/ A Te történeted / Meleg vagyok, ez az oka mindennek
  2014-04-04
Közzétéve

Meleg vagyok, ez az oka mindennek

Úgy érzed, hogy meleg vagyok, és ezt nem bírod elfogadni? Nem vagy egyedül, de hidd el, a legrosszabb amit a tehetsz, az az, ha hagyod a dolgokat maguktól történni!

      Saját magamat nagyon röviden tudnám jellemezni: Egy srác, aki mindig nyugodtnak, szerénynek látszik, de valójában óriási káosz az élete, és hihetetlen harcok folynak le benne.

     Az én történetem már az Általános Iskolában elkezdődött. Átlagos kisfiúnak tűntem, aki mindig szerény, és jókedvű volt. De volt egy óriási probléma, amit már akkor felfedeztem magamban: A fiúk iránt vonzódtam. Ebben az időszakban még ez annyira nem zavart, tisztában voltam vele, de nem igazán járt ezen az agyam, mindaddig, amíg egy agresszor érkezett az osztályba. Persze, hogy én voltam az első számú áldozata.

   A napjaimat rettegésben töltöttem, és féltem, nehogy megszégyenítsen mindenki előtt, mert rám költötte: Az a buzi. És ettől kezdve majdnem mindenki így piszkált. Kivéve az a pár lány barátom, akik elfogadtak olyannak, amilyen vagyok, persze ők sem tudták, hogy meleg vagyok.

  Így teltek az én Általános Iskolás napjaim, és jött a Gimi.

   A gimi első napján már szorosabbra fűztem a barátságomat, egy általános iskolai fiú barátommal. És napról napra kezdett megtetszeni. Persze az új iskolában voltak már fiúk is, akik tetszettek, de mindig is Ő volt számomra az ideál.

  Aztán kezdett bennem nőni egy olyan gondolat, hogy ez nem jó. Nem jó, hogy meleg vagyok, nekem a lányokat kéne szeretnem.

  Mostanra 10.-es vagyok, és hagytam, hogy a dolgok csak megtörténjenek. Óriási hibát követtem el, mikor csak azért megcsókoltam egy lányt, és megkérdeztem, hogy legyen a barátnőm, csak mert meg akartam tudni, hogy élő helyzetekben érzem e a bizsergést. Valamit éreztem, de nem annyira, mint amit a fiúk iránt érzek… És még mindig együtt vagyunk, de én ez az én oldalamról csak színészkedés. Ő ezt nyilván nem tudja, ahogy senki sem, mindenki csak egy boldog párt lát.

  És továbbra is szerelmes vagyok abba a fiúba.. Nem tudok mit tenni ellene, nem múlik ez az érzés. És néha úgy érzem, hogy a tetszés kölcsönös. De aztán eszembe jut, hogy ő biztos azt gondolja, hogy: „Á, neki van barátnője, nincs esélyem..”. Pedig ez egyáltalán nem igaz… Illetve igen, de ez kész káosz. Nem hagyhatom el a lányt, mert akkor összetörne, a srácnak pedig nem vallhatom be az érzéseim, mert ha még sem kölcsönös, akkor megszégyenülnék, és talán minden még rosszabbul sülne el.

  Úgy tervezem, várni fogok. Talán az idő megoldja a problémát.. Talán lesz valami velem…

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!
történet értékelése