Zeneblog

Minden ami a zenevilágában fontos és érdekes!

Csépe 2009.05.02. - 11:41 60346 látogatás 35 bejegyzés

Vissza! Vissza! Paprika!

2011-07-22 23:55:21


Nos, igen csaknem 6 évnyi kihagyás után újra a színen a Red Hot chili Peppers. Az új album I'm With You címmel jelenik meg Augusztus 30.-án.

A lemezről rengeteg találgatást folyt folyik. A legutóbbi Rolling Stones nak adott interjúban azt mondják, hogy ez a lemez mindenkinek kedvezni fog. A Régi funky őrült chili fanoknak és az új slágeresebb pop rajongóknak is. Nos, hatalmas érdeklődéssel várjuk.

A lemez újdonsága, hogy a gitáros posztról távozott - immáron másodszor - John Frusciante és helyére jó barátja, Josh Klinghoffer került. Róla tudni kell, hogy rengeteget játszott már Johhnnal szólólemezein, továbbá benne volt például a Dothackerbe és a Stadium Arcadium alatt a chili háttérbeni gitárosa, billentyűse. Nos, mára már előtérbe került.

A lemezről továbbá azt csiripelik - például Flea a twitterén - , hogy erőteljes vokállal és billyentyűvel is meg lesz áldva. Találgatás ide találgatás oda egyet már tudunk. A lemezen 14 dal lesz, pedig a zenekar összesen - saját bevallásuk szerint - csaknem 70 dalt írt.

Ezek közül egyet már ismerünk. Ez a dal az Adventures of Raindance Maggie , amely július 18.-án látott napvilágot maxi formájában hivatalosan. Természetesen ahogy a chilitől már megszokhattuk, előtte két nappal történt egy kis "baleset" és "véletlenül" kirakták az oldalukra pár percre a dalt. Jelenleg ennyit tudunk az új chiliről. Most pedig íme a dal:



Aki pedig szeretné meghallgatni őket élőben van két rossz és két jó hírem. Az egyik rossz, hogy hazánkba egyenlőre nem jönnek, a másik jó viszont az, hogy Bécsbe igen, majdnem napra pontosan 5 évre rá ugyanott, ahol voltak. Ez a dátum December 7.-e. A másik rossz hír, hogy a jegyek szinte egy óra alatt keltek és a másik jó, hogy elvileg jönnek még bécsbe később. Nos, addig is magyar chili fanok, várjuk a 30.-át addig pedig érjük be Esőtáncoló Maggie kalandjaival :)

Cs.B.
Hozzászólások száma: (0)

Santana 3 órája

2011-07-07 21:09:16
Az ember csak kapkodja a fejét: alig két hete, hogy Roger Waters lebontotta az általa emelt falat a Budapest Aréna színpadáról, máris egy újabb világsztár előtt felejthettük nyitva szánkat. Carlos Santana, a mexikói gitár ikon majd’ három órás megméretésen nyugtázhatta nagyjából nyolcezer néző zajos tetszésnyilvánítását.
Jimi Hendrix, Jeff Beck, Eric Clapton, Steve Ray Vaughn, Gary Moore,Carlos Santana… és a sor folytatható. Valamennyien gitárhősök. Van, aki az Égi zenekarban nyúzza már a hathúrost és van, akinek még itt, az árnyékvilágvilágban akad dolga. Ez utóbbiak sorait erősíti a titokzatos Közép-Amerika szülötte, Carlos Santana, aki 1968-tól kezdve új értelemet adott a hagyományos rockmuzsikának. Gitársoundja egyedülálló, csak úgy, mint hangszerkezelési technikája. Szólói hol sírva, dörögve, vagy érzelemdúsan, esetleg épp játékos formában jutnak el népes hallgatóságához.
Bő négy évtized terméséből van mit válogatni. Huszonegy stúdióalbum, hozzá a válogatás, koncert és egyéb kiadványok – nagyjából így fest Santana sokévi áldásos működésének leltára. Még híre hamva sincs a világban a jobb híján world music-ként aposztrofált etno-alapú muzsikának, mikor egy mexikói születésű fiatalember alig húszévesen megalakítja első formációját, igaz, akkor még a blues jegyében. Aztán – mindössze két év elteltével - aktuális zenekarával üstökösként robban be Woodstockba, ahol egzotikus ritmusokra épülő két dalukkal azonnal százezres tömeget gyűjtenek maguk köré. Beleértve a szocialista tábor vasfüggönyének takarásában élő magyar beat- és rockrajongókat is, akikhez – láss csodát! – „már” 1983-ban eljutott a Mester és zenekara. Onnantól Carlos Santana úgy jár koncertezni Budapestre, mintha csak magyar állampolgár volna. Ennyi idő alatt persze van idő kiépülnie a kölcsönhatásnak: a latin- és afro elemekkel fűszerezett fúziós rock atyja szívesen keresi fel az Arénát, hiszen pontosan tudja, mit várhat el a nagyérdeműtől; mint ahogy a sok ezer zene- és Santana-fant sem érheti váratlan, sőt kellemetlen meglepetés. Nincs nagy felhajtás a színpadkép körül, ami félreérthetetlen utalás arra, hogy itt és most a zenéé a főszerep. Mindössze a csillagos égboltot szimbolizáló apró, fényes lámpasor világít a háttérben, közepén kivetítővel.
Az egykori sűrű, fekete hajkoronát, jellegzetes bajuszt-szakállt magáénak tudó vékony kölyök helyett, mára jelvényes-, fehér kalapos tiszteletet parancsoló úriember áll a színpadon. A fiatalsággal a kedvenc SG Gibson gitár is a múltba vész; az újabb időkben egy (az est folyamán többször váltott) különleges, neki gyártott hathúros ontja magából a különleges hangokat. Dobok, kongák és ütőhangszerek pergése vezeti be a Spark Of the Divine tételét, amely rögtön átcsap a kissé rappesített AC/DC átdolgozásba. Szegény jó Bon Scott! Vajon mit érezne az emlékére írt Back In Black eme kifordított verziója hallatán? Úgy tűnik, haladni kell a korral…
Nincs idő elmélkedésre, máris lecsap egy egyveleg benne a Black Magic Woman örökérvényű melódiájával és ritmusaival, majd az Oye Como Va. Azonnal beugrik egy kép a hetvenes évek elejéről az internacionalizmus jegyében: tizenéves gimnazista fiúk (köztük e sorok írója) egy nyolcadik kerületi bérlakás kisméretű szobájában meredten bámulják a csehszlovák gyártmányú Supraphon (bakelit) lemezjátszó korongját. A helyiséget megtöltik a mexikói származású Santana indiai licence (Dum-dum) alapján készült 1970-es Abraxas album egzotikus latin-rock muzsikájának dallamai. Különleges élményként hatott ez akkor, a hatvanas-hetvenes években Aradszky Lászlón és a Stúdió 11-en szocializálódott füleknek…
Visszatérve a valóságba: egy spanyol-latin blokk végére vendégként Cindy Blackmant üdvözölhetjük, aki szemlátomást nem „man” (azaz férfi), épp ellenkezőleg: csinos, csokibőrű, Hendrix-frizurás hölgy. Emellett olyan dinamikus, erőteljes, ízes dobszólót hoz ajándékba, melyet bármelyik kollégája méltán megirigyelhet. Az afro-beütésü Jingoval kicsit belekóstolunk Afrika világba, a kivetítőn a trópusi földrész életképeivel illusztrálva. Az Europa instrumentális darabja vélhetően a női szívek ellágyítására született, itt Santana mester bravúrjainak bemutatására (is) szolgál. Szerencsére most nem jut eszébe két hosszú percen át kitartani azt a bizonyos hangot, amellyel korábbi koncertjein már-már az őrületbe kergette a hallgatót… Felelgetős párbajt vív Tommy Anthony gitárossal, míg a végére a teljes zenekar aktivizálódik. Esze ágában sincs egyedül learatni a neki szánt, jól megérdemelt babérokat, muzsikus társaival testvériesen osztozik a sikerben. Tág teret enged a soron következő Benny Rietveldnek, a mélyhangok felelősének, aki úgy szólózik basszushangszerén, mintha hathúros gitár volna. Tony Lindsay és a régi bútordarab Andy Vargas énekesek felváltva, máskor együtt interpretálják a dalokat.
Miután a Sunshine Of Your Love a Guitar Heaven című, legutóbbi digitális korongon is megjelent, így nem maradhat ki az egykori Cream-siker sem. Sajnos ezzel és a már említett AC/DC-vel a Főnök le is tudta az egyébként kitűnőre sikeredett albumot. A búcsú és ráadás blokk a Love, Peace Happiness valamint a Freedom egyvelegével zárul alaposan megfűszerezve Dave Mathews Hammond-orgona, valamint Bill Ortiz trombita, illetve Jeff Cressman pozaun szólóival. Utoljára még Dennis Chambers is működésbe hozza dobfelszerelését, szólójában Raul Rekow kongán és Karl Perazzo timbalén (speciális ütőhangszer) siet a segítségére.
Reméljük, hogy legközelebb a most elmaradt Everybody’s everithinggel kiegészítve - találkozunk ugyanitt!
Szép este volt Don Santana!
Forrás: Zene.hu
Hozzászólások száma: (0)

Egy korszak végetért - HBB

2011-02-19 13:57:36

Pénteken és szombaton tartotta két búcsúkoncertjét a hazai zenei élet megkerülhetetlen szereplője, a Hobo Blues Band. Ebben a felállásban nem lépnek már fel többet: utoljára hallhattuk tehát a Földes László, Póka Egon, Solti János, Tátrai Tibor és Deák Bill Gyula alkotta zenekart (Madarász Gábor egészítette még ki a zenekart ritmusgitáron, de ő nem volt „rendes” tagja a zenekarnak, de mindenképen meg kell említeni a nevét).

Vegyes korosztály

Végül is a pénteki koncertre tudtunk ellátogatni, ami előtt a zenekar már játszott egy amolyan főpróba-szerű bulit kedden Révkomáromban, ami a hírek szerint nagyon jól sikerült. Egy kicsit féltem, hogy nem lesznek elegen, mivel a szombati koncert már teltházas volt, és nehezen tudtam elképzelni, hogy előtte nap is meg tudják tölteni az Arénát. Szerencsére tévedtem. Erre a koncertre is kijött olyan 8 000 ember, a szombatira pedig 12 000, ami nagyon tekintélyt parancsoló számadat egy akármilyen zenekartól napjainkban, egy magyar zenekartól pedig főleg. Itt voltak a 60-as éveikben járó emberek, akik ezen a zenén nőttek fel, ifjúságuk, lázadó korszakukat szerették volna még egyszer megidézni. Itt voltak az ő 40-es éveikben járó gyerekeik, akik a Vadászattal ismerték meg a Hobót. És itt voltak ezek 20-as éveikben járó gyermekeik is, szóval tényleg nagyon vegyes volt a közönség.

Az életút egy koncertbe sűrítve

A koncert nem sokkal ¾ 8 után elkezdődött, szóval jó lesz hozzászokni, hogy ez manapság így megy: aki a régi beidegződések alapján jár koncertre, az könnyen lemarad az elejéről. Az első 2 szám alatt nagyon rossz volt a hangosítás, aztán magukra találtak a keverőpult környékén is. Nagyjából belefért minden, amit az elmúlt 33 évben megszerettünk tőlük. Az elején Bill nem volt a színpadon, számomra viszont akkor volt teljes a kép amikor már ő is megjelent. Még mindig nagyon jó torka van a Kapitánynak! Az nagyon megható volt amikor a Hobóval megfogták egymás kezét az akusztikus blokk alatt. Voltak ők már összeveszve, haragba, de mégiscsak így együtt a legütősebbek. Tátrai ezen az estén is bizonyította, hogy az ország egyik, hanem a legjobb gitárosa. Mondjuk túl sok dolgot neki már nem kell bizonyítani. Solti amilyen ijesztően néz ki, még mindig annyira jó dobol. Remélem ő nyer a betegségével vívott harcban!

Csúcspont

Azt hiszem két ilyen volt a koncert alatt. Az első, amikor a Hetediket szavalva Hobo lejött a nézők közé és ment egy kört a kűzdőtéren. A másik számomra a Mesél az erdő című szám volt. Nagyon régóta ez a kedvenc számom tőlük, és rendkívül boldog voltam, hogy ez sem maradt ki az amúgy igen bő repertoárból. Hallhattuk még – a teljeség igénye nélkül – a Kőbánya bluest,a Hosszú lábú asszonyt, a Három húszas bluest, a Jó nekem a trabantot, a Mata Harit, az Oly sokáig voltunk lentet. A ráadásban a Johnny Be Good-ot játszották és ezzel vége lett.

Annak ellenére – vagy épp pont azért, hogy ez egy búcsúzás volt, nagyon vidám, őszinte koncertet hallhattunk, láthattunk. Egy ilyen életmű végére ilyen befejezést illik odatenni. Ezúton kívánunk nagyon sok sikert az együttes tagjainak a Hobo Blues Band utáni évekhez! Külön piros pont a szervezőknek, hogy a kűzdőtéren volt hátul egy négyzet alapú pult, amit eddig nem nagyon értem,hogy miért nem csináltak, így simán elbírta a büfé is a tömeget!


ForrásZene.hu
Hozzászólások száma: (0)

Váratlan meglepetés az X faktor koncert kapcs

2010-12-08 17:23:09

Bár eredetileg egy koncertet terveztek, a december 22-i időpont olyan gyorsan betelt, hogy dupláznak a tehetségkutató énekesei.

Hamarosan kiderül, ki nyeri az X-Faktort, a nyertest december 19-én hirdetjük ki. De ezzel még nem lesz vége a 12 tehetség közös munkájának! Először december 22-én 19 órakor lépnek fel a Papp László Budapest Sportarénában, a már ismert dalokon kívül rengeteg meglepetéssel készülnek, többek között duettekkel is színpadra állnak majd.

A nézők érdeklődése az X-Faktor Aréna koncert iránt nagyobb, mint amire számítottak, ezért azoknak sem kell elkeseredniük, akiknek már nem jutott jegy az első időpontra, ugyanis december 23-án újra kigyulladnak a fények az Arénában és felcsendül a 12 döntős: Mimi és Gergő, Domokos Fanni, a Summer Sisters, Szabó Mariann, a NON STOP, Shodeinde Dorka, Wolf Kati, Király L. Norbi, Takács Nikolas, Janicsák Veca, Vastag Csaba és Vastag Tomi hangja!

Forrás: rtlklub.hu alapján Zene.hu
Hozzászólások száma: (0)

Elfeledett slágergyárasok

2010-11-21 13:59:17
Most következő sorozatunkban, rövid videoblokkokkal emlékezünk meg a 70-es 80-as és 90-es évek feloszlott vagy mára nem aktív zenekarairól! Először is ittvan a 90-es évek egyik legnagyobb hatású ausztrál csapata a Savage Garden!

Mit kell az ausztrál csapatról tudni? 1994-ben alakultak, két tagja Darren Hayes és Daniel Jones volt. Igazi sikereket, 1997 után értek el. Ekkoriban keletkeztek olyan slágereik, mint a Truly Deeply Madly vagy a To the moon and back, az I knew I loved you vagy az Animal Song. Első két albumuk s Savage Garden és az Affirmation listavezető volt Ausztráliában, és az angol Top 10ben is benne volt. 2000-ben szüneteltették a zenekart, majd 2001ben Hayes- bejelentette távozását.

Műfaját tekintve mindenképpen egyedi zenéről beszélhetünk, a rádiók kedvencévé vált a fülbemászó dallamokkal és a kidolgozott vokálokkal. Daniel muzikalitása és Hayes énektehetsége egyaránt megmutatkozott, élőben pedig mindenkit vertek. Természetesen profi zenészekkel kiegészülve járták a világot, és mi csak sajnálni tudjuk, hogy nem hallhattuk őket egyszer sem hazánkban, és valószínűleg már nem is fogjuk.

Jöjjön most két dal tőlük! Az első a Truly Madly Deeply:



A másik pedig a To the moon and back



Előzetes: Következő részben: The Kiss
Hozzászólások száma: (0)

"Ez most valami más"

2010-10-31 18:26:19
Interjú Chad Smithel, az RHCP dobosával az új lemezről.

Chad a SPIN.com-nak adott egy rövid interjút, amiben érdekes dolgok kerülnek szóba az új albummal kapcsolatban. A fordítás természetesen megint Esztának köszönhető.

Miután véget ért a 2007-es pihenő és sikeresen átvészelték a gitáros, John Frusciante, távozását, a Red Hot Chili Peppers újra stúdióba vonult és az új albumon dolgozik, ami remélhetőleg jövő tavasszal jelenik meg.

A még mindig névtelen album elkészítéséhez Anthony Kiedis, Flea és Chad beszervezték a háttérgitáros Josh Klinghoffert vezető pozícióba, és újra összeálltak a már régóta producerükként dolgozó Rick Rubinnal. „Megbízunk benne” mondta a dobos Chad Smith a SPIN.comnak a Rubinnal való munkáról. „Mindig kész segíteni, ha eljátszol neki egy számot, amin már régóta dolgozol- meghallgatja és objektíven véleményez, mert érzelmileg nem kötődik a dalhoz úgy mint te.”

Az ember arra számít, hogy a zenekar a jól megszokott funk-pop hangzást veszi alapul az új LP-hez. Smith azonban azt nyilatkozta, hogy Flea- aki nemrégiben Thom Yorke bandájával, az Atoms For Peace-szel turnézott – újabban zongorán megkomponált dallamokkal járul hozzá a zeneszerzéshez. „Ez most valami más” meséli Smith. „Elég széles most a skála.”

Smith még azt is hozzáteszi, hogy a banda néhány afro-pop stílussal is kísérletezik, melyet Flea és Josh kirándulása a nigériai Lagosba és Etiópiába, valamint saját új keletű megszállottsága (melynek tárgya The Afrosound of Colombia, egy kevéssé definiálható összeállítás) inspirált.

„Tiszta őrület az a cucc”, mondta Smith. „Egyszerűen mások az ütemek; nem az a tipikus nyugati fajta négy-negyed. Ragályos az a ritmus.”

Persze ez nem azt jelenti, hogy a következő Chili Peppers egy az egyben egy Fela Kuti utánzat. „Nem lemásolni akarjuk, csak kipróbálni magunkat ebben is. Remélhetőleg előhozakodunk valami újjal.”

Forrás: Funkyforum
Hozzászólások száma: (0)

Egy hónap múlva TCS DVD!

2010-08-18 20:02:11

Sziget koncert és a Sziget koncert. Azért ilyen furcsa ez a mondat, mert két külön dologról is szeretnénk szólni a Tankcsapda kapcsán. Ami mégis közös bennük, az a helyszín.

Sokan kérdezték már az együttestől, hogy mi a helyzet a tavalyi, jubileumi koncerten rögzített anyaggal? Itt a válasz: egy hónap múlva, szeptember közepén, egy – az elképzeléseik szerint – nagyszabású megjelenési eseménnyel ünneplik meg, hogy napvilágot lát a Sziget 2009- 20 éves jubileumi koncert című dupla DVD!

Hamarosan info a buliról

A DVD-ről és a megjelenéshez kapcsolódó buliról hamarosan új információt is megosztunk majd veled!

A „másik" sziget pedig természetesen a szombati koncert, ami bár a megszokottól eltérő időpontban volt, mégis nagy örömet szerzett számunkra! Nagy élmény évről évre ennyi emberrel együtt élvezni a zenélést és jó dolog évről évre testközelből látni olyan zenekarokat, mint idén pl a Maiden - mesélték a "Tankos" fiúk.

Forrás: Zene.hu
Hozzászólások száma: (0)

Negyedszerre is sikeres a Balaton Sound

2010-07-13 22:13:17

Strandhangulat, balatoni naplemente, minőségi szolgáltatások és világsztárok hosszú sora – ezek a Heineken Balaton Sound legfontosabb összetevői. Negyedik alkalommal is majd’ 90.000-en érkeztek a Balatonpart legrangosabb fesztiváljára, amely David Guetta szerint a legjobb hely a világon! – adta hírül Vető Viktória, a rendezvény sajtófőnöke.

Nem véletlen, hogy az elmúlt években sokan fogtak tóparti fesztiválok szervezésébe – több-kevesebb sikerrel -, hiszen a Balatonpart hangulata páratlan. A siker receptje kívülállóként egyszerűnek tűnhet: felhőtlen strandhangulat, négy napon át világsztárokkal. Zamárdi szabadstrandja nélkül azonban mindez nehezen lenne elképzelhető: kell hozzá a tihanyi panoráma, kellenek olyan világsztárok, mint David Guetta, a Pet Shop Boys, a Jamiroquai, a Chemical Brothers, Paul van Dyk,Tricky vagy éppen Németország harmadik helyét a mérkőzést követően nemzetük mezében ünneplő kultikus sztár, Paul Kalkbrenner, de elegendhetetlen még számos finomság és a minőségi szolgáltatások hosszú sora.

David Guetta szombat esti showjára teltház gyűlt össze, huszonötezren érkeztek a Balaton egyik legszebb strandjára. A világ talán legkeresettebb popsztárja már harmadik alkalommal látogatott el a Heineken Balaton Soundra, és a publikumot és a szervezőket biztosította arról: az általa ismert fesztiválok közül a Balaton Soundot tartja a legjobbnak.

A már megszokott szolgáltatások mellett idén is találkozhattunk számos újítással. Az egyik előremutató innováció a fesztiválpiacon világszerte elsők között tesztelt kártyás fizetési rendszer. Eszerint egy ingyen kapott kártyára a fesztivál területén több ponton lehetett pénzt feltölteni, mellyel egyszerűbbé vált a vásárlás a fesztivál több pontján. Mint ahogy Gerendai Károly, a Sziget főszervezője elmondta: “ezzel a szisztémával még komfortosabbá válhatnak a fesztiválok, kevesebbet kell sorban állnia a vendégeknek, nem kell a visszajáró pénzzel húzni az időt. A tervünk az, hogy a jövőben ezt a rendszert más fesztiváljainkon tökéletesítsük.”

Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert, a Heineken Balaton Sound főszervezői sikeresnek értékelték az idei eseményt, hiszen annak ellenére, hogy az elhúzódó válság hatására kevesebbet költenek az emberek szórakozásra, a látogatószám megközelítette a tavalyi csúcsot. Magyarország leglátogatottabb vidéki eseményére itthonról és külföldről 88 ezren utaztak Zamárdiba.

A fesztivál utolsó óráiban ezrek nézték a strandon a spanyol-holland VB döntőt, Jamiroquai a hosszabbítás kezdetekor lépett színpadra, majd Jay Kay, a rendkívül közvetlen popsztár egész csapatával hajnalig mulatott a nagyszínpad mögötti back stage-ben.

Forrás: Zene.hu
Hozzászólások száma: (0)

Soundozók figyelem! Szombaton teltház!

2010-07-09 10:39:41

A Heineken Balaton Sound hivatalos programja csak csütörtök reggel indul, de a szombatra már szerda este minden jegy elkelt. A többi napra jegyek és a fesztiválra bérletek még a helyszínen is kaphatók. Szombaton a bejáratnál és az autópályán is jelentős, több órás várakozásra lehet számítani!

A Heineken Balaton Sound esetében “hagyománynak” számít, hogy elővételben teltházasak bizonyos napok, s előfordult már olyan év is, amikor valamennyi bérlet a kapunyitás előtt elkelt. Idén a legnépszerűbbnek a szombati program ígérkezik, amikor a Nagyszínpad fő fellépője David Guetta lesz, előtte a Pendulum lép színpadra, a Burn Arénában pedig a kultikus német sztárt, Paul Kalkbrennert várják sokan.

Erre a napra 25000-nél is többen érkeznek Zamárdiba, hiszen a szombati jegyek már elővételben elkeltek. A fesztivál többi napjára még kaphatók jegyek, bérletekhez pedig korlátozott számban lehet hozzájutni.

A szervezők felhívják mindenki figyelmét, hogy a fokozott érdeklődésre való tekintettel az M7-es autópályán és a fesztivál bejáratánál is jelentős, akár több órás várakozásra lehet számítani, ezért célszerű a meghirdetett koncertidőpontok előtt 1-2 órával a helyszínre érkezni.

Forrás: Zene.hu
Hozzászólások száma: (0)

Elton John beszámoló

2010-06-13 14:12:03

Jól tette, aki szerelmével érkezett Elton John június 8-i koncertjére az Arénába, hiszen a sztár eljátszotta összes jól ismert romantikus balladáját, aztán kissé meg is táncoltatta az arra hajlandó közönséget. Ráadásul lelkes rajongói közül jó néhány szerencsés a koncertélményen kívül dedikált relikviával térhetett haza a majdnem teljesen teltházas rendezvényről.

Kissé szenvedélytelen első rész

Fél kilenckor integető kezekkel a levegőben és széles mosollyal jelent meg a színpadon a művész, és ahogy az ekkora sztárnál illik, állva tapsolt köszöntéséül az amúgy ültetett közönség nagy része. Rögtön zongorája mögé telepedett Elton, aztán a következő két és fél óra alatt szinte fel sem állt mögüle. Rövidebb instrumentális bevezető után felcsendült a rá jellemző, éles énekhang is. Második száma máris a Saturay Night’s Alright című, igencsak gyors tempójú dala volt, ami azt sejtette, hogy nem sokáig maradunk ülve székeinkben.

Mégis a koncert feléig szinte egyetlen eget rengető nóta sem csendült fel, legalábbis ezúttal élőben nem „szóltak nagyot” a hetvenes évek elején slágernek számító dalok (Levon, Tiny Dancer, Rocket Man stb.) Nem a hangzással volt baj, hiszen a hangosítás majdnem teljesen rendben volt, hanem az előadásban nem éreztem a szenvedélyt, nem volt íve az első résznek és a számoknak külön-külön sem, inkább csupán csak „elő lettek adva”.

A banda és a LED

Szólt az ének zongorakísérettel Eltontól korrekt zenei aláfestéssel, némi éles gitárszólóval, és a zenészek meglepően magas vokáljával. Ránézésre és hangzásra is olyan volt, mintha a Bee Gees játszott volna Elton mellett a színpadon. Hosszú, őszes hajú, igen vékony testalkatú és hangú gitáros, basszusos, szintis és perkás alkotta a zenekart, kiegészülve egy 1969-től vele játszó, eredeti Elton John Band taggal, a dobos Nigel Olssonnal. A látvány is elég egyszerű volt, ami 2010-ben már-már furcsának számít. Az „öregfiú” zenekar, baloldalon egy zongora, a háttérben pedig egy LED fal. Elég is lett volna ennyi és a jó zene, de a LED fal előnyeit és az általa kínált elkápráztató látvány lehetőségét sajnos egyáltalán nem használták ki. Alig villant fel pár mozgókép, bár azt bevallom, hogy a balladák díszleteként az arénába háttérként becsempészett csillagos ég tetszett.

A romantikus balladák is zengőn szóltak

Jöttek sorjában a romantikus dalok, a Sacrifice, Don’t Let the Sun Go Down On Me, Sorry Seems to Be the Hardest Word és a Candle In the Wind az eredeti változatban, amit Norma Jean, azaz Marilyn Monroe emlékére írt. Felüdülést jelentettek ezek a számok, lehet, hogy mert jobban ismerjük őket, vagy mert az előadásmód, a koncert hangulata ezekhez jobban illett. Rettenetesen energikusan szóltak, biztosan azért, hogy az aréna hátsó soraiban ülők is jól hallják, de elöl sok volt ez egy kicsit, véleményem szerint. A közönség kisebb, de annál lelkesebb része, akik az első szektor székeiről fel-felpattanva éljenezték Sir Elton Johnt, örömmel vették, ha kiszúrta őket a mester és mosolyogva rájuk mutatott, hogy látja ám a ciklámen boát vagy éppen az óriási rózsaszín napszemüveget onnan fentről, a színpadról is.

Apró kis viccelődések

A hangulat emelkedett, a zenészeknek is egyre jobb kedve támadt, jól megmosolyogták „főnöküket”, amikor Elton egyenként bemutatta bandája tagjait és elárulta – amellett, hogy melyik városban születtek és élnek jelenleg –, hogy mi a kutyájuk neve. (A sajátjáét persze nem árulta el.) Aztán jöttek a pörgősebb nóták, két nagy sláger, az I’m Still Standing és a Crocodile Rock, amiben ismét poénkodott egyet a szöveggel az énekes. Így kezdődik a nóta: „I remember when rock was young” (Emlékszem, amikor a rock még újdonság volt) és így folytatta: „Zsazsa Gábor had so much fun” (Gábor Zsazsa jót mulatott). Mondanom sem kell, hogy ez nincs a szövegben, csak ha már magyar közönség előtt lép fel, nem hagyhatta ki ezt a poént, annyira meghatározó része volt annak az időszaknak a magyar származású celeb (ma már így neveznénk).

Minden jó, ha jó a vége

Sokáig nem irigyeltem azokat, akiknek Elton az abszolút kedvenc előadója, mivel szerintem székben ülve nem lehet jól szórakozni egy koncerten, de aztán kiderült, hogy a közönség felkészült része pontosan tudta, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor előre lehet rohanni és végre állva, a fejek felett tapsolva, énekelve-táncolva igazán koncerten érezhetik magukat. Mindezt látván végre megjött a kedve a színpadon lévőknek is, Sir John – nem kis meglepetésemre – felállt a zongoraszékére, feltette lábát és rá is ült a milliókat érő zongorájára. Sőt, elkezdett autogramokat osztogatni az első sornak a visszatapsolás ideje alatt.

Szerencsére maradt még két ballada a végére is, felcsendült az Oroszlánkirályból ismert Circle of Life, amikor kétoldalt a kivetítőn részleteket is láthattunk a rajzfilmből, és a személyes kedvencem, a „Your Song”, melyet természetesen mindazoknak ajánlotta a művész, akik szerelemben élnek. Ilyen szép szerelmes dalokat csak olyan tud írni, aki maga is az. Amikor a kivetítőn látni lehetett, hogy zongorázik Sir John, az ő ujján is ott csillogott a diszkrét, de – mint tudjuk - számára különösen fontos jelképe a házasságnak, a karikagyűrűje.

Mindig mondom, hogy mindenképpen el kell menni a „Nagy Öregek” (akik a ’80-as években, netán azt megelőzően már sztárok voltak) koncertjére, ha egy mód van rá. Ha legközelebb lehetőségem adódik újra, biztosan elmegyek megint, reménykedve abban, hogy akkor jobb hangulatban találom, szenvedélyesebb koncertben lehet részem.

Forrás: Zene.hu
Hozzászólások száma: (0)

  <<  1 2 3 4  >>