Az életem,versekbe írva

Mivel mostanában nagyon nehéz az életem és egyáltalán nem beszélek róla senkinek így gondoltam,hogy versekbe foglalom az érzéseimet és az életemet.Született pár versem és most ezeket szeretném leírni.

*Petraaa 2013.06.27. - 15:59 7241 látogatás 9 bejegyzés

Lassan feladni

2013-08-12 07:58:42

Darabokra hullik lassan az életem,

Javítani rajta szinte mindenki képtelen.

Bennem már minden elsötétült,

Sajnos a depresszió szétterült.



Mintha egy sötét veremben élnék,

Ha kijutnék akkor hatalmasat lépnék.

Ehhez kell valaki aki segít,

Ki megért és jóságával kipenderít.



Borús napokon élet és halál között lebegek,

Csak azért nem a halál,mert van kiket még szeretek.

Talán félek vagy visszatart a józan eszem,

A boldogságot és a nevetést továbbra is keresem.



Rengeteg gond kavarog bennem,

Bezzeg a tanulást ezek mellett még jól kell kennem.

Kimondhatatlanul nehéz ez a teher,

Még máig is a család mindent kever.



Nem tudom,hogy ezt meddig viselem még el,

Mikor esek jobban össze s adom fel.

De ez mellékes hisz még talán bírom,

Akkor is mikor ezt a pár sort írom.


Hozzászólások száma: (1)

Kínzó élet

2013-08-12 07:58:12

Sétálok a magas,fekete fák között,

Madarak szállnak lombjaik fölött.

Levelek ropognak lábaim alatt,

Át kell lépnem a hatalmas falat.



Éreztem,hogy lassan meghal az élet,

Meguntam a kínzó,fájdalmas létet.

Borzasztó súly nyomja vállaim,

Megtörtek s roskadtak össze lábaim.



Nem leltem meg a biztonságot ahogy eddig,

Gyötrő léptekkel sétáltam a világ széléig.

Próbáltak már néha visszahúzni,

De féltem,hogy most fognak újra megkínozni.



Távozott a sok szép emlék,

Ma értük bármit megtennék.

Lassacskán sötétségbe burkolózva,

Itt fekszek majd meghalva.



Észrevenné valaki ha elmennék?

Igazából én is tudom,hogy nem szeretnék,

De jó lenne ha mindent elfelednék,

És valakik az életem újra kezdenék.



Édesanyámtól távolodok egyre jobban,

Mint lélektelen árny a porban.

Nincs már egy szép szó vagy szerető ölelés,

De sajnos van egy kés és egy utolsó döfés.



Félve s véresen kuporgok a sarokban,

Ezer csapás kavarog néhány röpke szóban.

Villámütésként zuhan rám minden,

Már megint itt állok a szélen.


Hozzászólások száma: (0)

A lélek tükre

2013-07-17 18:14:57

A szem lenne a lélek tükre?

Minden érzésünk tőle függne?



Én nem látok semmit ha belenézek más szemébe,

még akkor se ha a legeslegmélyebb részére.



Azt nem értettem sohase,

hogy más,hogy olvas belőle.



Végül rájöttem,hogy ez sokan tanulják,

de egyáltalán sehol se nem tanítják.



Azt utálom,hogy a saját szemem mindent elárul,

most,hogy ezt megtudták azóta mindenki csak bámul.



Tehát ezen gondolkozom reggel,este,

ilyenkor minden csak úgy elém van festve.


Hozzászólások száma: (2)

Sötét világ

2013-07-17 18:10:16

Elbukott a világ. Megtört már régen...

Későn vettem észre, a felhőket az égen.

Elvakított a fényűzés, a pompa,

Nem tudtam, hogy szívem egy időzített bomba.



De a sötét köd mára már feloszlott,

S én egyre tisztábban látom a holnapot.

Nevetnék én az együgyű világon,

Oktalan emberen, nevetek a halálon.



Gyönge vagyok, szívemen vérző sebhely,

De ki látja? Oh, mond kit érdekel a közhely?

Számít-e már a család, a feleség?

Mit ér már, ha tudod, a vége csak veszteség?



Rohan a világ... Örvény sodor engem.

A hűvös jégciklon szele megfagyaszt, lehet,

Mellkasból a lélek elszáll, szív üres,

Itt vagyok emberek, itt áll kit ön keres.


 


Hiába sikoltok... Senki nem hallja,

Rohanó világ nem látja, nem is akarja..

Rohanó világ fátylam, köpeny takar,

Elföd, minden mocskot, mit csak az ember akar.



Nem, nem én most ehhez túl kevés vagyok,

Mint lemenő nap, egyszer majd úgyis elfogyok.

A látszat nem több, puszta formalitás.

Lelketlen, elfásult, rideg szobor, semmi más.



Elbukott a világ, Megtört már régen...

Csak azt tudnám, miért nem vagyok már az égben,

Ohh adj jelet, ígérem majd okulok,

Inkább csapjon belém ménkű, inkább meghalok.


 


Jöjjön csak a vég, jöjjön kegyetlen sors,

A halál megváltás, és remélhetőleg gyors.


Adj már jelet, tudom vehemens vagyok.

De csak el akarom kezdeni a holnapot.



Látni kívánom, tudom van ki szeret..

Tudom van ki nem a szerencsétlenen nevet.

Ernyő alatt, a szakadó esőben,

Nem sejti, mily nehéz élni tőrrel a szívben.



Elkopott a világ, elkopott régen,

Szeretet fénye kihunyt az emberek szívében.


Hozzászólások száma: (0)

Lehetetlen....

2013-07-10 10:37:55

Elhagyott a lélek,

Túlságosan félek,

Éjjelente virrasztom,

A nappalokat átalszom.



Kérlek mond mi lett velem,

Így élni nem tud lelkem,

Sötét elme, fényes nappal,

Nem tudok megférni a haraggal.



Naphosszat gondolkozok,

Magamnak is gondot okozok,

Lennék egy angyal, vagy ördög,

De csak egy árny vagyok, ki hőbörög.



Romboló elme hódít,

Ebben a gyászolt testeben,

Senkinek nem fáj már,

Nem figyelnek rám.



Fekete felhő vonul felettem,

Csupán néhányszor elestem,

Fel kellett állnom,

Hogy valóra váltsam álmom.


Hozzászólások száma: (0)

Egyedül....

2013-07-10 10:36:52

Ha kaphatnék egy percet,

S ha adnátok egy kis csendet

Én elmondanám, hogy mi bajom,

De érdekel bárkit az vajon?

Ha figyelnének rám az emberek,

És ha talán egy perc figyelmet nyerhetek

Én elmondanám mi a jó megoldás,

De én csak hallom a sok beoltást.

Talán van egy ember, ki meghallgat,

S ki majd velem együtt meghalhat.

De nem kell itt reménykedni,

S szegényeknek szemétkedni.

Bár lenne valaki, aki szeret,

S nem csak etet.

Ábrándozom én mindenben,

De hiába a sorsot kell tisztelnem.

Én csak várok egy napra,

Mikor végre nem leszek az élet rabja.

Mióta én élek,

Kevesebb itt a lélek.

Biztatom magam, hogy jó vagyok,

S magam után csak jót hagyok!


Hozzászólások száma: (0)

Gyötrő fájdalom

2013-06-30 10:29:15

Gyötrő fájdalom mi szívemet marja,


Valami lelkemet nyugodni nem hagyja,


Keserű gondolatok élnek fejemben,


A fájdalom érzete kavarog lelkemben....


Elveszett minden,végleg változott,


Szívemből a remény gyorsan távozott,


Sötétség lepi el minden napomat,


Egyre kínzóbb minden gondolat....


A reménytelen még a lelkemet tépi,


De szívem mélyen még titkon reméli,


Hogy nem veszett el minden,van még miért élni,


Megéri várni s továbbra is félni....


Kűzdök a végsőkig,nem adom fel soha,


Hiába is érne kudarcok sora,


Hiszek a lelkemnem s nem hallgatok eszemre,


S a remény fénye csillog még szemembe.


Hozzászólások száma: (0)

Magányosan vívott harc

2013-06-30 10:23:17

A magány felemészt minden szeretetet,


A szomorú gondolatok elárasztják testemet.


Csak ülök magamba roskadva,


Nem tulajdonítok jelentőséget a szavaknak.


 


Életem azon szakaszába lépek,


Ahol mindentől és mindenkitől félek.


Bizalmamba alig férkőzhetnek,


A szeretetem ilyenkor csak néha győzhet.


 


A sebesen futó szél,az öreg fák,


Mind magányosan mozog vagy áll.


Sokak szerint nem vagyok egyedül,ezt éreznem kell,


De a düh szívemben tomboló vihart ver.


 


Belőlem már kiveszett minden fény,


Bennem a remény már nem él.


Körülölel a fekete magány,


Még át kell kűzdenem magam ezer csatán.


 


Amiket az érzések és a düh vív meg bennem,


Az összes erőmet össze kell szednem.


Győzni csak akkor tudok ha akarom,


A dühnek segítek,ha eluralkodik rajtam zavarom.


 


Ha ezt a csatát megnyerem,


Nem szabad magamat elengednem.


Még visszatérhet az a gonosz dolog,


Az majd megadja újra a pofont.


 


Beszélgetésre van most szükségem,


Bár néha eluralkodik rajtam a félelem.


Remélem valaki segít ha kérem,


Ha nem fogadja el,végem.


Hozzászólások száma: (0)

Kegyetlen sors

2013-06-30 10:08:34

Szerettem a felhők között vígan úszkálni,


Ám vége ennek,s nem lehet már csúszkálni.


Összetört lelkem,szívem,


S úgy érzem,elvesztem a sötétségben.


Elvittek egy más világba,


Ahol nem kel gyerek világra.


Egymagammal maradtam,


S sötétségben ragadtam.


Alávaló gonosz lettem,


De ezt az árny tette velem.


Piszkos kezem harcra kész,


De a jóság elment rég.


Nincs ki engem megsegítsen,


S a gonosztól megvédjen.


Ám eljön az a nap,mikor egyszer kitörök,


S boldog leszek,ám újra mindenki kiröhög.


Nem számít ha fáj az élet,


Mert én itt tovább nem élek.


Hozzászólások száma: (0)