/ Blogok / DROG, CIGI, ALKOHOL / Egy drogos naplója

Egy drogos naplója

Egy 15 éves droghasználó átdolgozott igaz krónikája -név, helyszín, dátum megváltoztatásával.
Nem ítélet a tini drogvilágról, és megoldást sem akar adni semmire. Csak Napló a való világból.

susogósmackó 2011.02.17. - 10:08 10894 látogatás 4 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

egy új világ, avagy Alice csodaországban

2011-02-23 21:32:13

Az ezt követő két napon arról győzködtem magam, hogy az LSD használat függővé tesz, éséppen ezért  soha többé nem szabad kipróbálni...DE olyan kíváncsívá tett mindaz, ami történt velem, hogy alig vártam, hogy kipróbáljam a marihuánát is - csak egyetlen egyszer! Úgy éreztem, hogy mindaz, amit az LSD-ről tapasztaltam, köszönő viszonyban sincs azokkal a dolgokkal, amit a droghasználatról olvastam, hallottam. Valószínűleg olyan roszul informáltak írják, mint például a szüleim, akik még sose próbálták! Abban bíztam, hogy a marihuánával is ugyanígy lesz...


Egy teljesen új világba csöppentem, fel akartam fedezni, és nem tudtam ellenállni az előttem álló ajtóknak - úgy éreztem magam, mint Alice csodaországban! Lehet, hogy Lewis Carroll is drogos volt???


Mindenesetre mikor Balázs randira hívott, nem álltam ellen. Végülis olyan rendes volt velem! És vele éltem át ezt a nagyszerű utazást! Szóval pénteken kipróbáltuk az LSD-t és marihuánát együtt, vasárnap pedig a speed-et! Mindkettő olyan, mintha csillagokon lovagolnál végig a tejúton, csak milliószor jobb! A speed  kicsit félelmetes volt, mert azt Balázs fecskendővel adta be, és mindig is utáltam az oltást, de ez most teljesen más volt! Alig vártam, hogy újból kipróbálhassam! Nem csoda, hogy speednek hívják: szinte nem is tudod kontrollálni magad! Úgy táncoltam,  ahogy azt sosem képzeltem volna, egy magamfajta introvertált szürke kisegértől! Csodásnak, szabadnak, vadnak éreztem magam! Fantasztikus volt!


Hozzászólások száma: (0)

az első betépés

2011-02-19 21:11:18

nos igen...a blog címe egy drogos naplója, és még nem is írtam az ELSŐRŐL...még elég friss az élmény, és meglehetősen felkavaró...ráadásul a héten történtek sem segítettek abban, hogy higgadtan kezeljem a dolgot...


nem is tudom, hogy szégyellni kéne magam miatta, vagy jókedvűnek lennem, ha visszagondolok rá...csak azt tudom, hogy nemrég volt életem egyik leglehetetlenebb élménye. egyszerre fantasztikus és rémisztő...


Réka egyik ismerősénél volt buli. mindenki nagyon barátságos volt velem, jó volt a hangulat. egyszer csak a srácok hoztak egy nagy tálca kólát, mindenki köré gyűlt, elvett egy poharat. lassan szürcsölgették, kacsingattak egymásra  és úgy tűnt, közben mindenki a többieket bámulja. aztán hirtelen nagyon furcsán éreztem magam. emlékeztem rá, hogy csak 2-3 szám ment le azóta, hogy megittuk a kólát, és most mintha mindenki engem bámult volna. a tenyerem izzadni kezdett, és éreztem, ahogy apró izzadságcseppek folynak végig a tarkómon. A szoba szokatlanul csöndesnek tűnt és arra gondoltam, hogy ezek itt megmérgeztek engem! miért?miért?


Az egész testem megfeszült és egy furcsa előérzet söpört végig rajtam, szinte fojtogatott..mikorkinyitottam a szemem, Balázs volt mellettem, átkarolt, hangja lassított lemezként hatott, amint azt ismételgette"ne félj, vigyázok rád! jó kis utazás lesz hidd el! nyugi, csak élvezd,  élvezd!" úgy tűnt, örökké ezt fogja ismételgetni, mint önmaga lassított visszhangja. nevetni kezdtem. vadul, hisztéérikusan. úgy tűnt, ez a legabszurdabb dolog, amit valaha is hallottam. aztán észrevettem a lassan mozgó árnyakat a plafonon. Balázs lehúzott maga mellé a földre, fejem az ölébe hajtottam, és néztem, ahogy az árnyak vad színekké válnak - vörössé, kékké, sárgává. meg akartam osztani ezt a csodát a többiekkel is, de csak nevetni tudtam és a szavak is lassan jöttek, mert minden szó előtt hosszú gondolatfolyam öntött el, miután a kimondott szónak köze sem volt a gondolataimhoz.  szörnyen éreztem emiatt magam, és a végén már beszélni sem tudtam, csak becsuktam a szemem, és elöntött a zene...nem csak hallottam: éreztem, szagoltam, sőt, úgy éreztem, meg tudom érinteni mindazt, amit hallok! úgy éreztem, minden egyes hangszernek része vagyok! minden hangnak saját karaktere, allakja, színe volt! ezt nem lehet szavakkal leírni! még sose éreztem ilyen fantasztikus dolgot! egy másik világban, egy másik állapotban voltam! csodás volt! és életemben először gátlásaimat levetve táncoltam mindenki előtt. sőt, show-műsort adtam, és élveztem minden pillanatát! Az érzékszerveim olyan élesek lettek, hogy hallottam a szomszéd lélegzetvételét, éreztem a vacsora illatát, amit valahol távol melegítettek!


Aztán ami örökkévalóságnak tűnt, lassan véget ért, lassan visszatértem...megkérdeztem mi történt - elárulták, hogy a 14 kólából 10-ben LSD volt, és örülhetek, hogy én voltam az egyik szerencsés! otthon bezuhantam az ágyba. egy kis fejfájáson kívül, ami minden bizonnyal a hosszú, állandó nevetés számlájára írható nem volt különösebb bajom. fantasztikus, nagyszerű élmény volt, de akkor úgy gondoltam, soha többé nem akarom kipróbálni. annyi rémisztő történetet hall az ember a drogokról. azért örültem, hogy nem szóltak előre -biztosan halálra rémültem volna, és így nyugodtan és őszintén mondhatom, hogy nem az én döntésem volt, nem én akartam, "csak" megtörtént...


Hozzászólások száma: (0)

február 18

2011-02-18 20:05:48

A suli maga volt a rémálom. attól féltem, minden alkalommal, ha befordulok egy folyosóra Roliba fogok ütközni, ugyanakkor rettegtem a félelemtől, hogy nem fogom látni. folyamatosan azt mondogattam magamban, biztos csak közbejött neki valami, és meg fogja magyarázni, mi történt..,Ebédnél úgy tettem, mintha nem érdekelne, hogy nem bukkant fel, pedig ó istenem, dehogynem!!!


hogy lehetséges, hogy annak ellenére, hogy ilyen szörnyen érzem magam, megszégyenítettek, megaláztak, cserben hagytak, mégis élek, funkcionálok, beszélek, mosolygok, koncentrálok?? Hogy tehette ezt velem? Én soha senkit nem lennék képes bántani szándékosan...se fizikailag se lelkileg! Hogy lehet, hogy engem mégis folyamatosan bántanak? még a szüleim is úgy kezelnek, mint egy kis hülyét, aki még nem nőtt fel! folyamatosan csak azt hallom tőlük, hogy milyen gyerekes, megbízhatatlan, éretlen vagyok! mindig a testvéreimmel hasonlítanak össze, és tudom, hogy sosem leszek nekik olyan jó, mint ők...úgy tűnik, minden családban van egy fekete bárány, és nálunk vajon ki az???persze, tudom, hogy egyfajta testvéri rivalizálás mindenhol van, de a miénk kezd kontrollálhatatlanná válni...persze, szeretem a tesóim, de azért anyuék is észrevehetnék, hogy nekik is bőven van hibájuk!!! szerintem sosem fogok tudni megfelelni senki elvárásainak! sőt, még a saját elvárásaimnak sem... a közelében sem vagyok annak, aki szeretnék lenni!


Hozzászólások száma: (0)

február 17

2011-02-17 20:21:45

Tegnap még azt hittem, én vagyok a legboldogabb ember a világon, az egész galaxisban!

Lehetséges, hogy mindez csak tegnap volt és nem hosszú évekkel ezelőtt? Ma már csak szeretnék eggyé olvadni a világmindenséggel és megszűnni létezni! Tegnap elhatároztam, hogy naplót írok, mert végre mostanában annyi csodálatos, izgalmas, nagyszerű, kimondanivalóan jó történik velem! Mára, akárcsak bármi más az életemben, ez is semmissé, érdektelenné vált...



Nem tudom, Roli hogy tehette ezt velem, mikor mióta az eszem tudom, szeretem,  és mindig arra vártam, hogy észrevegyen! Tegnap, mikor randira hívott, azt hittem, belehalok a boldogságba! Komolyan!

Most pedig? most, hogy cserbenhagyott, az egész világ újból hideg, szürke, érzéketlen... Ráadásul anyám is megállás nélkül nyaggat, hogy tegyem rendbe a szobámat! Hogy cseszegethet a szobám miatt, mikor legszívesebben meghalnék??!! Hát nem lehet az embernek egy csöpp nyugalma se?



Most abba kell hagynom, különben sose lesz vége a kiselőadásnak a dolgokhoz való hozzáállásomról és éretlenségemről...


Hozzászólások száma: (2)