DepressionDiary

Csak egy kis depressziós senki blogja. Gondolatok, rajzok, linkek, zenék.
Előre is bocsi a gondokozásért.
:(

Zoldulu 2011.04.17. - 14:55 8589 látogatás 11 bejegyzés

Visszatérés + változtatás

2011-06-30 20:09:37

Sziasztok!


Az a helyzet, hogy végül megmondtam a rossz jegyet ősöknek. Persze nem örültek neki, én is nagyon utálom magam miatta (meg sokminden més miatt is), de elmaradt a nagy veszekedés, szidás, büntetés. Egyelőre.


Se gépeltiltás, se netelvonás, se rajzcuccelvétel. Csak a nyarat tervezik meg. x)

Jövőre érettségizek majd, amitől már tavaly szeptembertől kezdve pánikoltam, hogy 'jajnekem, érettségi, mi lesz mi lesz', ami aztán átalakult kisérettségi-pánikba. A szóbeli bizonyos okok miatt elmaradt, a fél osztály jövő tanévben fog felelni. Van legalább 20 tétel összesen, mindegyiket úgy kell tudni, hogy legalább 10 percig kéne róla beszélni, meg lenne valami feladat is, meg természetesen nem az összes tételről kell beszélni, csak arról az egyről, amit kihúz a delikvens. Úgyhogy erre is nagyon rá kell készülni nyáron, mert az egész augusztus arra fog elmenni, hogy nyelvvizsga előkészítőre járok és aug. végén felsőfokú nyelvvizsgát megpróbálnám. Komolyan, a nyelvsuliban nem engedtek a középfokúra jelentkezni mert már felsőfokú eredményt hozott a szintfelmérő. És ezelőtt sose nyelvvizsgáztam, ezért szerettem volna a középfokot letenni, hogy megnézzem, milyen is egy ilyen nyelvvizsga, hogy néz ki a szóbeli meg ilyenek...de erre már késő. >.<

Majd igyekezni fogok a tanfolyamon meg a nyelvvizsgán is. Addig valahonnan kis önbizalmat is kéne szereznem, merthogy eddig angolul nem tudok (vagy inkább nem merek) beszélni, az tuti. De még felolvasni se. Egyszer, egyik évvége felé közeledő héten kellett volna elmondani egy angol szöveget, amit mi írtunk, De sokan nem tanulták meg (vagy épp aznap írták meg), ezért elég volt felolvasni mindenkinek a saját kis mondandóját. Nekem megvolt a szövegem nagy része, de a suliban fejeztem be, ahogy még jópáran. Még óra előtt tök nyugodt voltam, de mire sorra kerültem, már rég sírógörcsöt kaptam az idegességtől, szorongástól meg ki tudja mitől még, tisztára bepánikoltam. Pedig csak osztálytársak elé (egyik fele, kb 15 fő) kellett volna kiállni (plusz 2 tanár) és felolvasni amit írtunk. Hirtelen valahogy félelmetesnek tűnt mindenki, meg az a tény, hogy még ha nem is figyelnek rám (miért is tennék, sose teszik...mert nincs mire figyelni), csendben maradnak, és tisztában vagyok azzal, hogy mivel nem tudok beszélni angolul, kiejtésem sincs, vagyis ha van, az csapnivaló. Így nem tudtam persze felolvasni a szövegem, de a tanárok nagyon kedvesek voltak, és megengedték, hogy óra után olvassam fel csak nekik. A hangom még így is remegett végig, mire az utolsó mondathoz értem, egyszerre nevettem idegességemben és sírtam, és fogalmam sincs arról, hogy ezt hogy a fenébe csináltam. Egyszerűen kikészültem. >.<

A hallásértés feladatok pedig a felsőfokú könyvben olyan nehezek voltak néha, hogy azt se értettem, hogy épp angolul beszélnek-e, nemhogy kihallani bármi választ a feltett kérdésekre...Fogalmazni meg se magyarul, se angolul nem tudok. Vagy csak ezt hiszem, és gyakorolni kéne inkább, mint ebben a hitben élni, hogy csak a nyelvtan megy idegen nyelvből...

Szóval hiába felsőfokú a nyelvtudásom, a hallásértésem meg a beszédkészségem, illetve az íráskészsgégem bőven középfok ALATT van szerintem. Úgyhogy nagyon bele kéne húznom.

 

Amit igazából büntetésnek szántak a szüleim, az az, hogy az eddigi érettségi feladatlapokat fogom 'jókedvemben' töltögetni. Meg tanulni persze. 

Szuper...nyáron sincs semmi lazítás...ezt nem is nyárnak hívják, bakker...-.-"



Ami még nagyon idegesít, hogy az eddig eltelt 2-3hét alatt, a szünetben volt talán 1-2 nap, amikor magamtól keltem fel. Pedig igencsak be kéne pótolni némi alvást, amikor volt, hogy 3-4 órát tudtam csak aludni suliidőben. Jó esetben ötöt. >.<

De nem, mindig ébresszük csak fel a gyereket, nehogy átjöjjenek a hajnalban kelő nagyszülők, aztán szóvá tegyék, hogy jesszus, milyen sokat alszom vagy ilyesmi...meg minden héten leutazunk vidékre is (házépítés folyik éppen, hétvégi házé), és természetesen reggel 6-kor indulunk. Ehhez mikor is kell kelni? Nekem legkésőbb 5-kor, hogy felébredjek és elkészüljek időben. És ott se lehet addig aludni, ameddig szeretne az ember, mert unokatesókák hajnalban kelnek, csak azért, hogy tovább nyaggathassanak. Oké, aranyosak, meg minden, de néha sok belőlük. Eleve ketten vannak, így dupla bébiszittelés megy (4 és 8 évesek), de ha áthívja az unokahugi a kis barátnőjét (5 éves), és mindkét kislány imád színezni, akkor nekik sorozatban kell gyártani a színezőket. Ha az egyik boszorkányt kér, a másiknak meg tetszik, akkor ő is ugyanolyat kér. Ugyanolyat? Mégis mi vagyok én, fénymásoló? Jó is lenne, hamarabb kész lenne a színező a lurkóknak. Az unokaöcsike (szerencsére) egyelőre nemigen szeret rajzolgatni, őt jobban érdekli minden, amit szét lehet szedni, emg lehet babrálni, vagy fel lehet rá mászni. Úgyhogy miközben a 'mindenszép-mindenjó'-t játszó unokanővér és bébiszitter és színezőgyártó egy személyben (azaz én) rajzol a kislányoknak, addig a kis ördögfiókára is kell fél szemmel figyelni, ha épp bent tartózkodik a házban (nagyszülőknél). Tényleg nem tudok rá jobb szót mondani, mint az ördögfióka, mert tényleg elég rosszcsont. És unokahugival sokszor össze is kapnak sajnos, de ez biztos a 'testvéri szeretet'. 

Na de ennyit az unokatesókról!



Annyi változtatást szeretnék, hogy azt se tudom, hol kezdjem.

Először itt szeretnék kicsit kevésbé depisebb bejegyzéseket írni, ami azért fog megvalósulni, mert a sok tanulás/utazás/tanfolyam mellett nem is lesz időm írni, másrészt meg a hozzáállásomon is kéne változtatnom. Meg a jegyeimen. Meg a külsőmön. Mindenen. >.<

Tökjó lenne majd ezt a blogot átnevezni legalább a fejlécén, hogy 'egy volt depressziós naplója' vagy valami hasonló. Új fejlécképpel. 

De lesz egyáltalán átnevezés? Lesz, lesz hát, mert megcsinálom, mert ha valamit olyan igazán elhatározok, azt végig is viszem. De komolyan! Akkor költöztünk a mostani lakóhelyünkre, amikor még felső tagozatos (nem 'végzős') diák voltam, és a közelben van egy középiskola. És elhatároztam, hogy ide szeretnék jönni, ezért hajtottam, tanultam, megírtam egy egész jó felvételit, ami elég jó volt ahhoz, hogy be is kerüljek ebbe a gimibe, ahova 2-3 évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy be szeretnék jutni. Mert egyrészt közel van, másrészt nagyon jó színvonalú, harmadrészt van angoltagozat. És valahogy sikerült! Akkor miért ne sikerülne kikeveredni ebből az egészből?

Naneee, most komolyan optimistán írtam volna? Mivaaan?! Ez nem én vagyok, neeem, valami manó megszállt és a pesszimista programot kicserélte egy időre!!! xD


Hát, akárhogy is van, mindenesetre jó lenne nem úgy hozzáállni mindenhez, hogy csak rosszabb lesz, nem megy semmi, satöbbi.



Már nyitottam is egy új, remélhetőleg 'depimentes' blogot. Ha kész lesz, belinkelem ide, és ezentúl csakis akkor írok majd ide, ha megint nagyon összezuhannék vagy ilyesmi. Remélhetőleg egyre ritkábban.

Ja, az új blognak a témája: főleg kreatívkodás, kreatív dolgok, rajzolás, kis anime/manga mániával keverve. :3


Mindenkinek további jó nyarat!


Hozzászólások száma: (0)

Egy 'kisnagy' szünet...

2011-06-23 13:35:58

Sziasztok megint!


Remélem, mindenki élvezi a nyarat, nincs suli, lehet barátokkal lógni és mindenféle programokat csinálni, van szabadidő...


Bár ez a nyaramra nemigen lesz jellemző.


Az egy dolog, hogy augusztusban megpróbálom a nyelvvizsgát (felsőfok), de előtte se lesz semmi nyári vidámság szerintem. Igen, elég pesszimistán látom a dolgokat, jobban, mint általában.

Na de miért is?


Egyszerű: bizonyítvány.

Holnap lesz évzáró és megkapjuk a biziket.

Ám még egy matek évvégi 3-ast nem mertem bevallami ősöknek...X(

Hiába hajtottam a jobb jegyért mindenből, nem sikerült mindig mindenhol a legjobbat kihozni magamból, hála a stressznek, az alváshiánynak meg a depressziónak. Az se nagyon segített, hogy a legjobbnak-tartott barátnőm úgy éreztem, elhanyagol, de erről már írtam korábban szerintem.

De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy gyakorlatilag félek a szüleimtől. Ha épp rossz kedvük van, vagy a munkahelyükön nem stimmel valami, akkor a feszültséget rajtam töltik ki, rám kiabálnak, utasítgatnak, ilyesmi. Ilyenkor persze semmi sem elég jó nekik, a fejemre is állhatnék, az se lenne jó. ;(

Meg szoktak fenyegetni is rendesen, olyannal pl. hogy elveszik az internetet vagy a monitort vagy a gépet, ami azért baj, mert gépfüggő vagyok, neten tartom a kapcsolatot több ismerősömmel is, így a barátaimtól szakítanának el. Tudom, hogy lehet telefonálni is, de nem tudni sose, ki mikor ér rá beszélni, meg ha smst küldök valakinek, akkor 90% hogy épp nincs pénz a kártyáján se válaszolni, se visszaírni, úgyhogy ez elég kétes módszer a kapcsolattartásra és a programszervezésre. :(

Na meg azzal is mindig előrukkolnak, hogy majd beiratnak olyan iskolába érettség után, amibe ők akarják hogy menjek, meg majd azt tanulok, amit ők mondanak, azon csodálkozom, hogy még az nem mondták meg, hogy hogy vegyek levegőt meg hogyan pislogjak. :/

Tavaly, amikor a törit sikerült hasonló módon elcsesznem, jól megkaptam a magamét, hogy milyen hülyegyerek, lusta és hálátlan dög stb. vagyok, meg hogy annyit érek, amennyit a jegyeim, de azok se jók ( megjegyzem, a többi - tesi kivételével - mind 4-5-ös volt...de hát ez se jó, mert a gyerek egy tanulógép, ami színötöst kéne hogy produkáljon ugye, vagyis a 'gépezet' meghibásodott, ki kéne cserélni egy másikra...>.< ), meg hogy na majd egész nyáron törizés lesz itt, nem lesz nyaram satöbbi. Veréssel is fenyegetnek, de odáig nem nagyon fajul el a dolog, egy-egy taslinál tovább még nem durvult el semmikor.

Most pont ugyanettől félek, hogy ugyanígy megkapom minden részét a fent leírtaknak, sőt még be is válthatják a fenyegetéseket... ;(

Vagyis: 

- net/gép elvétele -> barátoktól elszakítva (vannak külföldi ismerősök is, velük tényleg csak gépen tudom tartani a kapcsolatot)

- tanulás egész nyáron -> nem lesz szünet

- grafikai meg minden művészeti szaktól való eltiltás -> ezt úgy fogom fel, mintha a jövőmtől akarnának megfosztani, az ember álmát egy perc alat porrá zúzzák az ilyen kijelentések...



A jelenlegi állás szerint holnaptól nem tudom majd elérni a barátaimat (legalábbis nagy részüket), a nyári szünetnek búcsút inthetek és a jövőmnek is. "Szuper", tényleg. X(



Szóval egy jó ideig nem leszek, ha érvénybe lépnek az eltiltások-fenyegetések. Ez jó hír itt, nem lesz egy darabig semmi depressziós bejegyzés. x)



Mivel attól tartok, hogy ezeket tényleg megcsinálják ősök, amiket írtam, kicsit előkészülök a 'gépmentes' időszakra.

Elrejtek néhány cuccot, amit nem tudnak majd elvenni, ha netán arra vetemednének, hogy a rajzos-művész-kreatív cuccaimat elvennék. Az elrejtett dolgok között szerepelni fog egy 'analóg' napló, egy mostani félis üres és egy teljesen üres vázlatfüzet rajzcuccokkal, kreatív dolgok amik viszonylag kis méretűek és a zenelejátszó. Meg néhány könyv és manga.


Aztán hátha megint elfelejtődik minden fenyegetőzés, mint tavaly. De ha nem, akkor tényleg szünetelni fog a blog. Meg a Messenger, meg a Deviantart, meg minden más. ;(


Jó nyarat nektek!


Hozzászólások száma: (0)

Egy kicsit összeomolva...

2011-06-06 22:07:20

Sziasztok.


Remélem, Nektek sikerül/sikerült javítani a legtöbb tantárgyból, amiből szeretnétek/szerettetek volna.

Mert nem mindenkinek sikerül sajnos. És van, aki olyan szerencsétlen, hogy még ront is. Például én. ;(


Ebben a tanévben eléggé betett a kevés alvás és a depresszió, és hiába hajtottam, két tantárgyból nemhogy javítani nem tudtam, hanem rontottam is. Ebből még baj lesz. ;(

Oké, az egyik nem fontos, egyéves tantárgy, de a másik...érettségi tantárgy. Elcsesztem az utolsó dolgozatot ami lerontotta az évvégi jegyet. Mondhatni, azon múlt, hogy megint megkapjam belőle a 4-est. De nagyon rosszul sikerült, így rontottam 3-asra. Szuper. X(


Ettől a borzalmas mai naptól még a gimiben sírógörcsöt kaptam, szerencsére nem vette észre senki. Illetve, majdnem észrevették, de mondtam, hogy á, nem sírok. Nem akartam a csoporttársaim orrára kötni, hogy mi bajom van, csak elszomorítom őket.


Infóból javítási céllal készítettem egy weblapot. Iszonyat sokat melóztam rajta, Alice Csodaországban címá regény a témája. Van 9 oldal, gombok, menü, linkek...a gombokat és a háttereket én szerkesztettem, és találtam egy olyan betűtípust is, amilyen az Alice Csodaországban filmplakáton van, így egész jó kis weblap lett belőle. Az egész türkiz színvilágban 'pompázik', majdnem minden kép alapszínét is ilyenre szerkesztettem. Remélem, a tanár értékelni is fogja a sok melót. Azért beviszem holnap pendrive-on, hogy lássa az eredeti képeket is, hogy miből mi lett, hátha kíváncsi rá.


A vizsga persze elmarad, hiszen egész hétvégén tanultam rá. x)


Hozzászólások száma: (0)

Körkérdés az Olvasókhoz! Valaki...?

2011-06-03 23:13:43

Sziasztok!


Egy kérdésem lenne Hozzátok, ha esetleg kerültetek hasonló helyzetbe:


Szóval voltatok már valaha depressziósak? Hogy vészeltétek túl ezt az időszakot, hogy sikerült kikeveredni belőle?


Előre is nagyon szépen köszönök minden hozzászólást!

Kérlek Benneteket, hogy az ilyen jellegű hozzászólásoktól kíméljetek, hogy 'te tiszta őrült vagy' vagy 'micsoda lúzer' meg 'takarodj már innen' és társaik. Higgyétek el, egyetértek az ilyenekkel, de mivel nem vagyok khmm...túlságosan a toppon, meg van olyan szokásom, hogy mindent magamra veszek, és túl komolyan is veszem. Köszönöm.


Mintha már írtam volna, hogy szeretek rajzolni egyik régebbi bejegyzésemben. Majd linkelgetek vagy beillesztek néhány rajzot, ha kíváncsiak lennétek rá.


U.i: Kedves Olvasók, van közetetek esetleg olyan, aki szereti az animéket, és a mangákat? Az anime a japán rajzfilm, a manga pedig a japán képregény. Merthogy én is nagyon szeretem ezeket, és ilyen stílusban kezdtem el rajzolni 2 éve.

Nem kell tőlem félni, szívesen leveleznék e-maileznék animésekkel és nem animésekkel is, és ígérem, hogy ez az a hely, ez a blog ahol így kiadom a depis gondolataimat, máshol nem szoktam (még legjobb barátaimmal beszélek esetleg erről, de annyi ,és beszédtéma is van, nem igaz?). Meg jó lenne animékről, mangákról is beszélgetni.


U.i.2: Tudom, hogy velem van a baj. Még nem írtam erről, de iskolapszichológushoz már járok (hetente 1x ha összejön), csak nem mindig jött össze a megbeszélt időpont, sőt, volt, amikor egy hónapig nem tudtunk beszélni, meg olyan is, amirkor 2-3 hétig nem jött össze az időpont. Ilyenkor mindig kicsit összetörtem, mert jó lett volna beszélgetni, utána meg szinte elfelejtem, mi is történt legutóbbi beszélgetés óta...e-mail-re meg általában nem kapok választ, szóval így kicsit nehéz, és néha kicsit elhanyagolva érzem magam emiatt. Meg a sok stressz miatt se fejlődtem, a baráti beszólásoktól kibukok, és több órán néztünk elég lehangoló filmeket, és így egyszerűen nem tud javulni a hangulatom. Meg állandó bűntudatom is van, hogy mindenkinek gondot okozok, pedig azt mondják mindig mások, hogy ez nem igaz, de akkor nem értem, miért érzem így. ;(


Hozzászólások száma: (2)

'Bipolárkodás' a maximumon II.

2011-06-03 22:53:55

Szép estét!


Nos, megint írok kicsit. Megint késő este. :/


Nem túl jó ez a bizonytalanság. Sőt. Inkább nagyon rossz az állandó bizonytalanság. Most, hogy ofő nincs a suliban, a helyettesek igyekeznek elintézni mindent. De semmi sem biztos még. Jövő héten lesz egy évvégi vizsga, olyan időpont, amire én is feliratkoztam, és nem tudni, mi lesz vele. Előző néhány időpont is elmaradt, úgyhogy nagyjából a fél osztály még nem vizsgázott le. Elvileg majd azért valamikor levizsgáztatnak mindenkit, de valószínű, olyan tanárral, akit nem is ismer az osztály. Így csak még nagyobb a stressz...eddig is tartottam a feleléstől, most meg főleg, hogy azt se tudom, ki feleltetne le és mikor... ;(


Úgyhogy lehet még mindig, mindenből hajtani. Jövő héten még két tantárgyból kéne sürgősen javítani. A vizsga mellett. Szuper. És ha lesz 3-as a bizonyítványban, itthon megkapom a magamét. Hurrá. Csak mert amúgy a kitűnő bizit várnák el tőlem. Á, nem baj, hogy ez már gimnázium harmadik év, és nem áltsuli, ugyan. Már a családtól is megkaptam, hogy ha ment tavalyelőtt a jeles év vége, most is mennie kéne. Kit érdekel, hogy több órám van, a tananyag nehezebb, bejött egy új tantárgy, és csak úgy mellesleg egy 'pöttyet' depressziós lettem, neeem, mindig mindenkor hozza a maximumot a gyerek. :(


Oké, utóbbiról a család nem tud. Semmit.Jó ez így. Mert ha kiderülne, csak még nagyobb baj lenne. Így is előfordulnak családi viták, ősöknek is néha van munkahelyi gondjuk, amitől itthon sem türelmesek, mondhatni rajtam vezetik le a feszültségüket. Kiakadnak, kiabálnak kicsit, megfenyegetnek mindenfélével, csapkodják az ajtót, aztán cseszegetnek, hogy ne csapjam már az ajtót, mert megreped a fal...sebaj. Gyakorlatilag soha semmi nem elég jó, amit csinálok, bármit is csinálok, bárhogy hajtok. A jegyek számítanak egyedül, csakis a jegyek.

Ezt meg is mondták. Igaz, tavaly nyáron. Nyár elején. De az ilyeneket valahogy megjegyzem, és olyan, mintha tegnap vágták volna a fejemhez. Szóval ez a kedves, szerető szülői beszólás így hangzott: 

"Csak annyit érsz, mint a jegyeid, de azok se jók!" 

Magyarul egy fabatkát se érek ha rosszak a jegyeim. Megjegyzem, az egyetlen rossz jegyem akkoriban egyetlen tantárgyból egy évvégi 3-as volt, amin így kiakadtak. Fél nyáron keresztül hallgattam, hogy milyen hülyegyerek vagyok. Vagy tovább. Már nem tudom, de megkaptam a magamét rendesen. És tudjátok mit? Lassan tényleg elhiszem. Sőt, már el is hittem jó régen. Azóta se cáfolták meg, és idén minden eddiginél rosszabb jegyeim lettek. Hogy a nyelvekből jeles vagyok? Kit érdekel, az alap. Kit érdekel, hogy mindenem a rajzolás, és grafikus szerettem volna lenni? Ha év végén is rossz jegyeim lesznek, meg ha épp olyan kedvük lesz ősöknek, majd két év múlva beíratnak valami fősulira, amit ők akarnak. Tényleg percek alatt porrá tudják zúzni az ember álmait az ilyen kijelentéseikkel, hogy majd ide és ide beíratnak és ez és ez lesz majd belőlem. "Grafikus szak? Ha! Felejtsd el!" Köszönöm szépen a támogatást, tényleg.

Tehát mit érek? SEMMIT.

A másik. Valamikor múlt héten megint kiakadt egyik ősöm, és kaptam egy újabb ilyen bevésődő beszólást. Enyhén arra célozva, hogy mire vagyok képes: "Nem vagy alkalmas semmire, nem vagy alkalmas semmire az ÉGVILÁGON!" Köszönöm, ezt eddig is tudtam. Legalábbis gondoltam. De szerető szüleim megerősítették nézeteimet. Szuper. x)


Nem is csoda, hogy negatív önképem van, igaz? Ilyen jó otthoni hangulatban csakis önbizalommal teli, életvidám tiniként lehet élni. x)


Hjaj. Ami még megőrjít, az az állandó sírógörcs. Az egyre növekvő feszültség, az iskolai és az itthoni stressz és a negatív gondolatok kikészítenek. Néha rásegít egy-egy olyan baráti beszólás is jó barátaimtól, hogy 'Depressziózz egyedül a sarokban!', vagy ha épp levegőnek néznek, esetleg elhagynak és mennek a többiekkel. Vagy csak elfelejtenek úgy amblokk és köszönés nélkül lelépnek haza. No meg a kevés alvás se tesz jót. Tisztára szétestem. Már kb. három hete nincs olyan nap, amikor 1) ne kerülnék síráshatárra 2) ne sírnám el magam. Naná, hogy kikészültem idegileg.


Hétvégén nem fogok írogatni, amíg le nem vizsgáztam. Szeretném picit eltiltani magam a szabad netezéstől amíg le nem felelek, hogy készüljek rá amennyire tudok. Nagyon félek ettől a feleléstől, a bizonytalanságól még jobban, pláne a kettőtől egyszerre...megint vissza kell szoknom a nyugtató teára, asszem...régen segített, 3 óránbelül kiütött, ha megittam, de nagyon hozzászokott a szervezetem, és egy idő múlva semmit sem használt. Úgyhogy abbagytam, Már több hónapja ennek. Azóta alig fordult elő olyan 3-4 órás alvás. Inkább 5-6 órásak, hétvégén akár 7-8 is lehet. Na mindegy, szóval nem lépek be szerintem jövő héten.


Mindenkinek sok sikert egy utolsó év végi hajrához! MINDENT BELE!!!


Hozzászólások száma: (0)

'Bipolárkodás' a maximumon

2011-06-02 22:53:44

Szép estét mindenkinek!


Hát hát, nem igazán javult a helyzet, sőt...


A gimi kikészít. Igen, tudom, év vége van, kész őrület, de akkor is...a bizi felén még csak most fogok tudni alakítani valahogy, még jó pár doga és javítás hátra van, ráadásul ott egy évvégi vizsga is, amivel nem tudni mi lesz. És szegény osztályfőnök is lebetegedett, annyira, hogy az év végét helyettesek próbálják megoldani az osztályban. ;(


Ezzel a jegyjavítós-dolgozatos időszakkal csak egy bajom van: az ezzel járó hatalmas STRESSZ. Amit, bevallom, elég rosszul viselek. Mit is értek ez alatt? 

Hát, például azt, hogy tanulás közben csak úgy elsírom magam, aztán nem győzöm összekapni magam, hogy ősök nehogy meglássanak belőle bármit is.

Vagy amikor rám tör a pánik. Kicsit szédelgek, nehezen kapok levegőt, ráz a hideg és szintén sírógörcsöt kapnék, ha mernék sírni. De nem akarom, hogy mások lássák, hogy bármi baj lenne. Ez azonban nem mindig sikerül.

Ma is, egyik barátnőm előtt elsírtam magam, mert már egyszerűen nem bírtam tovább. De nem volt nagy ügy belőle, beszélgettünk, mosolyogni is tudtam, na meg az óra is elkezdődött. Holnap, ha összefutunk (nem osztálytársam), bocsánatot kérek tőle. Nem látszott rajta, hogy elszomorítottam volna vagy ilyesmi, de szerintem nem egy feldobó érzés látni a barátnődet sírni. Úgyhogy holnap mindenképpen bocsánatot kérek tőle, vagy személyesen, ha nem találkozunk, akkor majd msn-en. :(


Délután nagy vihar volt. Zuhogott az eső, süvített a szél, villámlott, dörgött, olyan nagyokat, hogy összerezzentem. Igaz, hogy gyáva nyúl vagyok, de tényleg nagy vihar volt. Nem is mertem egyből hazamenni suli után, inkább maradtam arra a fél-egy órácskára még, amíg kicsit elcsendesedik az idő.


Eszembe jutott, hogy most talán még az időjárás is úgymond 'bipolárkodik': egyszer hét ágra süt a nap, meleg van, már-már kánikula, percekkel később pedig már vihar tombol. Mintha a természet is kicsit bedepizett volna.

A végén azért rendben hazaértem, épp kifogtam egy nem esős negyed órát, ami alatt kint voltam a szabadban, épp megint rákezdett, amikor már a háztömbök elé értem és arrafele már vannak fedett részek is.


Éjszaka remélem nem lesz vihar. A széltől meg úgy egészében a vihartól nem tudok aludni. Az ilyen időjárástól mindig is féltem, és ez nem változott a mai napig sem, pedig már nagykorú vagyok. De hát gyáva nyúl vagyok, mit is várok magamtól? Egy kudarc mihez tud kezdeni? Már lassan kudarcnak könyvelem el magam az eddig történtek és a durva hangulatváltozások miatt.


Csak néhányan értenek és hallgatnak meg igazán. Egyik legjobb barátnőm, aki feltétel nélkül meghallgat és sokat segít, és én is segítek neki amikor csak tudok, főleg leckében vagy lelkesítésben. Igen, lelkesítésben. Valahogy másokkal szemben nagyon optimista tudok lenni. Menni fog, tudod te ezt, tanultál rá, megcsinálod, hajrá, mindent bele, szorítok - és komolyan is gondolom ezeket. Az azért kár, hogy magammal szemben nem tudok ilyen hozzáállást tanusítani. >.<

De visszatérve egyik legjobb barátnőmhöz. Az igaz, hogy segít, meg meghallgat - de főleg interneten. A suli miatt nem tudtunk találkozni most iskolán kívül. Egyszer konkrétan ősök tiltották meg, hogy találkozzak vele, mert épp feszültek voltak, és azt akarták, hogy inkább tanuljak. Ó, nagyon sokat ér az a tanulás, amikor nem a tanulásra, hanem arra koncentrálsz, hogy ne sírd el magad előttük...

Nyáron elvileg tudunk majd találkozni, megígérte. Meg tervez is majd valami programot, azt is írta. Remélem, tényleg így lesz, mert ez az egyik ilyen visszatérő negatív gondolatom, hogy mi lesz nyáron. Vajon fogom látni a barátaimat? Akarnak egyáltalán találkozni velem, vagy örülnek, hogy végre nem látják, hogy milyen lehangolt vagyok? Mennyire lesznek elfoglaltak, fogok-e bárkinek is hiányozni? Mennyit leszek egyedül? Attól félek, hogy mindenki beszervezett magának mindent, és rám meg szinte nem is marad idejük, mert nem is akarnának a társaságomban lenni...már most hiányzik mindenki.Nagyon. ;(

De megint visszatérve. Bocsánatot kérek tőletek, hogy így félreírok mindig, ez biztos egy szokásom. Egyik dologról eszembe jut egy másik, arról egy harmadik, és így tovább, és a végén az eredeti téma szinte el is felejtődött. Igyekszem ezentúl nem ennyire összevissza írogatni, megpróbálom.

Szóval ez az egyik legjobb barátnőm rátalált egyik új osztálytársunkra. Ami nem is baj, jó barátnők lettek, tök jól megértik egymást, és én is örülök neki, hogy lett egy új barátja, akivel tud jókat beszélgetni meg minden...csakhogy amikor vele beszélget, engem levegőnek néz, sokszor nem is köszön amikor hazamegy és ott van vele ez az új barátnője és mintha meg se hallana néha. Ez egy időben nagyon bántott, kicsit elhanyagolva éreztem magam miatta. Azt hittem, ez az új lány átvette a helyemet, és kicsit talán féltékeny is lettem rá. Ő szép, okos, jó fej, vidám csajszi, én meg...egy kudarc, semmi több. ;(


Hétvégén vagy holnap folytatás, most mennem kell. Holnap nulladik óra, és mindjárt éjjel 11. Juhú! x)


Hozzászólások száma: (0)

Egy kis "bipolárkodás"

2011-05-27 21:43:31

Sziasztok, megint.


Nem olyan régen megtapasztaltam nlhány elég durva hangulatváltozást. 

Azt addig értem, hogy a depresszió hangulatváltozásokkal jár, de eddig nem volt olyan szélsőséges és hirtelen. És kábé a közömbös - nem olyan jó - nem jó - nagyon nem jó hangulatok váltakoztak, lassan, de biztosan. Amikor nagyon padlón voltam, szép lassan vége lett a hullámvölgynek, és már-már szinte jól éreztem magam, amikor megint közbejött valami, ami megint visszavetett a mélybe. És ez így ment egészen két héttel ezelőttig.


És két héttel ezelőtt volt az a nagyon durva időszak, amiről tulajdonképpen írnék. Bocis az előző bekezdésért, csak gondoltam, az 'alap'-hangulatváltozást érdemes lenne azért leírnom, hogy a következővel össze lehessen vetni. :(


Szóval, épp a viszonylag ritka közömbös, már-már egészen jó hangulatomban voltam , épp kicsit beszélgettem a többiekkel, tök jó volt a hangulat, majd' szétröhögtük magunkat valami vicces dolgon. Aztán valami úgymond bekattant a fejemben, eszembe jutott valami rossz emlék, negatív gondolat vagy nem tudom mi történt, de hirtelen majdnem sírógörcsöt kaptam, a nagy semmitől. Naponta többször is, több napon keresztül. Azt hittem, beleőrülök. Szóval ilyen az igazi bipoláris depresszió. Ha hosszabb ideig tartott volna, nem bírtam volna. :(

Ez annyival volt másabb, mint az alap hangulatváltozás, hogy a hangulatok a következők voltak kb: 'minden szép, minden jó, nevessünk' - 'mi a francért élek még?! hiszen nincs is rám szükség, egy fikarcnyit se érek stb.' ... ez a kettő váltakozott néha szinte percenként.


A fent leírt 'bipolárkodást' tényleg rosszul viseltem, és manapság is előjön, bár már nem annyira durván, mint két hete.


A kiváltó okokat pontosan nem ismerem, de történt egy-két dolog, amit túlreagáltam, meg mindig újra és újra előjönnek a negatív gondolatok is. A suliban is nagy a stressz, mindig mindenből hajtani kéne, de ezt nem bírom, itthon meg elvárják, hogy mindig a maximumot hozzam ki magamból, ami egyszerűen nem megy. Mert a depresszió visszatart, leláncol, leszívja minden energiámat, ha van még egyáltalán, mert az biztos, hogy sokszor már életkedvem sincs.


Szerintem még futja ma egy harmadik bejegyzésre...


Hozzászólások száma: (0)

Egy 'kis' szünet...

2011-05-27 21:22:51

Sziasztok megint, kedves Olvasók!


Ha megengeditek, a megszólítást ezentúl tegezve írnám.


Hűha. Több, mint egy hónapja írtam utoljára. Durva. O.O


Pedig szerettem volna kiírni magamból, hogy a tanaszi szünet mennyire nem volt szünet...tételkidolgozással ment el minden idő, és megint padlóra kerültem. Persze keveset is sikerült aludnom, így szünet végére fáradtabb lettem, mint amilyen szünet előtt voltam, úgyhogy ez tényleg nem volt szünet. Sőt, minden volt, csak szünet nem...


Na mindegy. A szünet jött, elkezdődött, elmúlt, a kisérettségi pedig még hátra van, így azzal kell most foglalkozni.


A többit majd következő bejegyzésben. Nyugi, nem fogok leírni mindent, ami szünet után történt, hiszen nem is emlékszem már szinte semmire. A memóriám akár egy szita. ;(


Hozzászólások száma: (0)

Egyszer fent, egyszer lent...nagyon lent... ;

2011-04-21 18:35:14

Szép napot, kedves Olvasó!



Ma sikerült végre, végre találkoznom egy olyan barátnőmmel, akit már régóta nem láttam (kb. az ország másik végében lakik). Utoljára még tavaly decemberben láttam, akkor találkoztunk először, azóta neten tartjuk a kapcsolatot. Nagyon jókat 'beszélgettünk' így interneten keresztül, és 'élőben' se volt másképp. Egy tökjó kis délelőttöt töltöttünk el közösen, shoppingoltunk kicsit (inkább nézelődtünk sokat) meg rajzoltunk közösen. Vittem saját kedvenc rajzeszközeimet, amiket ő is kipróbált, és nagyon ügyesen színezett vele. Tényleg jókat dumcsiztunk, soakt nevettünk, kész antidepresszánsként hatott rám az a néhány óra, amíg találkoztunk. :)

Mondhatni, tökjó kis nap. 

Lehetett VOLNA.



Igen, csak volna. Mert délelőtt, mivel ősöm színideg volt, szinte el sem engedett. Meg az is letaglózott, hogy egyik nagyszülőmnek már megint volt kis balesete és beverte szegénykém a hátát, most meg fáj mindene. Úgyhogy amint visszaértem a barátnős taliról, mehettem át ősömmel nagyszülőkhöz látogatni. Egyből el lett rontva a napom, mert ősöm még mindig ideges volt, és csak kiabálni tudott velem. Nem is csodálkozom azon, hogy nem szeretek itthon lenni... :(

Most meg írhatom a kisérettségi tételeket. Megint csak a tanulás, mindig a tanulás...! És hogy mi van velem? Az ugyan kit érdekel? Nem is számít más, csak a jegyek, a jegyek, azok az átkozott jegyek! Szabadságot szeretnék, kis időt rajzolásra-varrásra-olvasásra! Tele vagyok ötletekkel, és nem tudom szinte semelyiket megvalósítani, mert a szünetemet máris betáblázták, hogy oké, ez a délelőtt szabad, de aztán végig tanulás, még hétvégén vidéken is, amikor ott lesz mind a négy kis unokatesókám, akik majdnem mind rám fognak akaszkodni, hogy egyiket figyeljem, másiknak rajzoljak, harmadikkal játsszak, a negyediknek adjam kölcsön a zenelejátszót vagy a mobilt...kész őrültek háza lesz, de azért bezavarnak majd hogy tanuljak, köszönöm szépen. Szünet ez így? Max ez az egyetlen délelőtt volt az. A többi? Nem szünet. Nem bizony, ez egy BÖRTÖN. Az egész rohadt nyomoronc kis életem egy nagy börtön, rengeteg szabállyal. Mintha robot lennék, amit úgy irányítanak, ahogy akarnak. És ugyebár amelyik robot ellenszegül, az selejtes kacat...elég volt! Nem bírom ezt! El akarok szökni, és vissza se jönni! Vagy történne legalább valami velem, ami észhez téríti ezt a családot, ami már nem is igazi család, hogy talán még érek valamit, és nemcsak a jegyek adják az értékemet, amit tartanak ebben a 'családban'. Már mondták, hogy annyit érek, amennyit a jegyeim, de azok se jók...ergo mit is érek? Semmit. A rajzaim? Semmit. Bármi amit önállóan csinálok? SEMMIT. És én? SEMMIT!!!! ;(((



Pedig olyan jó nap lehetett volna...miért kell mindennek elromolnia, miért?! Gyűlölöm magam... ;(((

Csoda, hogy néha már olyan gondolatok járnak a fejemben, hogy egyszerűen el kéne tűnnöm, mert akkor az általam okozott problémák is megszűnnek velem együtt? Hogy mindenki vidámabb, nyugodtabb és jobb lenne nélkülem? ...



Hát, mindenkinek jobb szünetet, mint amilyen nekem lesz. :(


Hozzászólások száma: (0)

Hasznos linkek

2011-04-17 16:57:41

Ide beillesztenék néhány hasznos linket arról, hogy mi valójában a bajom. Nyugodtan gondolhat bárki bármit rólam, nem muszáj olvasni a blogom, nem kötelező. Nem is várok igazán kommenteket, nem akarok zavarni, csak néha kiírni a gondolataimat, amik elég negatívak szoktak lenni... :(



Szóval itt vannak a linkek.

http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/lelek/2728/serdulokori-depresszio


http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/lelek/168/depresszio_fajtai


A legtöbb tünetet észleltem, de erről később.


Hozzászólások száma: (0)

  <<  1 2  >>