/ A Te történeted / Nincstelen
  2014-04-16
Közzétéve

Nincstelen

Állítsak oszlopot az életnek és legyek megint csak félember? ...

 

Nincstelen

 

Állítsak oszlopot az életnek
és legyek megint csak félember?
Hazudjak újra a boldogságról,
ami egy ártatlan szó csupán?

Ültessek magvas gondolatokat
a népeknek, hódolatoknak?

Döntsek ki egy egész erdőt,
hogy aztán barkácsolhassak
az életemnek egy sírfát?

Hogy rávéshessem gőgösen: viszlát?

Hogy szétszórt porom elfújja a szél
mielőtt a csúf földre érne,
és kavargassa kuszán örökké
a szörnyen véget ért létem?

Írjak, mikor nincs értelme írni?

Csak a sárba rogyni, és sírni.

A térdemmel döngölöm a földet,
ahogy szenvedek,
hogy kínnal kaparja majd,
aki eltemet.

Hogy a halálom fájjon majd másnak,
ha már teher leszek a világnak.

Vigye a Dögevő karmai közt a megváltást,
tépje ki a koporsómból a lelkemet,
és hintse arany-szívem minden csepp gondját
a szánalmat sem érdemlő emberekre,
hadd kacagjam az örök béke oltárán
e szerkezet lassú bomlását.

Végül vérző ujjai a rabnak,
akit az élet magába zárt,
érintsék meg görcsösen a sírfám:

Mondj el egy imát fölöttem
ennek a világnak a halálán,
ó, Költészet, te leláncolt rabmadár.

 

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!
történet értékelése