A világ csodái

A boldogsághoz nem vezet út.
Az út maga a boldogság. (:

Lilienn 2011.03.25. - 21:38 2550 látogatás 2 bejegyzés

Ha már a csodáknál tartunk...

2011-04-10 21:45:13

Mióta világ a világ léteznek olyan "vándor lelkek", akik folyamatosan úton vannak, hogy megismerjék, felfedezzék, megcsodálják a Földet. Nem volt ez másként az emberi kultúra hajnalán az ókorban, a középkorban sem, amikor állítólag merész viking hajósok, Vörös Erik zászlaja alatt már az Újvilág felé kacsingattak. Vagy közel ötszáz évvel később, a nagy földrajzi felfedezők, Kolumbusz Kristóf, Amerigo Vespucci és társaik korában. Ők azonkívül, hogy felfedezték Amerikát, kitágították az akkori ember világról alkotott perspektíváját. Az új térképek, világképek, a Távol-Keletről behozott iránytű, pedig megvalósíthatóvá tették a legmerészebb kalandorok, kalózok, világutazók számára a tengerek és szárazföldek meghódítását.


Térjünk vissza a kezdetekhez, amikor is az ókori nagy szellemiségek összeállították az akkori világ hét csodáját:

 

1.A gízai piramisok

2.Szemirámisz függőkertje

3.Az epheszoszi Artemisz-templom

4.Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra

5.A halikarnasszoszi mauzóleum

6.A rodoszi Kolosszus

7.Az alexandriai világítótorony


Ezen épímények majdnem mindegyike, sajnos, tűzvész, vagy földrengés áldozata lett. Ma már a lelkes turista, csak hűlt helyüket, romjukat, vagy éppen élénken fennmaradt legendáikat fedezheti fel. Egyedül a gízai piramisok álltak ellen az idő próbájának. A rodoszi kolosszussal kapcsolatban komoly elvárásokat támasztottam úgy 13 évesen, amikor is lehetőségem nyílhatott volna közelebbről is szemügyre venni.

Már nagyon izgatott voltam és elképzeltem magamban a 35 méter magas Héliosz-óriást, ami talán mai léptékkel nem tűnik nagynak, de az akkori fejlettséget figyelembe véve, igen méltányos termetű. ( Körülbelül akkora, mint a Szabadság szobor) Olvastam róla valami olyasmit azt hiszem, hogy a város kikötőjében található és hatalmas lábai között még nagy mértű hajók is átfértek. A mindössze körülbelül hetvenöt évet élt építmény -nagy bánatomra- egy földrengés áldozata lett. Rhodosz lakosai tervezték újjáépítését, sőt a pénzt is összegyűjtötték rá, de végül még sem lett belőle semmi. Az óriás utolsó köveit is elhurcolták, így mára már tényleg nem látható semmi a kikötőben, ahol egykor állt.


De miért pont egy ilyen megfoghatatlan szoborral indítottam, amit már nagyon régen belepett az idő pora? Azért mert kíváncsi vagyok, hogy Te milyennek képzeled ezt a monstrumot, ami szerintem sokak számára még ma is óriásinak és fönségesnek számítana. (:


 


Hozzászólások száma: (0)

Képzeld el...

2011-03-26 12:14:32

Elutazhatsz. Oda, ahová csak szeretnél. El a szürke hétköznapokból, a csalódásokból, a rosszkedvből, a veszekedésekből. Messze innen. Egy olyan helyre ahol béke van. Amit úgy fedezel fel, ahogyan szeretnél. Persze nem kell egyedül menned. vihetsz magaddal valakit. Akivel a legszívesebben vagy. Együtt bebarangoltok egy kis szigetet, ahol azúrkék a tenger, puha fehér homok van, hét ágra süt a nap és gyenge szellő simogatja a válladat... Elmerülsz a sós vízben és csak lebegsz. Nem gondolsz semmire, csak érzed a víz aromáját, a körülötted levő világ nyugalmát, a tenger morajlását. Csodálatos az egész miliő ami körbevesz. A stressz ismeretlen szó errefelé. Te is egészen elfedkezel róla. Felszabadult vagy, Boldog. Örülsz, hogy új emberekkel, kultúrákkal, ízekkel, aromákkal, színekkel ismerkedhetsz meg. Mert ilyen a Te földeden nem terem. Ez egy más világ. Itt is ugyanúgy működik az élet, de mégsem. Egy kicsit minden más. És ettől olyan varázslatos. Attól, hogy olyan ismeretlen. Arra vár, hogy megtapasztald, megérzed, megízleld. És ez mind csak rajtad múlik, tőled függ.


Ezt jelenti számomra egy utazás. Nem feltétlen egyenlő az azúrkék tengerrel, vagy a csillogó homokkal. Mindig más. Mindig új. Merítek belőle. Több leszek tőle. Bölcsebb, tapasztaltabb. Vannak olyan helyek, amelyek egészen elvarázsolnak, vagy elképesztenek, vagy megérintenek. És vannak olyanok, ahol egyszerűen csak jól érzed magad. És nem feltétlenül kell megnézned minden látványosságot, nevezetességet, műemléket ahhoz, hogy átérezd a hely szellemét. Sokkal fontosabb szerintem az az életérzés, amit az adott hely, és az ott élők közvetítenek. Ha ebből el tudsz csípni, egy csipetnyit, és ezt át tudod venni, hacsak annyi időre is amíg ott vagy, akkor máris gazdagabb lettél. Azonban ezt már senki, de senki nem veheti el tőled. Az ott tapasztaltak a te életed részévé válnak. Beleivódnak az emlékeidbe. A személyiségedhez tartoznak ezentúl. Hozzád. És te egyre többet és többet akarsz. Az utazás egy soha véget nem érő szenvedély. Amint megismersz egy helyet, várod hogy tovább utazhass és , megízlelhesd a következőt. Vagy annyira jól érzed magad ott, hogy vissza akarsz térni. Újra és újra.


Egy tökéletes hely: "ahol azúrkék a tenger, puha fehér homok van, hét ágra süt a nap és gyenge szellő simogatja a válladat..."



Hozzászólások száma: (0)