Sötét hazugságok

Sziasztok!
Régóta szeretnék írni és most rászántam magam.
Remélem sokan olvassátok és véleményeztek majd.
A leírtakból minden kitalálció....
Najó,talán nem is minden.

Egylány3 2016.09.17. - 15:41 2943 látogatás 3 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

1.fejezet

2016-09-18 08:17:31
Úgy gondolom,hogy mindenki életében fontos szerepet játszik a fősuli.
Az enyémben is.
Az első évem elég rosszul indult,sajnos nem tudtam,hogy minden csak a kinézetről szól de mára már megtanultam hazudni. Talán kicsit tulzottan is.
Tehát vágjunk is bele a dologba.
Másodéves lettem és még sosem kellett együtt kirándulni a harmadévesekkel.
Most viszont ez az új szabály az igazgató szerint.
Tehát holnap azaz Augusztus.24 - dikén mind együtt megyünk valami bugyuta erdősrészhez,igazából gőzöm sincs mert nem figyeltem oda és egyáltalán nem is érdekelt a dolog, a lényege az volt,hogy velem lehetnek a "barátaim" Carla,Jess és Chloe persze a pasim is eljön Brandon akivel igazából nem tart a kapcsolatunk 2hónapnál tovább.
Viszont erről senkisem tud. Az emberek azt hiszik mi vagyunk a év szerelmes párjai,pedig valójában folyton szünetelünk és titokban megcsaljuk a másikat.
Lássátok elég egy kis hazugság és minden másképp látszik..
Tavaly nyáron elkezdtem blogot vezetni a sok hazugságomról,amit természetesen privátra állitottam be. Itt nyugodtan lehetek őszinte,mert még egy megrögzött hazudozónak is hiányzik az igazság.
Bepötyögöm a multheti hazugságom és aztán a valóságot is mellé.
A telefonom rezegni kezd.
Megforditom az asztalon,hogy lássam kiaz.
Carla.
-Haló! - szólok bele.
-Helló csajszi,ugye tudod,hogy nagyon-dögös-nagyon-izmos-nagyon-szexi pasink is velünk jön holnap? - kérdi izgatottan. Nekem meg fogalmam sincs miről zagyvál.
-Megtudhatnám esetleg a nevét?
-Jaj Rachel....hát a srác akibe mind bele vagyunk zugva Mael Mcadams.- válaszolja.
-Ó... vagyúgy! Micsoda szerencse! - kezdek ujjongani énis.
-Ugye? Remélem áttudunk majd lopózni a fiúk szálláshelyére az éjszaka....- mondja izgatottan.
-Reménykedjünk! - mondom énis.
Na tessék egy újabb hazugság.
Mael Mcadams mindenlánynak bejön,talán még a fiúknak is. Magas,izmos,jóképű,fekete haj,fekete szempár,sok tetkó és nem mellesleg úgy tudni ketrecharcos.
Azaz igazság,hogy jól nézki ,de én piszkosul félek tőle.
Annyi pletyka terjeng róla,hogy ha nincsennek mellettem a barátaim vagy akárki a suliból akkor jól messzire elkerülöm,hogy még csak véletlen se álljak szóba vele. Még egyszer sem beszéltünk.
Viszont ha a barátaim és mindenki más a bugyiját szaggatja érte akkor nekem is ez a dolgom...igazából szólva nem...nekem az a dolgom,hogy hazudjak.
-Ma elmehetnénk négyes randira mint a régi szép időkben.- ajánlja fel Carla. Carla volt az első aki szóba állt velem a három lány közül és ő intezte úgy a dolgokat,hogy Brandon a pasim legyen,tehát sokat lógtunk együtt aztán csatlakozott Jess és Chloe is.
-Na és Chloe és Jess-nek mit mondunk majd? -kérdem.
-Találj ki valami hazugságot, rádbízom! - mondja és egy cuppanást hallok a másik vonalvégén,valószinüleg puszit küldött, Carla folyton igy köszön el.
Rápillantok az órára aztán a blogomra.
És már be is ugrik egy oltári nagy hazugság.
-Tessék? - szól bele Jess a telefonba a második csöngés után.
-Helló Jess,hogy vagy? - vágódok be.
-Á Rachel az...remekül csajszi és te? - feleli.
-Kivan nálad? Mellesleg énis jól vagyok.- mondom.
-Csak Chloe,nem akartok átjönni Carlaval? - kérdi.
-Áh,ne is mond... persze,hogy mennénk,de Carlát és engem eltiltottak egymástól a szüleink,mert rajta kaptak minket kokózni...- adom elő a hazugságom.
-Ja persze,ez szörnyű neaggódj csajszi legközelebb hozzánk gyertek kokózni az anyámnak fogalma sincs hogy a tetőn egy egész kokó gyűjteményem van.- hát mégszép hogy Jess kokózik...mindig is sejtettem,de most biztosra tudom.
-Rendben, holnap találkozunk a suli előtt, legyetek jók,puszilom Chloet is! - motyogom aztán amikor Jess is elköszön gyorsan lerakom a telefont és felöltözöm, egy tűz piros ruhát húzok magamra és a fekete magassarrkum, szőke hosszú hajam szabadjára engedem aztán felviszek egy kis szempillaspirált meg rúzst és aztán irok Brandonnek egy üzit.
Nem tudom épp kivel van vagy mitcsinál,de szükségem van rá Carla előtt és a pasija előtt.
" PERSZE,HOGY RÁÉREK SZÉPSÉGEM 5 PERC ÉS NÁLAD VAGYOK"
Olvasom el az üzenetét és elmosolygom magam.
Nem vagyok szerelmes ezt biztosra állithatom,de valamilyen szinten kötődöm Brandonhoz, talán csak azért mert rá mindig számithatok akkor is ha épp megcsaljuk egymást.
Épp csak megpillanthattam magam a tükörben már hallom is a dudát az ablakom alatt.
A szüleim vacsorazni mentek igy elkerülhetem azt,hogy aggódó kérdésekkel és tekintetekkel bombáznak.
Kilépek az ajtón és odasétálok a Mercédeséhez,megpuszil aztán kinyitja nekem az ajtót.
-Nagyon szép vagy cicám! - néz végig rajtam.
-Köszönöm! - válaszolom és beülök az autóba,megkerüli a kocsit aztán ő is beül és már indulunk is.
-Szóval,hova megyünk? - kérdi rám pillantva.
-Találkozni Carlával és a pasijával.- mondom.
-Oké....tehát csak miattok hivtál meg? - néz újra rám kivancsian.
Hazudj!
-Persze,hogy nem! Látni szerettelek volna és tudni,hogy minden rendben van-e veled...- mondom ki gyorsan.
-Értem, nos minden oké...de van egy kis bökkenő.
Kérdőn nézek rá.
-Hiányzol...azaz hiányzik,hogy együtt legyünk...hiányzik az amikor együtt vagyunk.- feleli.
Talán ha megáll a " hiányzol" -nal akkor még éreztem is volna valamit közbe amit mond. De tudom,hogy a többit mondva csakis arra gondolt,hogy ideje megint megjátszás nélkül csókolóznunk a folyosókon.
-Nekem is hiányzik...- válaszolom érzéstelenül.
Megfogja egyik kezével a balkezem és megszoritja én pedig előre nézek és bámulom az utat amit már annyiszor megjártunk.
Mikor megállunk Carlaék előtt együtt vonul ki a pasijával,egymásba karolva mosolyogva. Talán ők is megjátszák,de akkor is jobb látványt nyújt mint én Brandon oldalan műmosollyal az arcomon.
Beülnek a kocsiba én pedig elkezdek nevetni és mosolyogni mindenen amit mondonak,mert tudom ez a dolgom.
-Szóval Brandon este átlopózol majd Rachelhez a kiránduláson? - kérdi kuncogva Carla.
Egy pillanatra rám néz Brandon aztán a visszapillantóból Carlára.
-Mégszép! - mondja neki.
-Úh, forró éjszakák lesznek azok! - kuncogja újra Carla.
-Na és te nem jössz velünk Chase? - szólalok fel mielőtt bármi mást mondhatnának. Tudom mindenki úgy tudja,hogy már lefeküdtem Brandonnel,de ez nem igaz,sokszor próbáltam de egyszerűen nem megy.
-Ó én nem, nekem itthon kell maradnom apám cégjét átvenni amig ő távol van.- válaszolja Carla pasija.
-Megérkeztünk! - szól Brandon az egyik kedvenc éttermünk előtt beparkolva.
A kaja isteni volt,már csak ezért megérte annyit hazudozni. És most Brandon is elég gyakran hozzam ér az asztal alatt,ami jol esik,főleg amikor semmilyen tapizás nélkül a combomra teszi a kezét.
Sokat beszélünk a holnapi kirandulással kapcsolatban és más egyébről is a suliban történtekről,mint pl hogy Hanna és Stefani lezbikusok, Ian és Logan meleg, Klaire pedig dugott az edzzővel..
Amikor haza vittük Carlát és a pasiját Chaset még felszaladtam Carla szobájába megmondani a hazugságunkat.
-Tehát? - kérdi.
-Azt mondtam eltiltottak minket egymástol a szüleink mert rajta kaptak minket...
-Leszbizni? -vag a szavamba.
-Tejóég! Nem dehogy fhúj! - röhögök fel.
-Bocsi csak túl sok volt eza Stefanis ügy...- neveti el magát ő is.
-Tehat rajta kaptak minket?
-Kokózni.- válaszolom.
-Jézusom...- röhög.
-Na és tudod mit mondott Jess?
-Na mit? - kerdi még mindig röhögve.
-Hogy legközelebb nala kokózzunk,mert egy egész gyűjteménye van a tetőn.- mondom kuncogva.
-Hahah. Nalátod egy hazugság előhoz egy igazságot,többször kellene hazudnod!
-Hidd el teszem én elégszer...na mennem kell Brandon oda lent vár.- mondom és elindulok kifelé.
-Kellemes estét nektek! - kacsint rám aztán küld egy puszit.
Intek neki aztán beszállok az autóba.
-Vigyelek haza? - kérdi Brandon kifordulva Caflaék felhajtójáról.
-Igen légyszives...- válaszolom.
-Rendben.- mondja és nem is szólal meg többször amig oda nem ér a hazunkhoz. A szüleim bizonyára már haza jöttek.
-Nos,akkor majd találkozunk...- mondom neki mire ő visszahúz.
-Bemehetnék? - kérdi.
-Tessék?! A szüleim már rég itthon vannak.
-Úgy értem az ablakon...- felnéz az ablakomra és bár tudom hogy nem ez volt az első eset,hogy felmaszott de most nincs kedvem probalkozni lefeküdni vele.
-Inkább ne...elég fáradt vagyok és ...
-Rendben értem...mindig ugyanaz a nóta.- húzódik el tőlem dühösen.
-Most mit vagy úgy oda? Teljes két honapig kiszórakozhattad magad,azzal feküdhettél le akivel akartál...- rivallok rá.
-De én veled akarok! - böki ki.
Egy pillanatra elhallgatok... csak nézünk egymasra és tudom,hogy nekem kell lépnem.
-Köszönöm,hogy eljöttél...jóéjt! - mondom rá sem pillantva aztán kiszállok az autóból és besétálok a házba,egyenesen fel a szobámba és hanyat döntöm magam az ágyon.
Bárcsak normális életem lehetne,ahol őszintén kimondhatnék bármit...
eddig 0 hozzászólás érkezett
Új hozzászóláshoz jelentkezz be!
Ehhez a blog bejegyzéshez még nem szóltak hozzá!