Az élet könnyebb, ha...

Társaságcentrikus, nyitott, túlságosan ragaszkodó, kissé szétszórt - de maximalista, szeret írni, semmire nincs ideje... De azért próbálkozik. Welcome to my world.

Dorenaa 2013.12.15. - 11:50 34372 látogatás 24 bejegyzés

...vagy nem könnyebb

2014-11-07 20:22:50

 Fájdalmas, fáááájdalmas dolog, hogy a blogom a harmadik oldalra került, és az még fájdalmasabb, hogy majdnem két hónap telt el azóta, hogy írtam. Jó, most kezdhetném sorolni, hogy lefoglal a suli meg ilyen klisé dolgok, de igazából annyira nem foglal le, csak én vagyok a szétszórt, és én koncentrálok szokás szerint olyan dolgokra, amik csak elveszik az időmet.   


Még mindig túl sok közösségi média. 


Még mindig túl sok várakozás az elérhetetlen pasira.


Még mindig túl sok zabálás.


Még mindig túl kevés sportolás.


Még mindig túl kevés tanulás.


Még mindig CSAK A PANASZKODÁS megy..


Le kéne ezzel állnom, nem? Dehogynem. Csak a helyzet az, hogy tudom magamról, hogy el vagyok lustulva, nem is kicsit. Meg, hogy sosincs kedvem semmihez. Össze kéne szednem magam!  



 


Valójában egyébként egész jól zajlik az életem, leszámítva a "Mit kéne még megcsinálnom" listát, mert : 


-imádom a szobatársaimat


-imádok velük hülyéskedni


-imádom azt a nagyonnnagyon kedves ismerősömet, akit mióta ismerek, rengeteget nevettem


-sokat járunk focimeccsre = tudom szélesíteni a látókörömet (értsétek ahogy akarjátok :D ) 


-jól néz ki a falam a koliban


-annyi minden van betervezve az elkövetkező hétbe, hogy unatkozni biztos, hogy nem fogok


-sőt mostanában soha nem unatkozom, mert mindig van programom


-voltunk a Mátrában, egy eszméletlenül gyönyörű wellness szállodában, ahol ki tudtuk magunkat pihenni (hát, ezt el tudnám még viselni..) 


-a szállodában megismertem egy nagyon helyes pincérsrácot (valójában ahová én nyaralni/telelni/ilyesmi megyek, a személyzetből minimum 1 emberrel jóban leszek.. ) 


-szőke melírcsíkok vannak a hajamban, és már az egész hajam ízlésesen szőkének hat, és ez tetszik :D  


Szóval, mostanában jól érzem magam, bár az a valaki, akivel 3 napja nem beszéltem, eléggé hiányzik.. De nem lehet minden tökéletes. :)  


 


 


A suliról inkább nem beszélnék, meg amúgy is hétvége van, ilyenkor az iskola szót inkább meg sem akarom hallani - nem olyan rossz az, csak tanulni ne kéne, amúgy meg pont a nyelvekre lenne szükségem leginkább, és az angol és spanyol órákat kívánom a hátam közepére (persze, hogy a tanár miatt) ... 





Azért igyekszem én, a nagy önmegvalósítások közepette.. :D A lényeg az, hogy a mostani életem azért is jó, mert sok emberrel veszem körül magam, akikkel szeretek együtt lenni, és így nem is olyan rossz ez az egész kolis bezártság és sulis hajszoltság. Ki lehet bírni. :) Bár a kolis kimenőidő és túlzott kötelezettségek illetve időbeosztás ellen naponta lázadozom, ez sajnos attól még így marad. Reméljük a legjobbakat. 


Jövök még. Beláthatatlan időn belül. 


D. 



 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


Hozzászólások száma: (0)

...régen írtál

2014-09-21 11:18:26

 Húha... Nagyon telik az idő... Utoljára akkor írtam, mielőtt Görögországba mentünk, most pedig már majdnem egy hónapja járunk suliba. A nyár annyira gyorsan elszaladt, még az unatkozások ellenére is, hogy bármennyire is halogattam a görögországi élménybeszámolós cikket, végül semmi nem lett belőle. Nem ígérek semmit, mert mindig összefutnak a  fejem fölött a hullámok, tudjátok, soha nem voltam egy rendszeres életmódú személy... És ez a baj. Még mindig bajlódom az időbeosztással, még mindig sokat lógok a közösségiken, még mindig sokszor jár máshol az eszem.. De azért ez jobb helyzet, mint tavaly ilyenkor. 


Elég sok változás történt az életemben, és ezek jobbára pozitív változások. Mondhatom, hogy egész jól kijövök az osztálytársakkal, bár nem mindenkivel, és tudom, hogy lesz olyan személy, akivel soha nem leszek jóban, bármennyire is próbálkozom. Emberek vagyunk, mindenki más - és ez így jó, de azért bosszant, hogy van olyan, aki nem kedvel, és mindezt ok nélkül teszi. De mint mondtam, a többséggel rendben vagyunk. A kolit viszont kezdem megszeretni, bár az este 9-ig tartó kimenő ellen minden nap fellázadnék (aaaaaaaaaajjj, legalább tízig máááár :D), hiszen vannak (a többség), akik ÉLNI is akarnak, nem csak bezárva lenni a négy fal közt.. Viszont idén a legjobb dolog, ami történhetett velem, azok a szobatársaim. Három, teljesen új, de nem ismeretlen szobatársat kaptam, akiket már most nagyon-nagyon imádok, és velük tényleg minden annyira klappol. Egy suliba járunk, egyikük osztálytársam is, a másik két lány évfolyamtársunk. Minden egyezik. Az időbeosztásunk, a tanulnivaló mennyisége, az érdeklődési körünk, a hülyeségünk mértéke (:D), lényeg a lényeg, hogy jól kijövünk. Én senkit nem akarok megbántani, de tavaly egyszer sem volt olyan, hogy a szoba minden tagja elmenjen valahová együtt, meginni valamit, vagy vásárolni, egyáltalán csak sétálni... Nálunk ez szinte mindennapos. Amikor van egy kis időnk, egyből kiszabadulunk a koliból, megyünk amerre tudunk. És ez így jó. :) Szóval, szeretem a szobatársaimat, és jó hozzájuk visszamenni vasárnap este. :D 


Változásról lévén szó... A szerelmi életem még mindig olyan, mint az iPhone 5S-em. Jaaaaaaaaa, hogy nincs is iPhone 5S-em. :DDDD Erről van szó. Hahah. Na jó, ez cseppet sem vicces! Sőt, nagyon is sírnivaló. Jó, oké, boldog vagyok meg minden, de azért eléggé idegtépő dolog, így a századik alkalomra, hogy aki nekem kell, annak én nem. Most komolyan... :( Mert, ha van egy jó pasi, akkor az: messze van/túl idős/nem érdeklem/van barátnője/nem akar kapcsolatot/sorolhatnám.. Szóval köszönöm szépen.:D 


Változás van a MÁSIK szerelmi életemben is (ja, mert hogy nekem igazán sok van:D), ami nem más mint a törökök ugye, és Törökország. Már nem vagyok akkora imádó, de persze nagyon szeretem az országot, a helyeket, a hagyományokat, a kultúrát, és minden érdekel még mindig vele kapcsolatban, valamint az biztos, hogy egyszer még ér a lábam török földet. DE! Az idei, görögországi nyaralásunk is nagyon mély nyomokat hagyott bennem, és mivel ilyen vagyok, ilyen ragaszkodó, megszerettem ezt a helyet is. Természetesen nem lettem hatalmas görög imádó, de nagyon megtetszett az ország, kétségkívül gyönyörű, az emberek kedvesek, nem rámenősek, és minden tényleg annyira tökéletes - legalábbis nekem az volt idén. Szóval, a szívemben úgy látszik, két hely volt, a görögök és a törökök osztoznak mostmár rajta.. :) 


Nos.. nem tudom, mit tartogat számomra ez a tanév, de egy biztos: jól indult. És ezt nem kellene elrontanom. :) Ha így folytatom, talán lesz egy emlékezetes tanévem, mert a tavalyi nagyon nem volt az - hacsak nem vesszük a rossz dolgokat. És így, 16 évesen, valamit tényleg kezdenem kéne az életemmel, valami igazán hasznosat... Hát, meglátjuk. Én azért igyekszem.  


Jövök még, 


xxx. 


 


 


 


 


 


 


 


 


Hozzászólások száma: (0)

...már nem bírsz megülni a ssss....

2014-07-22 19:15:20

HOLNAP MEGYÜNK GÖRÖGORSZÁGBAAAA!!!! :))


El sem hiszem, hogy ilyen hamar eltelt az idő... Szerintem ma este nem sokat fogok aludni. :D Szóval, holnap indulunk, ami azt jelenti, hogy ma elvileg be kellene pakolnom a bőröndömbe, szépen, okosan, hogy a 20 (na de kééérem, húsz kilóóó?) kilós bőröndlimitet ne lépjem túl, össze kellene készítenem a kézipoggyászkámat, a pénzemet, az iratokat, hajat mosni, szemöldököt szedni, körmöt festeni, arcpakolást csinálni, mindent!!! Eddig, jelentem itt tartok: megírtam egy bejegyzést ide, lásd : előző bejegyzés, kifestettem a körmömet a kezemen - még kell a láb, az ágyamra kidobáltam összevissza pár random ruhát, mondván: ez úgyis kell, török desszerteket nézek épp, éhes vagyok de mégsem -ja, amúgy szerintem szomjas, a közösségin állandóan online vagyok és most tettem fel egy tavalyi nosztalgiaképet - nem, nem Törökország (eskü), azt se tudom, hogy mit akarok magammal vinni, és hogy hol vannak azok a szóban forgó mik, a bőröndöm lent van a nappaliban, én fent a vendégszobában, mert az ágyamon ugye nincs hely a ruhák miatt, le kéne töltenem pár zenét, de hát ötletem sincs.. Szóval, nyaralás előtti káosz á la Dorina, ami egyébként az as usual kategória, tehát én minden utazás előtt ilyen szétszórt vagyok, mint most ez a bejegyzés, hiszen összevissza cikáznak a gondolataim, félig már a repülőn ülök gondolatban, pedig látjátok, még össze sem pakoltam.. Ez lenne a nagy előkészület. De nyugodjatok meg, kb. éjfélre mindennel készen leszek, csak még el kellene döntenem, hogy mit fogok holnap felvenni... :D 



De holnap akkor is MEGYÜÜÜNK! Szerencse, hogy pont a rossz időt hagyjuk itthon, és belecsöppenünk valami teljesen másba, valami -remélem- sokkal jobb dologba. :) Nyaraláskor egyébként mindig teljesen takarékra teszem magam, szóval semmin nem szoktam idegeskedni, és átadom magam a teljes relaxációnak, élvezem a semmittevést, és ha szerencsém van, a tengerpartot. Szóval, én tipikusan az a személy vagyok, aki az olyan nyaralásokat szereti, ami annyiból áll, hogy egész nap csak a tengerparton és a tengerben lazulok, koktélozok, beszélgetek, ismerkedek, olvasgatok a napernyő alatt, csinálok pár selfie-t (mert az kell!), és közben élvezem azt, hogy egy teljesen másik országban vagyok, és azt csinálok, amit akarok. Ezt így pár napig. Persze nem hagy nyugodni a tény, hogy még nem láttam a helyi látványosságokat, na meg a családom sem hagyja ezt, igen, ők a kirándulósak, és felkerekedünk valami jó kis idegenvezetős programra, ahol ebédnél csirke és pisztráng közül lehet választani. 



A holnapi napirendünk egyébként a következő : reggel még bepakoljuk az esetleges kimaradt dolgokat, én például a sminkcuccaimat, délután 2-kor indulunk fel Pestre, kb. 5-kor leszünk ott. Pesten eszünk (ezért indultunk hamarabb) , majd letesszük a kocsit a reptérhez közeli parkolóban, ahonnan transzferrel megyünk a repülőtérre. A reptéren ugye indulás előtt 2 órával kell ott lenni, szóval az fél 7, kb. Fél 9-kor indul a repülőnk, és fél 11-kor megérkezünk a heraklioni repülőtérre, ahonnan transzfer visz minket Analipsibe... A szálláson olyan éjfél magasságában leszünk, és én már annyira várom ezt a sötétben utazgatást, szerintem sokkal jobb, mint a negyven fokban ülni a transzferbuszon..:)




Ááááá, pakolnom kéne, szóljatok rám!! :D Már rohanok is egyébként, de szerintem még újítok a törökös blogra is egy bejegyzést, aztán offlineolok mindent, pakolok, és alszom.


xxx, jó bejegyzésmentes hetet, aztán majd Görögország után jelentkezem!


D.



Hozzászólások száma: (0)

...nézted a focivébét

2014-07-22 17:32:30

20. FIFA Labdarúgó Világbajnokság, 2014. 06.12 - 07. 13.



Kétségkívül a világ egyik legrangosabb, legfontosabb, legszebb eseménye a foci-vébé, szerintem még annak is, aki nem annyira szereti ezt a sportot.. Valahogy teljesen más, mint egy "sima meccs", egyszerűen az egészben van valami különleges plusz, ami miatt minden meccset érdemes végigizgulni ez alatt az egy hónap alatt.


Mivel apukám és tesóm is igazolt játékos, és mindketten élnek-halnak a fociért, úgy nőttem fel, hogy mindig kijártunk apáék meccseire, és otthon a tévében is mindig ment valamilyen meccs. Így hát óhatatlan volt, hogy én ne szeressem meg ezt a sportágat... Játszani ugyan nem játszom, mivel én úgy tartom, ez férfiaknak való sport, nézni viszont annál jobban szeretem, már csak azért is, mert 1-2 jó pasi mindig akad a pályán lévő 22 ember közül...


Minden európa- és világbajnokságot hatalmas várakozás előz meg részemről, hiszen nagy kedvenceim ezek az események, és annyi meccset nézek meg ilyenkor, amennyit csak tudok. Így voltam az idei, brazíliai vébével is, amelyen spanyol győzelemre számítottam, valahogy természetes volt az előző sikereik után, szóval nekik szurkoltam.


Már a világbajnokság elején kiderült, hogy a kelleténél több meglepetésre kell, hogy számítsunk, főleg akkor, amikor a hollandok 5-1-re győzték le az addig esélyesnek tartott spanyolokat. Ekkor még úgy gondoltam, hogy ez betudható kezdeti felkészületlenségnek, bár a továbbiakban ez nem igazolódott be. A spanyol válogatott a csoportmérkőzések után haza kellett, hogy repüljön... Viszont Chile és Costa Rica meglepően jól játszott, és egészen sokáig jutottak, megcáfolva ezzel az őket lenéző ellendrukkereket.


A spanyolok kiesése után Hollandiába és Németországba fektettem a bizalmamat, és biztos voltam benne, hogy ez a két európai csapat a döntőig menetel majd. És végre igazam lett. A hollandok harmadikok lettek, és tegnap este, Argentína ellen a németek megszerezték az aranyérmet.  Nagyon örültem a németek győzelmének, már csak azért is, mert egy (számomra egyáltalán nem közömbös, természetesen hímnemű..) személy szintén nekik drukkolt, és a német csapatban jó pár játékos van, aki megdobogtatta a szívemet. Hahha 





Mivel nőből vagyok, természetesen megfigyelem a csapatok tagjainak arcát és testét is, nemcsak a pályán nyújtott teljesítményét. Így aztán nem egyszer és nem kétszer kellett apáéknak hallaniuk, hogy "szerelmem", "jópasi", "de cuki", "milyen jól néz ki" stb..  De azért anya mindig megvédett. /Családi meccsnézés volt mindig:D/


És hogy a focit kevésbé szerető nőtársaim számára se legyen unalmas a bejegyzés, elhoztam nektek a TOP 5 jópasifocistát… A listát én állítottam össze, az én ízlésem alapján készült, szóval. Nem baj, azért élvezzétek a látványt!


5. NEYMAR Da Silva Santos Junior


Brazília mindössze 22 éves (itt széles mosoly tőlem) tehetsége, aki úgy váltogatja a barátnőit, mint a zokniját. Ha jól tudom, most is éppen egy modell a barátnője /mázlista../, bár ki tudja, mennyire lesz hosszú életű a kapcsolat. Neymar a Kolumbia elleni mérkőzésen súlyos sérülést szenvedett, eltört a csigolyája, és csupán 2 centiméteren múlt, hogy lábra tudott állni. Innen is jobbulást kívánok neki, és szeretném minél hamarabb pályán látni!- ez utóbbival szerintem nem vagyok egyedül.  Egyébként Neymar rengeteg női szívet megdobogtat, ami cseppet sem meglepő, hiszen az öltöny is pont olyan jól áll neki, mint a válogatott mez. Viszont kezd idegesíteni, hogy a sok kis 12 éves ismerősöm állandóan posztolgat meg kedvel vele kapcsolatos dolgokat a közösségin, és ezekről a lánykákról tudom, hogy eddig kicsit sem érdekelte őket a foci, most meg már hatttalmas brazilszurkolók lettek.. Na de mindegy, ők tudják.






4. Granit XHAKA


A svájci válogatott 22 éves középpályása, akiről ugyan nem tudok olyan sok mindent, és nem is annyira híres, viszont nekem megakadt rajta a szemem, és kifejezetten tetszik a szedett szemöldöke… :D Lányok?





3. Claudio MARCHISIO


Nem szeretem az olaszokat, de ő azért… :D Szóval, az olasz válogatott középpályása, aki nemcsak a fociért, de – mint minden olasz pasi – a divatért is rajong, őt is láthatjuk nem egy termék reklámarcaként, ami nem meglepő. És mi nagyon is örülünk, hiszen mindenki szereti, ha egy pasi ad magára, nemde?




2. Robin VAN PERSIE


RVP kétségtelenül sokak kedvence, a világ egyik legjobb csatára, a Manchester United és a holland válogatott tagja. 30 éves, házas, és gyerekei is vannak, de a külseje mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Valójában hezitáltam, hogy őt rakjam-e első helyre, de végül meggondoltam magam…bár, vehetitek megosztott első helynek, mert ő is hatalmas nagy kedvencem. Egyébként a kedvenc könyvemből az egyik jópasiszereplő helyébe mindig őt képzelem, fogalmam sincs, miért… Na de nem is mondok többet, beszéljenek a képek helyettem…


1.     


1



1. Mats HUMMELS


Mats Hummels konkrétan a legnagyobb szerelmem (az elérhetetlennél is elérhetetlenebb), annyira jópasi, de most komolyan. :D Apáék nem hallották elégszer a vb-döntő alatt… Szóval, Hummels 25 éves, a Borussia Dortmund és a német válogatott hátvédje, a világ egyik legjobbja a posztján. Rengeteg reklámban szerepelt, naná, ezzel az arccal mindent el lehet adni. Sampont, cukorkát, mogyorókrémet, cipőt… Bármit. Természetesen jó pár napot azzal töltöttem, hogy beütöttem a videómegosztóra Mats Hummels nevét, és kb. minden videót megnéztem, ami vele kapcsolatos. Hát esküszöm, ilyen szexi német kiejtést még soha nem hallottam, de az angol akcentusa se semmi.. :D És akkor a rakoncátlan fürtjeiről még nem is beszéltem… Napi olvadozás, haha. :D Szóval nekem Mats Hummels a nagy kedvencem, és azt hiszem, még jó darabig lesz is. És mondanom sem kell, hogy FIFA-ban leigazoltattam tesómmal az ő csapatához, hogy meg az animált karakterét is láthassam. Nem kellett csalódnom. Nem vagyok normáliiiiiiiis! :DDDD 


Szóval, ennyi lett volna /kis késéssel amúgy, de nem gáz../ a vébés bejegyzésem, remélem, sikerült örömet szerezni a jópasifocistákkal /ahogy én hívom őket/, és visszahozni kicsit a vb hangulatát, amit én nagyon-nagyon szerettem. Na meg végigizgulni a meccseket.. Éjfélig fent maradni csak a meccs miatt.. Stb, stb.


Nemsokára jelentkezem!


xxx, D.



Hozzászólások száma: (0)

...nosztalgiázol

2014-07-11 22:45:01

Hát a sírógörcs fog el, esküszöm... 


Nosztalgiám tárgya nem más, mint a szeretett-imádott Törökország. Ahogy a másik blogomba írtam tegnap a bejegyzéseket, megjelentek lelki szemeim előtt a képek, lepörögtek bennem a nyaralás feledhetetlen pillanatai. Erre jött az, hogy ma délután apa random last minute török utakat nézegetett, az, hogy a szálloda, ahol voltunk, új képeket töltött fel a közösségi oldalára, és az, hogy Tarkan Adimi Kalbine Yaz-át hallgatom..másodjára... Törökország-érzés. Ja, és ma volt rajtam az animátor pólóm, amit kint vettünk az animátorsráctól, na meg a török Diesel farmerem. És akkor csodálkoztok, hogy mindig eszembe jut, és hogy hiányzik?  











 Nem tudom, lehet e szerelmet érezni egy ország iránt, mindenesetre én azt érzem 2013. július 23 óta. Hogy mi fogott meg ennyire? Minden. Nem tudok egy szóval válaszolni. A szálloda, a személyzet, a környezet, a programok, a tenger, az emberek közvetlensége, az, hogy mindig mosolyognak, a török ételek, a zenék, a kultúra, a bazárok hangulata, a mecsetek, az egész. Úgy, ahogy van. Nem kellett ehhez egy másik személy, aki hiányozna onnan. A hely hiányzik, és az érzés, ami semmihez nem fogható. 





 


Jó érzés nosztalgiázni, de az egyik szemem sír, és a másik nevet. Minden egyes pillanat itt van az emlékezetemben, még azok is, amik nem lettek megörökítve semmilyen formában. Amikor utolsó reggel eljött értünk a transzfer, a fáradtságtól nem is tudatosult bennem ez az egész, csak később, talán a repülőn. Már aznap visszavágytam, persze örültem a magyar földnek, mégis visszavágytam. Mai napig visszavágyok. De tudom, hogy vissza fogok/fogunk menni, nem kizárt, hogy jövőre. :) 





 


És tudom, tudom hogy nem szabad a múlton rágódni, de én ezt nem tekintem lezártnak. Tudom, hogy az idei nyárra kellene koncentrálnom, de szabad perceimben azért hiányozhat Törökország, nemde? 


Régen írtam már ilyen hangvételű bejegyzést, azt hiszem, belefért..:)


ui. Azért durva, hogy egy év elteltével még mindig ilyeneken agyalok. Sőt az is durva, hogy már egy év eltelt azóta. Valami komoly bajom lehet, azt hiszem...:D


xxx,


D





 


 


 


 


 


Hozzászólások száma: (3)

...nyár van.

2014-07-10 14:58:20

 


 


 Na ja, júliusban csak eszembe jut elmélkedni a nyáriszünetről, ami egyébként lassan egy hónapja tart. Nem mintha olyan rendkívüli elfoglaltságaim lennének, amik miatt nem tudok blogot írni, egyszerűen csak nem jött az ihlet, nincs miről írni. Legalább is a nyárral kapcsolatosan. Július van, és nekem még mindig nem indult be a nyaram. Nem voltam egy buliban sem, pedig elterveztem, hogy én mennyit fogok majd bulizni. Aha. Hát nem. Ehelyett a hétvégéket rendszerint otthon unatkozva töltöm, mint amúgy napjaim nagyrészét. Strandon sem voltam, mondjuk ez nem feltétlenül az én hibám, hiszen az időjárás annyira nem akar kedvezni... Kérem szépen, mi ez, hogy egyik nap száz ágra süt a nap, 30 fok és meg lehet sülni, másnap pedig már kotorhatom elő a szekrény LEGALJÁRÓL a farmernacimat meg a pulcsimat, mert szakad az eső és hideg van. Ez nyár? :D Hát nem. 



 


Most kivételesen jó az idő, kint ülök a teraszon az aloe verás italommal, és relaxálok. Azaz nyomkodom a laptopot. Nagy relax. :D Tényleg nagyon örülök, hogy nyár van, legalábbis nyári szünet, mert mint mondtam, ezt nem nevezném nyárnak. Na de nem nyavalygok az időjárás miatt, mivel változtatni úgysem tudok rajta, tehát feleslegesen hisztizek. :D 


Tavaly szeptembertől kezdődően egészen idén júniusig azon gondolkoztam, álmodoztam, elmélkedtem, nevezzük bárhogy, hogy milyen lesz a mostani nyaram, mit fogok csinálni, úristen szerelmes leszek, lesz pasim, járok majd bulikba, lefogyok, kiszőkíttetem a hajamat, hűdemennyit sportolok, milyen egészségesen eszek, meg hasonlók. Ehelyett: nem vagyok szerelmes, csak van aki bejön, de neki én miért is jönnék be?, nincs pasim, nem voltam buliban, nem fogytam le, a szőkítés helyett szőke melírcsíkokat csináltattam, 2 hétig nem sportoltam semmit, helyette ettem eleget, az egészséges étkezést inkább hagyjuk, ma is palacsintát ettem... Persze mindez még változhat, de semmi nem úgy alakult, mint ahogy azt vártam volna. Más alig van otthon, egyik nyaralásról megy a másikra, limuzinban bulizik, meg persze álom strandalakja van. Félreértés ne essék, nem vagyok irigy ezekre az emberekre, nem szoktam irigykedni meg semmi, csak én eddig végigunatkoztam az egész nyarat, pár nap kivételével. 


A napjaim így telnek: hétköznap délelőttönként a 7 hónapos unokatesóm au pair-e /bébiszitter/ vagyok, délben nagyiéknál megebédelek, utána rendet rakok, délután nagy nehezen elfoglalom magam, aztán megyek haza anyával, amikor befejezi a munkát /könyvelő a családi cégnél/. Otthon besegítek anyának ha kell, utána ha nem vagyok lusta, akkor edzek, este meccset nézünk, amíg még tart a vébé.. Tartalmas nap. Ja nem. Néha annyi a változatosság, ami persze nagyon-nagyon jó, hogy délután találkozom a barátnőkkel, beszélgetünk, fagyizunk, bejárjuk a várost.. De most még ők sem érnek rá, mert mindegyikük van valahol. Hétvégente azt várná az ember, hogy anyáék kitalálnak valami értelmes programot, de hát semmi. Múlt héten bementem Debrecenbe végre, vásároltam, és moziztunk barátnőmmel, na meg idegenvezetők voltunk.. Haha. Az úgy történt, hogy 2 srác /jópasik, mondanom sem kell/ megállított minket a főtéren a "Do you speak English?" mondattal. Természetesen válaszoltunk, hogy igen, mire ő elmondták, hogy szállást keresnének Debrecenben, nem tudunk-e valami olcsó helyet. Hát, mivel én nem vagyok jártas annyira ott, passzoltam, és barátnőm sem tudott semmilyen helyet debreceni létére, így nem tudtunk nekik segíteni. Viszont! Tourinform irodát is kerestek, mi pedig elvezettük oda őket. Naná, hogy zárva volt. Közben egyikük talált valami panziót a neten, amit el is mentek megkeresni.. A vöröshajú srác, aki nekem eléggé bejött, azt mondta, hogy később, ha még itt leszünk, találkozzunk ugyanott a főtéren. Hát, hiába vártuk őket, nekem indult az utolsó buszom, így nem tudtuk meg a nevüket sem, sem semmit... :( Azért jó volt, mondanom sem kell. :D Elég jól elbeszélgettünk, még az angolom is tűrhető volt, pedig amúgy csapnivaló. 



 


13 nap múlva remélhetőleg már úton leszek a reptérre, ugyanis indulunk Görögországba. Naná, hogy várom. Kréta szigetre megyünk, nagyon szép hely meg minden, remélem lesz olyan jó, mint a tavalyi török nyaralás... :) A durva az, hogy mire hazajövünk, már augusztus lesz, ami számomra mindig a nyár végét jelenti, és az a 30 nap (31-én kolis beköltözés) már nem sok mindenre lesz elég. A sulira gondolni sem bírok, a kolira méginkább. Nagyon nem akarok visszamenni. Egyenesen gyűlöltem a kolit, boralmasan utáltam. Ráadásul most még azt sem tudom, kikkel leszek egy szobában, de már nem is érdekel. A tavalyinál legyen jobb legalább... 



 


Ahh, nem tudom, mi van velem. Majd a tengerparton feltöltődök. Remélem. 



 


Ne haragudjatok ezért a hisztis bejegyzésért, de muszáj volt kiírnom magamból. 


Azért majd jelentkezem jobb témával is...


xxx, legyen jobb a nyaratok, mint nekem volt eddig. 


D. 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


Hozzászólások száma: (8)

...nézted az Eurovíziót

2014-05-14 17:48:02

 Május 10, Eurovíziós Dalfesztivál... a végeredmény megosztja az embereket. Na de kezdjük Magyarországgal!:)


Kállay-Saunders András az ötödik helyet szerezte meg kis hazánknak, ami hatalmas és gyönyörű teljesítmény, büszkék lehetünk rá! Rendkívül színvonalas és jó előadást láthattunk tőle, a Running ütős volt, megvolt a kellő hangulat, és a verseny végén sokáig első helyen álltunk- és ez jelent valamit. :) Azt hiszem, Magyarországot végre egy TEHETSÉGES énekes képviselte, és egyébként sem tudnánk Eurovíziót rendezni, ha mi nyernénk, hiszen mindenki tisztában van az ország helyzetével.. De ebbe nem megyek bele. Szóval Andrásra méltán büszke lehet az ország, szeretjük-imádjuk, én is többek között.:)


Negyedik lett Örményország, harmadik Svédország, második Hollandia, és -mint azt mindenki tudja- az Eurovíziót Ausztria és Conchita Wurst nyerte. Ezért mondtam, hogy a végeredmény megosztotta Európát.. vagy inkább Magyarországot.


Ez a mosoly mindent elárul. Győzelem! "WE ARE UNSTOPPABLE!" :)


Én, személy szerint nagyon örültem, hogy Conchita nyert, és igazán megérdemelte. Az előző bejegyzésemben is írtam róla, és bár akkor hallottam először az eurovíziós dalt tőle, nagyon megtetszett. Meglepő vagy sem, engem nem kavart fel az, hogy ő egy "szakállas nő", hiszen nem szokásom sem ítélkezni, sem gyűlölködni semmi, szóval nekem nem volt ez megrázkódtatás. Sőt. Nekem az első dolog, ami feltűnt Conchitán, az az, hogy gyönyörű. Nagyon szép, tényleg. Szakáll ide vagy oda. A zenéje meghallgatása után érdekelni kezdett, hogy ki is ő, mit lehet tudni róla, mi a múltja stb. Beírtam a keresőbe a nevét, és rengeteg cikket olvastam el róla. Érdekesnek találtam, és egyben elkezdtem tisztelni őt. Nagyon vártam, hogy ő következzen este az eurovízión, és konkrétan kirázott a hideg, amikor meghallottam, annyira csodás volt az egész performance. A hangja és ő maga is gyönyörű, az összhatás pedig leírhatatlan. Szurkoltam neki (is), és boldog voltam, amikor ő került ki győztesként. Felnéztem Facebookra az Eurovízió után, és egyből a magyar mentalitás került velem szembe. Van egy zenei oldal Facebookon, amit én is követek, és ők teljesen normálisan vélekedtek Conchitáról, sőt örültek neki és láttam, hogy nekik is tetszett. Posztoltak Conchita előadása után, és örömmel láttam, hogy sokak pozitív véleménnyel vannak róla.. De aztán, ahogy telt az idő, megjelent a már említett magyar mentalitás. Ítélkezés, elítélés, gyűlölködés úgy, hogy semmit sem tudnak róla, csak annyival elintézik, hogy "a szakállas nő". Pár nap elteltével még mindig nem csillapodtak a kedélyek, undorító, gyomorforgató volt látni a sok negatív kommentet, melynek alapja az előítélet és a hatalmas mértékű intolerancia. Az emberek nem képesek elfogadni azt, ha valaki "különbözik az átlagostól". És ez engem nagyon elszomorít. Nem kell mindenkit szeretni, de ha egyszer valakinek nem vesz be valamit a gyomra, vagy nem tudja elfogadni, akkor miért foglalkozik vele, és miért kommentelget meg photoshopol? Ezt soha nem értettem. Magyar mentalitás... Egyszerűen sírni tudtam volna néha. Annyi buta ember van, te jó ég.


Rengeteg interjút megnéztem Conchitával, és ezek után még szimpatikusabbnak találtam őt. Több interjúban is elmondta ennek az egész "szakállas nő"-dolognak a miértjét, és ha ezt a sok gyűlölködő tudná, akkor talán elgondolkoznának a tetteiken..


Szóval.. Conchita eredeti nevén Thomas Neuwirth, aki 2007-ben tűnt fel egy osztrák tehetségkutatóban, akkor még férfiként. 2011-ben megalkotta Conchita Wurst-ot, akinek külön életrajzot is kreált (kolumbiai születésű, Németországban nevelkedett). A Conchita nevet egy kolumbiai barátnője adta neki (What is a sexy latina called? -Conchita!), a Wurstot pedig ő illesztette hozzá, amely minden német nyelvterületen azt jelenti: "tökmindegy". Tökmindegy, honnan jössz, hogyan nézel ki... A nevével ezt üzeni az embereknek. Azért alkotta meg Conchitát, mert a tini éveiben diszkriminálták, nem fogadták el, hogy ő más, mint a többiek, és ez mély sebeket okozott neki - nem meglepő. Félreértés ne essék, nem akar nő lenni, ez csupán egy jelmez, egy alteregó, magát drag artistnak vallja (női ruhába öltözött férfi előadó), így fejezi ki magát. Conchita személyével megmutatja az embereknek, hogy bárki lehetsz, aki szeretnél, mert nem az a lényeg, hogy nézel ki, honnan jöttél, milyen a bőröd színe, milyen az identitásod, hanem az, hogy milyen EMBER vagy. Ha nem ártasz senkinek, akkor miért ne lehetnél olyan, amilyen lenni szeretnél, akár egy "szakállas nő", vagy bármi? Ezt jelképezi azzal, hogy meghagyta a szakállát, miközben nőként öltözik. (Otthon egyébként teljesen normálisan, pasiként van jelen, és nem is néz ki rosszul, szóval...:) ) Szóval Tom Neuwirth válasza lett a támadások ellen Conchita, így küzd a támadások, a sztereotípiák ellen. 



 


Ezen kellene elgondolkozni az embereknek. Kicsit mögé kéne látni a dolgoknak, kicsit utánajárni, hogy mi miért van. Én is ítélkezem. Igen, én az ítélkező embereket ítélem el. Gyűlölöm a diszkrimináció minden fajtáját. És egyébként is, soha nem láttam még Conchita-nál aranyosabb, kedvesebb, szeretnivalóbb személyiséget, aki nem mellesleg rendkívül intelligens. Ezért tisztelem és szeretem nagyon! És nem érdekel a sok idióta komment... Teljes mértékben a #TeamConchita tagja vagyok! Sőt, ha úgy tetszik, rajongó. :) 


 


Szóval, remélem nem ítélkeztek. Remélem, nem baj, hogy egy ilyen komoly témával jelentkeztem, de ezt nagyon is muszáj volt kíírnom magamból.


haters gonna hate, xxx


Ps. Itt van nektek Conchita kedvenc idézete, ami inspirálja őt:


"Shoot for the moon. Even if you miss, you'll land among the stars. "



Hozzászólások száma: (2)

...szombaton is van suli.

2014-05-10 19:29:24

 NEEEEEEEE! 


-Körülbelül ez volt a reakcióm arra, hogy ma bizony suli... Így is rövid a hétvégém, így is kéne egy nap a szombat és a vasárnap közé, de nem, nekünk szombaton suli! Köszi szépen.


Mi más lett volna egyébként ma, mint bad hair day, amikor is a hajam teljes mértékben kezelhetetlen, és nem áll be úgy, ahogy én szeretném. Szörnyűséges. Utálom. Kivasaltam a hajam reggel, de felül lapos volt, alul meg dús (vagymi), és nagyon hülyén néztem ki. A frufru-féleségemet elcsatoltam, ezt bírtam olyan 2 óra hosszáig, majd irodalom órán fogtam és felkötöttem az egész idióta hajamat. :D Micsoda problémák, ugye? De most komolyan. 


Jó, oké, túltettem magam a bad hair day-en, és megpróbáltam túlélni a tegnapi nap tökéletes másolatát (ugyanazon órák, csak ma 30 perces kiadásban). 11:50-kor adios bitchachos, 12:40-kor indult a buszom, 14:22-kor pedig már itthon voltam. Na, elég a számokból, így is annyi matekházi van, hogy belefulladok.. 


Most egyébként a csodálatos tanárnőnk által feladott még csodálatosabb, rendkívül unalmas, 65 kérdéses teszttel küszködök, aminek a kérdéseit írásos formában megválaszolva és lefordítva kell beadni. Olyan régen volt már tanárnővel óránk (Thank God, rövid, 3 napos hetek), nem akarok vele találkozniii. Semmi más, csak tömény, 90 percnyi szenvedés, minden hét első három napján. Nincs annál fantasztikusabb érzés, mint amikor 5 rendkívül szívatós óra után még rájössz, hogy még 90 perc agyhalál...bocsánat, spanyol vár rád. Félreértés ne essék, nagyon-nagyon szeretem a spanyolt, csak a történethez hozzá tartozik, hogy két tanár tanít minket a magas óraszám miatt. EZÉRT, van az egyik tanárnő, akit imádunk-szeretünk, izgalmasak az órák, tanulunk és tudunk, viszont a duplaórás tanárnő, aki volt olyan kedves és feladta a 65 kérdését..vele megszenvedünk. A semminél kicsit többet tudunk nála, unalmas az óra, elveszti a fonalat ő maga is, ha kérdezünk egy szót, akkor 80%-ban ő sem tudja a jelentését... Na most így bírjatok ki 90 percet 6-7. órában, amikor már egyébként is minden nyűgötök, bajotok van. NA! :DD


Uuuu, egyébként most jut eszembe, hogy ma este Eurovíziós Dalfesztivál döntőőő! Tehát este 9-kor egy tál popcorn társaságában fogok szurkolni szerelmemnek, hazánk büszkeségének, Kállay-Saunders Andrásnak. :) Imádom! Már a Megasztárban imádtam. És végre egy olyan eurovíziós dal, ami tetszik is. Ne haragudjatok, de részünkről hatalmas ballépés volt ByeAlexet küldeni tavaly... Tudom, tudom, megosztó személyiség, de én több negatív véleményt hallottam róla, mint pozitívat, már nem azért. De ez az idei eurovízió olyan jónak ígérkezik. Pár "vetélytárs"at csekkoltam is, és vannak jók, például ott van az osztrák Conchita Wurst, a "szakállas nő", akiről teszek majd be ide egy képet. Jaj. Hát mindent lehet rá mondani, csak azt nem, hogy nincs jó hangja. Csodás. Tényleg. Imádom. Egyébként elvileg ő transzvesztita, vagy valami hasonló, de én inkább csak androgünnek mondanám, mert eredeti (férfi) alakjában is jól néz ki, és női ruhában, hosszú hajjal, sminkkel (na meg szakállal) is csodaszép. Azok a sminkek, te jó ég.. Van makeup tutorial videója, és be fogom szerezni a Conchita Wurst-féle sminkhez szükséges kellékeket, és én is olyan sminkben fogok járni!:D ..Legalább is buliba mindenképp. Ez a ...nő? Egy mese. :D Kíváncsi leszek. Meg a többi versenyzőre is. De legfőképp természetesen a mi kis Kállay-Saundersünkre, akire -bár azt se tudja, hogy a világon vagyok - büszkén gondolok. Mert szerintem van esélye kint.:) 


Conchita : 


Szerintem gyönyörű, esküszöm:D



Azok a lábak.. az a nőies alak.. és PASI! 



 


Ez volt az én kis szombati szösszenetem, pihenjetek, este pedig EUROVÍZIÓÓÓ! Hajrá, Kállay-Saunders András! ♥ 



 


xxx, sz(i)asztok


 


 


 


Hozzászólások száma: (0)

...kolis vagy

2014-03-21 22:17:34

 Azt hiszem, eljött az ideje, hogy kicsit beavassalak Titeket a kolis élet rejtelmeibe. Szerintem nagyon sok mindenkit foglalkoztat, furdal ez a kérdés : milyen lehet az élet egy koliban? Most megtudjátok! A legelején kezdem, és nem fogok semmiről sem hazudni. :) 


 Debrecenbe járok gimibe, de nem ott lakom. Laza 80 km a távolság, és mivel nem volt más választásom, muszáj volt, hogy kolis legyek. Két kolit néztünk meg, miután kiderült, hogy felvételt nyertem a suliba. Két kolit, amelyek egymás mellett vannak, mindkettő 5 percre a sulitól. Az egyik a maga 6 emeletével amolyan panel-hatást keltett, a másik kicsi és családias. A kolosszusban kezdtük a körülnézést. Alapból az megrémisztett, hogy lifttel kell felmenni- vagyis nem a lifttől féltem, hanem ATTÓL a lifttől. Mint valami doboz, vagy nem is tudom. Jajj. Aztán a folyosók sötétek voltak, furcsa szag volt, a szobák viszont 4 single beddel biztatóak voltak. De valahogy nem tetszett, mondtam is anyáéknak, menjünk innen. :D A másik koli viszont egyből elnyerte a tetszésemet. Világos folyosók, kedves tanárnéni aki körbevezetett minket, meg úgy alapból egész normálisnak tűnt az egész koli. Viszont a szobák mérete egy lyukéval volt egyenlő, sebaj. :D Eldöntöttem hát, hogy ezt a kolit választom. Mára már ez a második otthonom, és kicsit sem bánom, hogy e mellett döntöttem. A konkrétumok és a bizalmas dolgok elkerülése miatt nem fogom megmondani a koli nevét- maradjon csak titok, ahogy drága szobatársaim neve is.;)


2O13. augusztus 31. - A beköltözés előtti nap. Teljesen be voltam zsongva, alig vártam már, hogy hivatalosan is kolis lehessek. Este kikészítettem a ruháimat, na meg a szokásos rengeteg cuccomat, és vártam a reggelt, hogy induljunk. Ekkor még mit sem sejtettem, 


2O13. szeptember 1. - Beköltözünk. Izgalom, félelem, várakozás, vegyes érzelmek, közben persze írogatás mindenkinek féjszbukon, anya nyaggat, hogy öltözzek, pakoljak, készüljek, igyekezzek már, nem igaz hogy nem tudok időben elkészülni, jajj ezt nehogy felvedd iskolába, hadd nézzem át a cuccodat, minden megvan?, törölközőt tettél? , miért nem mostál tegnap hajat? , pakolj már mert indulunk. Egy kicsit sem átlagos nap. Jó. Minden megvan. A csomagtartó fullig tele. Körülbelül egy kilométert haladhattunk, amikor rájöttem: anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, otthon maradt a zakóóóóóóóóóm. És akkor apa visszafordul, futás be a zakóért, MINDEN MEGVAN? Persze, induljunk. Debrecenig minden rendben ment, apa gyorsan vezet, így egy óra alatt beértünk. Viszont ahogy egyre közeledtünk Debrecen felé, én már egyre inkább nem akartam ezt az egészet.. Nem akartam kolis lenni, nem akartam beköltözni.. De nincs visszaút. Rágördültünk a felhajtóra, majd olyan 5 kör fordulás után sikerült az összes cuccot felkászálódni a második emeletre. Challenge accepted, bitches. Mire megérkeztem, már minden szobatársam elfoglalta a helyét, a lyukra emlékeztető szoba tele volt szülőkkel és velünk. Mivel már mindenki berendezkedett, nekem a maradék jutott: a bal felső szekrény és egy felső ágy - pont jó, így terveztem.:D A nevelőtanárunk jófej volt (mostmár nem az, de ez hosszú), fiatal, szimpatikus nő, akit elsőre lesziáztam volna, ha nem tudtam volna róla, hogy nevelőtanár. Délután négykor a 9-es csoportnak megbeszélése volt. Első megbeszélés, mindenki bemutatkozott, kicsoda-micsoda, honnan jött, hová fog járni stb. Én kb. az összes lánytól féltem, úristen mondom, ezek felfalnak itt engem. Szóval... este 10 körülre lettem teljesen kész a pakolással, anyáék 7-kor mentek el, könnyes búcsú stb, egy hét múlva találkozunk. Eléggé el voltam kenődve, mindaddig, amíg egy szőke, hosszúhajú, kalapos lány be nem toppant a szobánkba. Lotti. Fél óra csendes beszélgetés után kibontakozott, és a Joy szexoldalát olvasta nekünk hangosan, mi pedig dőltünk a nevetéstől. Mai napig pontosan emlékszem erre a képre. :D Net hiányában sms-ezgettem az akkori barátomnak és Hannának, a legjobb barátnőmnek, a szeptemberi telefonszámlám egyébként irtó magas is lett. :D 


Nem fogok minden napot ilyen részletesen leírni.. A lényeg az, hogy az első 2-3 hónap pokolian nehéz volt. Nem is a szeptember, inkább az október. Akkor valahogy úgy éreztem, az egész világ ellenem van. Utáltam a kolit, a kolis kaját, az embereket, a felsőbb éveseket akiktől megvető pillantásokat kaptam, azt, hogy nem mehetek oda, ahová akarok, az átkozott szilenciumokat, mindent.. És ebből az lett, hogy állandóan Meki, KFC, csoki, csoki, csoki egész nap.. És felszedtem pár kilót. Konkrétan az evésbe menekültem, és pár hónapja döbbentem rá az eredményére. Utáltam azt, hogy minden áldott délután 4-re vissza kellett érnem, beülni a 135 perces szilenciumra és kussban tanulni végig, azt, hogy este 10-kor lekapcsolták az áramot, holott én még laptopozgattam volna, meg minden. Valahogy úgy éreztem, borzasztóan le vagyok korlátozva. Aztán olyan november, de inkább december körül elkezdett változni minden. Szép lassan megtanultam elfogadni a helyzetet, hogy igen, ez van, nézd, hányan kibírják, neked is ki kell hisz nem olyan rossz ez. Megszerettem a kolit, a közösséget, az embereket, megismerni őket. Amit szeptemberben kellett volna, azt én decemberre tanultam meg és fogadtam el. Toleránsabb szobatárs lettem, nem hisztizem villanyoltáskor, visszaérek 4 óra előtt és edzeni járok minden este. Megtanultam kolis életet élni, de a vasárnapok még mindig keservesek, a péntekeket pedig felüdülésként élem meg. Én ilyen vagyok. Mindig is úgy tartottam, hogy én könnyen illeszkedem be. Ez részben igaz, hisz mondhatom, sokan megkedveltek. Viszont valahogy nem találtam a helyemet. Nem éreztem magam odavalónak, úgy éreztem, kilógok a sorból. Nehéz volt megszokni, de érdemes. A kolis életnek rengeteg a hátránya, de az előnye is. Megtanulsz alkalmazkodni, elfogadni a másikat, törődni, ha kell, szót fogadni, együttműködni, adni, segíteni, önzetlennek lenni, megosztani a kaját, és szeretni - szeretni a rendkívül bolond, de annál szerethetőbb szobatársaidat. Annát, Gerdát, Krisztit és Lottit, akik napjaim szerves részei - lassan 7 hónapja. Megtanultam értékelni az otthonomat, a kis szülővároskámat, anya főztjét (amire persze ez előtt sem panaszkodtam, viszont egy palacsintát is fejedelmi fogásnak érzek), jobb lett a viszonyom a családommal. :)


Most pedig, hogy ne csak magamról beszéljek és meséljek, leírok pár tényt a koliról (majdnem elbőgtem magam itt a nagy depiben az előbb, muszáj feldobni a hangulatot) 


-Az első vicces és trükkös dolog, amivel szembe találtuk magunkat az volt, hogy a zuhanyzó csapjai bizony fordítva vannak. A piros meleg és a kék hideg már nem menő, nálunk a kék csapból meleg víz, a pirosból hideg folyik! :D


-Ahhoz, hogy egy túró rudit vagy egy joghurtot, vagy bármit, amihez hűtő kell, meg tudj enni, le kell kászálódnod (ez esetben) a másodikról, majd átdzsalni a másik épületrészbe, ahol a hűtők vannak. Nem, véletlenül sincsenek a szintünkön hűtők. Helyette mássz 500 lépcsőfokot, hogy tudjál enni. Téli estéken ott az ablak, de csst!


-A földszinten és az első emeleten vannak a fiúk, a másodikon és a harmadikon a lányok. Ezzel semmi baj nincs, csak akkor, amikor fel/le akarod cipelni a hattttalmas, megpakolt bőröndödet.


-Volt már olyan, amikor megettem az egész adag kaját. Én. A koliban. 


-Nem csalás, nem ámítás, nálunk este 10-kor úgy lekapcsolják az áramot, mint a huzat. Ez tehát azt jelenti, hogy a szobákban az áram minden fajtája ilyenkor halott, de a folyosón, a mosdóban és a társalgókban van áram, tehát aki 10 után tanul vagy kockul (én), vegye igénybe az imént említett helyiségeket!


-Kimenőrendszer van, tehát: ha végzel a suliban, délután 4-ig szabad vagy, de 4-kor már a koliban a helyed, hiszen kezdődik a szilencium, nekünk szoba-szilósoknak is a s*ggünkön kell maradnunk. :DDDDDD "Dorina. Ide figyelj, mondtam már. A szilenciumi idő, hiába vagy a szobádban, nem arra való, hogy ide-oda mászkálj. Az ilyen jellegű programokat inkább szilencium előttre vagy utánra időzítsd." - hányszor mondta ezt nekem a tanárom, te jó ég.:D A szilenciumoknak este fél7-kor vége szakad, innentől kezdve fél9-ig (a jobbak 9-ig, mint én hahaha :D) oda mész, ahova akarsz.


-A lányoknak csak nő, a fiúknak csak férfi tanára van.


-4 portás van a koliban, abból 2 nem tud köszönni, 1 csak akkor, ha jó napja van, viszont Laci bácsi nagyon jó fej, őt imádjuk, és mindenkivel beszélget.:)) Aranyos:)


-A gondnok csak akkor csinál meg neked valamit, ha szépen kéred. De a kérésedet jobb esetben is 3 hét múlva teljesíti. Eldugult a csap? Szóljál 6-szor, és talán megcsinálják. 


-Nem szabad kaját tenni az ablakba. Bitch please, ki fog átvánszorogni, hogy egy nyamvadt kakaót levigyen? Szerencsére még hűvösek az éjszakák, és reggelre a kókuszos kakaóm pont ideális hőmérsékletű.


-A koliba nem szabad felhozni semmiféle osztálytársat, barátot, barátnőt -ellenkező neműt meg pláne.. egy előzetes khm..khm.. incidens miatt. Habár aerobitch (igen:DDD) előtt Lillámat mindig beszöktetem, akivel vagy GoodLike-ot nézünk, vagy Iker Erauzkin-ra olvadozunk (van erre egy szavunk, de az nem szalonképes hahah). Vagyis javítom, az ebédlőbe bárkit felvihetsz, csak a szobádba nem. De úgy vagyok vele, hogy Lilla már amúgy is tiszteletbeli kolis, felcsempészem! :DDD


-A mellettünk lévő kolival elfojtott -vagy olykor elég durván kifejezett harc van, állandó veszekedés és versengés. De ez így szép. :DDD


-Alapszabály: a kolis net általában nem jó, ha jó, akkor az gyanús. :D


-Az emeletes ágy alsó ágy fölötti részére mindig irkálunk szövegkiemelővel. :DD 


-A FALRA NEM SZABAD CELLUXSZAL RAGASZTANI SEMMIT. Dorina megpróbálta. Kikapott. Leszedte.


-A nevelőtanárod mindent tud rólad. Még olyan dolgokat is, amiket nem tudsz magadról. Néha ez ijesztő.. :D


-A szoba-sziló jó dolog. Azóta semmit se tanulok. :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD


-Este 10 után ha laptopozni akarok, a szobatársaim közlik velem, hogy takarodjak ki a társalgóba, mert ők alduni akarnak. Hát jó. :Dd


-Lusta vagyok lemenni a hűtőhöz. A reggelek így zajlanak: Krisztiiiiiiiiiii, mész hűtőhöz? -Igen. -Ezaaaaaaaaz, akkor hozzmárfelnekem légyszi egy joghurtot, egy kókuszos kakaót, ott van egy dobozban süti, de akkor még hozd már fel a tejet is.. Itt a kulcs. Khöszönöööööööm. 


-4 WC van, amiből a nap végére átlagosan kettő biztos, hogy elromlik. És ne tudjátok meg, milyen jelenségekkel szembesülök a mosdóban nap mint nap. Fujj. :DDDDDD


-A felsőbb évesek bunkók. Nem mindenki. Általában. Van kivétel. 


-Nem szeretem a vasárnapokat.


          Ennyi lett volna a kolis szösszenetem, de ne csüggedjetek, jönni fogok még részletekkel, és ha valami érdekel, kommentben kérdezhettek.:)) ...és döntsétek el, akartok-e koliba menni. Szerintem megéri. Hajrá.


Jó8, xxx. 


 


 


Hozzászólások száma: (0)

...vannak cserediákok a sulidban

2014-02-17 22:31:46

  Mint minden normális gimiben, nálunk is vannak külföldről érkezett, rendkívül aranyos cserediákok. A mi sulinknak egy olyan programmal van összeköttetése, amely éves csereprogramokat szervez, tehát egy teljes tanévig élvezhetjük a külföldiek társaságát. Ezt nagyon díjazom, és a jövőben én is nagyon szívesen kimennék külföldre ezzel a programmal. :) 


Személyes kedvenceink az olasz és a mexikói srácok, akik természetesen jól néznek ki, mindig mosolyognak, közvetlenek, aranyosak, és nagyon cuki, ahogy próbálkoznak a magyarral. Ők mindig a végzősökkel lógnak, és a társaság középpontjai, na meg mondanom sem kell, hogy minden lány imádja őket - ezt szerintem tudják, és élvezik is a helyzetet. :D 


Nem mintha mi nem lennénk értük odáig meg vissza, egyébként... Az olasz "digó" srác mostantól minden hétfőn és csütörtökön bejár hozzánk spanyolórára, mert fejleszteni szeretné a tudását. Hát nem édes? Ezeken az órákon mindenki nagyon ügyes és aktív, mindenki mindent mondani akar, olvasni, produkálnia magát, csak hogy Gennaro (valójában nem ez a neve, de én csak álnevekkel dolgozom) észrevegye. Kedvenc olaszunk egy-egy órai, magyar beszólásától egyöntetűen olvadozunk, és szegény, már kissé kivan tőlünk, amikor minden szaván nevetünk. Hallani kellene, amikor azt mondja: koszonom szepen, vagy hogy bocsanat, vagy hogy mia**sz?! Igen, ismeri a magyar szlenget ő is, mert miért is ne. :D Gennaro jópasi, ehhez kétség sem fér. De nem is olvadozok többet itt, őt látni kellene, hogy megbizonyosodjatok. Bár..ha az olasz pasikból indultok ki..igen. :D Egyébként tényleg nagyon jó motiváció, talán még soha nem figyeltem ennyire órán, és talán soha nem telt még el ilyen hamar az a 45 perc. 


Szóval ez az egész cserediák-dolog nagyon-nagyon hasznos és jó, valamint hatalmas buli már csak beszélni is ezekkel az emberekkel.:) Megismered a kultúrájukat, miközben ők is hazavisznek egy jókora darabot (ebben az esetben) Magyarországból. 


Ennyi volt mára,


BUONANOTTE, 


xxx 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


Hozzászólások száma: (0)

  <<  1 2 3  >>