/ A Te történeted / Van, aki egy álom során rátalál az álmára
  2014-06-25
Közzétéve

Van, aki egy álom során rátalál az álmára

Minden kamasztól azt kérdezik a szülei, hogy mi akar lenni, melyik suliba akar menni. 99% nem tud rá választ adni. Az az egy, meg igen kevés. Most már én is az 1%-hoz tartozom, egy álom miatt...

 Az élet sok történetre bontható. Vannak a huzamosabb ideig tartók, vannak a rövidebbek. Vannak a fontosabbak, vannak a jelentéktelenek, de mindet átéljük. Ez talán az egyetlen közös bennük. Vannak a szomorúak, vannak a boldog, szép élmények.

A felnőttek ilyenkor amikor ennyi idősek vagyunk, és ballagni készülünk egy kérdésre várnak a választ, amit eddig te gyermeki fantáziálásnak tartottál; mi akarsz lenni. Kisgyermekként bekiáltottuk: tündér, harcos, hercegnő, vagy én (a kicsit komolyabb gondolkodás), szakács. Aztán ezt félre tettük, azt mondván "majd később..".

De most ez az, amire komoly választ várnak, és mi, tinik nem tudunk rá azonnal felelni.

Én most hetedikes (most leszek nyolcadikos szeptemberben), tizennégy éves vagyok. Amikor ezt először kérdezték tőlem a szüleim, én azt mondtam "Franc tudja, valami majd leszek!", ez volt nyolc hónapja, de azóta megváltozott minden.

Tavaly  novemberben éppen a kedvenc sorozatom néztem, de elnyomott az álom, elaludtam. Egy álmom volt. Egy olyan álmom, amiről azt hittem fontos. Amint felkeltem, még aznap este, meg akartam ezt örökíteni. Azt akartam, hogy amikor erre ránézzek, eszembe jusson ez az álom. Ez legyen a kő, amire támaszkodhatok, ez legyen az erő, ami áttöri a gátakat, ez legy az álom! Le akartam rajzolni. Nem ment. Mivel más pillanatnyilag nem jutott eszembe, bepötyögtem a telefonom jegyzetébe - a soha nem használt jegyzetébe, azt se tudtam, hogy van. Leírtam a lány nevét, a fiú nevét, hogy találkoztak az iskolában, hogy lett vége az álomnak.

Másnap reggel a buszon, útban a suliba, tollat és füzetet ragadtam, és leírtam a személyleírást mindkettőről. Hozzátettem, töröltem, vagyis tökéletesítettem. Az iskolában a barátnőim kezébe nyomtam, és elolvastattam velük. Ők lebiggyesztették ajkukat, de bólogatva emelték tekintetüket rám, a jóváhagyásra lelkes barátnőjükre. Azt mondták fennhangon "jó". Én tudtam ez mit jelent "szar". És ezt meg is mondtam nekik. Szerintük, ahogy mondták, ezt még fejleszteni kéne.

Amint hazaértem, ledobtam a táskám, és gondolkodtam...majd beugrott az ötlet és csak írtam, csak írtam, csak írtam. A külalakom borzalmas volt, alig tudták a barátnőim elolvasni a következő oldalakat.

A nővéremnek meséltem, hogy már egy kész kis történetet írtam, ő meg azt tanácsolta, olvassak, az hasznos. Eszembe jutott az egyik regény sorozata, amiért úgy odáig volt, mert hogy olyan jó könyv. Megkérdeztem (újra) hogy elolvashatom-e. Ő azonnal tiltakozott."Túl kicsi vagy hozzá!" rivallt rám, aztán ezt ennyiben is hagyta, de én nem. A mai tinédzser nyelven "szartam rá". Elvettem a könyvet, és sunyiban elolvastam.

Ahogy az általami írt történet egyre kerekedett, vele az írásom is - formailag, helyesírásilag, nyelvtanilag, külalakra, szókincsre, mindenre értve. A könyv olyan hatással volt rám, hogy javult minden! A barátnőim csak néztek, hogy már kész könyvet írok.

Novemberben kezdtem el a történetet, amikor az álmom is volt. Januárban fejeztem be. Már megírtam a második részét, és két attól teljesen eltérő könyvet.

Most feltették nekem ezt a kérdést, és már tudtam mit mondani: író.

Az élet sok fejezetre, korszakra, de még két napos kirándulásra is bontható. Az én legfontosabb történetem egy kislányról szól, aki tudott a kérdésre választ adni, amíg a többi nem. Mindenkinek van célja, álma, amit valóra szeretne váltani. Van, aki beleszületik, például úszni járatták a szülők a gyerekét, és olimpiai bajnok lett. Van, aki harminc évesen jön rá, mi az, amit élvezettel csinál, és kockáztat. Van, aki egy álom során rátalál az álmára.

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!
történet értékelése