/ Blogok / BETEGSÉGEK / Mi történik velem?

Mi történik velem?

Hipochondria?!?Képzelem csak? Vagy valami más betegségem van?
Már magam sem tudom !!! :(

Bella66 2013.02.07. - 21:46 2978 látogatás 4 bejegyzés
Új bejegyzés létrehozásához jelentkezz be!

Javulás....

2013-10-31 21:42:32

Nem írtam tovább a történetet tudom... de most azt hiszem folytatom,hisz hamár egyszer elkezdtem folytatnom kell,és ki kell magamból írnom.



 


Nos... az első két, három hónap borzalmas volt. szinte sehova nem jártam,suliba is alig,nem mertem kimozdulni egyedül sehova,mert féltem elájulok,vagy bármi történhet az utcán. Hosszú hetek voltak.


Aztán szép lassan javult a helyzet,de soha nem tudtam kijelenteni,hogy igen,jól vagyok! Mert nem telt el úgy nap,hogy ne lett volna panaszom. De azt mondhatom hogy pár hónap elteltével,igenis javultam,hisz ki mentem az utcára,jártam suliba,és igazából visszatértem az életembe úgymond. A hányinger elmúlt,a hidegrázás is,nem remegtem. Viszont ez a szédülés megmaradt,az ugyanúgy része maradt a mindennapjaimnak. Bár nem is mondanám ezt igazán szédülésnek,olyan furcsa érzés,igazából leírhatatlan.


kb4 hónap múlva lesz 2éve,hogy ez az egész elkezdődött,de még mindig vannak olyan percek,mikor azt hiszem elájulok,a tünetek szinte teljesen eltűntek a mindennapjaimból,bár a szédülésnek nevezett tünet sajnos még mindig meg van. Bár most már ki tudom mondani,néha,hogy jól vagyok. Ennyiből javult,hogy már nem minden nap,minden percben érzem,de még mindig van. Tudom ez nagy előrelépés,de azt szeretném,hogy teljesen rendbe jöjjek.


 


Most persze lehet az olvasók többsége arra gondol: "miért nem mész orvoshoz?!?" mentem. sürgősségin is voltam nem egyszer,mikor nagyon rosszul lettem. Voltam 3szor is laborvizsgálaton, vérvétellel sok vizsgálattal együtt. Voltam szemészeten,hátha olyan eredetű a szédüléses panasz. Egyszerűen sehol semmi.


És igazából boldognak kéne lennem,hogy minden teszt negatív. hogy papíron egészséges vagyok. DE akkor miért van ez? miért van a szédülés?


Ilyenkor jönnek fel bennem azok a kérdések,hogy ezt csak képzelem? vagy mi? nem tudom. De azon vagyok már lassan 2éve,hogy kiderítsem!



Hozzászólások száma: (0)

Az álmok sem segítenek

2013-02-18 21:51:26

Ezek után a rosszullétek rendszeressé váltak,minden napossá. De ezek már nem múltak el pihenésre,vagy alvásra. Nem volt olyan nap amikor ne lettem volna rosszul. Valamikor heteken keresztül,szünet nélkül. Nagyon sokat hiányoztam az iskolából. Egyszerűen nem tudtam felkelni,szédültem folyamatos hányingerem volt. Szörnyű hetek,hónapok voltak.

Egyik nap épphogy beértem a suliba,akkor is nagyon rosszul voltam,rám tört valami,nem kaptam levegőt/asztmás is vagyok/ és fulladtam. Annyira megijedtem. Szédültem,hányingerem volt,ráadásul levegőt alig kaptam. Azt kívántam bárcsak meghalnék. Nem bírom én ezt!szerencsére közelben volt egy tanár,és le vitt a suli orvoshoz. Mit ne mondjak, fal fehéren feküdtem az ágyon,remegtem a vérnyomásom az egekben. Nem is volt kérdés,irány a kórház. Bekísértek a sürgősségire,felvették az adatokat,aztán 3óra várakozás,és szenvedés után megvizsgáltak,és semmit nem találtak. Elkeseredve mentünk haza. De valahogy nem is vártam,hogy megmondják mi bajom. Éreztem,hogy feleslegesen ültünk ott egész este ..



Hozzászólások száma: (0)

Kezdetek kezdete...

2013-02-11 22:02:54



Az egész pont egy éve kezdődött,egy buli után nagyon rosszul voltam,mikor felébredtem,de akkor már tudtam ez nem másnaposság. olyan rosszul még életemben nem voltam. Szörnyű volt. de egy óra szenvedés után ledőltem egy kicsit,elaludtam,és mintha egy rossz álom lett volna. semmi bajom nem volt mire felébredtem...


Aztán két hét múlva megint rám tört a rosszullét. Egyik pillanatról a másikra. a város közepén. szédültem hányingerem volt. Majd otthon három takaró volt rajtam de mégis vacogtam,az egész testem remegett,nagyon megijedtem. Elképzelni nem tudtam mi bajom van. Majd a haza úton a kocsiban aludtam...majd haza értünk,felébredtem,és ismét jól voltam!

Mintha csak álmodnék.. De ez valóság!



Hozzászólások száma: (0)

Remény..

2013-02-07 22:03:33

Úgy érzem meg kell osztanom ezt az egészet,mert nem tudom már mit csinájak . El vagyok keseredve,már belefáradtam az egészbe,nem bírom!



Ha az embernek az egészsége a tét,szerintem nincsen lehetetlen,a végsőkig elmegy,ha tudja,hogy beteg. Én is úgy voltam eddig,hogy ha valaki tudja,hogy beteg,akkor mindent megtesz,és nincsen olyan,hogy kész elég volt,nem csinálom tovább!

De ezek után..már tudom miért adják fel az emberek,és miért mondják azt: nincs már remény!


Hozzászólások száma: (0)