/ Blogok / / Ami mélyen az emberben van

Ami mélyen az emberben van

Elmesélem mik történtek velem. Barátság, szerelem, utazások, bátorságpróbák lelkileg és testileg, egyéb dolgok.
Esetleg ha van kedved ilyenekről beszélni vagy csak ismertetni akarod a történeted.

z_s0325003 2020.01.04. - 19:40 1040 látogatás 3 bejegyzés

3 fejezet: Mindenhogy megpróbáltuk

2020-01-09 22:53:57
Szóval igen. Ott voltunk mindketten egymásnak, még akkor is ha mondjuk haragudtunk a másikra. Sosem tudtam volna elképzelni az életem ő nélküle.
Minden egyes napom arra ment el, hogy mellette voltam és nyugtattam, mondhatjuk lelkitámasz voltam neki minden nap. Hogy értékelte e? Igen, vagyis azt mondanám, hogy igen de ahogy így vissza gondolok nem igazán.
A mi barátságunk tényleg egy érthetetlen dolog volt, még nekünk is. A szeme ahogyan az enyémet pásztázta, vagy ahogyan éppen elérzékenyült de nem rejtette el előlem, hisz már láttam ezelőtt a könnyeit. Vagy mikor többen is ott voltak körülöttünk, de nem bírta ki, hogy ne üljön mellém és karolt volna át vagy hívott inkább félre, hogy beszéljünk ketten. Ha valaki meg is kérdezte, hogy érzek e iránta valamit, könnyedén letagadtam.. Mert tudtam, hogy nagyon jó barátok vagyunk és ezen nem változtat semmi és senki. Majd teltek a napok és egyre jobban közelebb kerültünk egymáshoz, szinte már tényleg nem léteztünk egymás nélkül. Folyamatosan beszéltünk telefonon vagy a messengeren, vagy épp megoldottuk hogy tudjunk találkozni. Bevállaltunk egymásért mindent, de tényleg mindent. Éjszakába nyúlóan tudtunk lent sétálva beszélgetni, még akkor is ha halálra fagytunk, de egyikőnk se merte előbb mondani, hogy na lépjünk haza. Mikor vele voltam nemérdekelt, hogy mondjuk kapok egy nagy kikapást a nevelőapámtól, mert sokáig voltam a "kutyával" vagy hívosgattak minket. Őt se és engem se érdekelt akkor senki.
Nagyon sok rossz pillanatom van amit ő okozott nekem. Nem volt egy egyszerű eset, sőt! Ezek mellett természetesen nagyon sokat veszekedtünk.. Hol tiszta hülyeségeken, hol pedig nagyon is ésszerű dolgokon. Aztán bekerült egy rossz társasága és mondhatni eltűnt belőle az, akit én úgy szerettem. Hiába mondtam neki, hogy csak akkor keressen ha már tiszta pillanatában lesz és végre vissza kapom a barátomat. Erre ő mindig felhúzta magát és újra neki álltunk veszekedni..
Sok ilyen fajta dolog történt.. Volt, hogy miatta nemtudtam aludni vagy megevett az ideg mert éppen máshol volt és vártam a megígért hívását vagy üzenetét, hogy minden rendben és végre otthon van. És nem.. nem azért aggódtam ennyire túl magam mert ő éppen valahol máshol volt.. Hanem azért mert tudtam mire képes és hogy nem fél hülyeségeket csinálni. Mert nagyon is jól ismertem őt!
De valahogy ezek a rossz dolgok mindig elpárologtak köztünk, mert vagy én vagy ő nem bírta ki, hogy ne beszéljünk a másikkal.
Emellett pedig nagyon sok jó dolog is történt... ami miatt most a szívem vadul verdes és nem hagy nyugodni.
A legszebb pillanatom az volt mikor minden nap együtt vártuk a kisebbik testvérünket a suli alagsorában. Mindketten hamarabb indultunk el otthonról, csak azért, hogy legyen még időnk beszélgetni, mert ott tényleg mindig csak ketten voltunk, aztán persze a többi szülő vagy gyerek aki ugyan úgy várakozott egy kisebb gyerekre. De ami még a mai napig fájóan kedves nekem az az, mikor már nem is tudom mennyi idő eltelt és a húgomnak kedveskedett. Emlékszem mikor ott álltunk és vártuk őket. Az én húgom terme a lenti lépcsővel szemben volt, viszont az öccsének terme a folyosó végén. Nem zavartatta magát, mindig megvárta velem előbb a húgomat, majd az ő testvéréhez ment.
Egyik nap mikor a húgom kijött a terméből, ő ment előbb oda hozzá és megkérdezte hogy van, majd megölelte és felemelve megpörgette a levegőben. Mosolyogva néztem őket és igen...talán ott jöttem rá, hogy nekünk ez már rég nem barátság.
Láttam, hogy ő is rájött, mikor a családunk pár főjét megismertettük a másikkal. De sohasem mondtuk ki... Még ott sem, mikor már menthetetlennek éreztük a nyár és a ballagásunk közeledtével.
Hozzászólások száma: (0)

2 fejezet: Gyors letisztítás

2020-01-04 21:22:18
Tehát akiről írtam az 1 fejezetben, ő lett azontúl a legjobb barátom. Mindent együtt csináltunk. Együtt sétáltattunk kutyát vagy csak lógtunk lent ketten és beszélgettünk. Mindenről tudtam vele beszélni, ahogy ő is velem.
A nem túl jó családi hátterünkről, barátokról, szerelemről és minden féle hülyeségekről. Ő tipikus az a köcsög fiú volt, aki mindenkinek beszólt vagy provokált. Nem mindenkit engedett közel magához, még a saját barátnőjét sem. Mindenen felhúzta magát ami éppenséggel nem tetszett neki, és az sem állt távol tőle, hogy verekedjen valami ok folytán.
Mindig én voltam aki megtudta őt nyugtatni vagy valamilyen formában higgadtan kezelni a szituációt amibe keverte magát.
Az összes barátunk vagy ismerősünk féltékeny volt a barátságunkra. Még a barátnőm is... Na és itt kezdődtek a gondok.
Folyton vergődött mert én meg a fiúja jól elvoltunk néha, és meg is értettük volna ha lett volna rá oka, de nem volt. Ez plusz 1 évig ment. Teljesen a 7. osztály feléig. Majd arra kért, hogy szakítsam meg a barátságunkat a fiúval. ( nem írok nevet de mivel már kezd engem is idegesíteni a "fiú" jelző, így csak M-nek fogom hívni).
Szóval erre kért, de nem tudtam megtenni. Túlságosan is megkedveltük egymást M-el, hiába próbáltam távolságtartó lenni vele , ő nem hagyta.
Majd ők szét mentek ..és kicsit beállt a katyvasz mindkettőnk fejébe.
Hozzászólások száma: (0)

1 fejezet: Ami éppen nyom

2020-01-04 20:55:53
Most ülök. Azon agyalok, hogy mennyire elcsesztem a dolgokat magam körül. 1 éve történt …
A legelején még nem tudtam, nem tudtam milyen lehet a szerelem. Részem nem volt még akkor benne, és nem is gondoltam hogy lesz.
Csupán csak 6.-osok voltunk, null tapasztalattal, semmilyen életre való rálátással. Gyerekek voltunk..
Az egyik barátnőmnek barátja lett. Úgy voltam vele ő tudja, nincs beleszólásom.
Viszont egyszer megkért egy borzalmas dologra. Vagyis nekem az volt, a szívem a szokottnál is gyorsabban vert, hogy miért? Megkért, hogy beszéljek a barátjával, hátha észbe kap a dolgokkal kapcsolatba. (Vissza gondolva olyan nevetséges, hogy akkoriban még ez volt a legnagyobb probléma az életében). De én...én megtettem neki. Az iskola folyosóján oda mentem a fiúhoz, aki épp a telefonját nyomkodta és támasztotta a korlátot. Kérdőn nézett rám, majd én bele kezdtem. Ki vagyok, miért jöttem vagyis miért küldött a barátnője. Nem tudom milyen lehetett a jelenlétem vagy mit érezhetett a fiú..De amikor elmondott magáról mindent és elkezdett nekem sírni...Igen jól látjátok, sírni kezdett előttem, egy lány előtt. Úgy éreztem, hogy nahát ez a legszokatlanabb dolog ami történhet velem. Megvigasztaltam, majd elmondta hogy ő sem tudja mi lehet vele, mert senki előtt nem sírt még, még a barátnőm előtt se. Ezután szorosan megölelt és azt hiszem itt pecsételődött meg minden.
Hozzászólások száma: (1)