencsére, de már rettegek a naptól mikor újra bekell mennem.Úgy csinálok, mintha nem érdekelne amit suttognak és mondanak, pedig nagyon mélyen érint. Régebben is voltak gondjaim, amit őrült tettel próbáltam megoldani. Anyukám ezt észrevette és segített túllépni, viszont amióta ott vagyok elkezdtem fogyni. Eddig sem voltam egy duci lány. 171 cm magas vagyok és 50kg voltam, mostpedig 46  kg vagyok. Ott mindig elmegy az étvágyam. Napközben az estéket várom, mert a szobatársaimmal nagyon jól kijövök. Ott pedig a pénteket várom, mikor utazhatok haza. Anyukáméknak meséltem az ottani gondjaimról, hogy vissza szeretnék jönni, de nem nagyon engedik. Ezt az évet muszáj lesz ott kibírnom, és csak remélem, hogy jövőre megint a régi gimnáziumomba járhatok.

                                                                                                                                  - A


Hozzászólások száma: (0)