/ A Te történeted / Emberi szépség
  2014-03-31
Közzétéve

Emberi szépség

Egy apró gonosz mosoly jelenik meg a szájuk szegletében... A novella a KamaszPanasz Írópályázatára íródott. Ha tetszik az írás, like-old a bejegyzés alján, hogy március végén a szerinted legjobb mű szerzője nyerhesse meg a közönségdíjat!

 

Emberi szépség

 

Egy apró gonosz mosoly jelenik meg a szájuk szegletében. Nem feltűnő, a legtöbb ember elsiklana felette vagy a jókedv jelének tekintené. Van, aki csak gyengéd félmosolynak titulálná, de léteznek olyanok, akik már túl sokszor látták és tudják, hogy mit jelent, én is ide tartozom. Becsukom a szemem és kissé elfordulok, tudva, hogy mi is fog történni.

– De szép vagy ma. – Egy egyszerű mondatnak hány és hány jelentése lehet. Kedves bók, édes megszólalás, mely jobb kedvre akar deríteni vagy éppen gonosz csúfolódás. Azonban csúfondáros mosollyal és a nevetéstől fuldokló hanggal párosítva egyértelműen nem bóknak szánja a két fiú.

Érzem, ahogy izmaim megfeszülnek és elönti az arcomat a vér. A szemem könnybe lábad szinte automatikusan, és hiába pislogok csak homályosan látok, a Világ kétesen színekben látszik. Még jobban elfordulok, mert nem akarom, hogy lássák, hogy a sírás határán állok.

– Vigyázz! Nehogy megharapjon Téged! – válaszol a másik, én pedig egy lépést hátrálok. A rosszindulatú vigyorok elől azonban nem menekülhetek. A szenvedésemet élvező páros felém közelít, én pedig megállok.

Magamban ismételgetem, amit annyiszor hallottam már otthon: Jobb vagyok náluk. Okosabb, sikeresebb, többre fogom vinni az életben. Csak egy rakás szerencsétlenség mindkettő. Mások szenvedésétől érzik jól magukat, mert ők maguk egy fikarcnyit sem érnek.

Mégis amikor a szemükbe nézek, csak nyomorúságot érzek. Én is elhiszem magamról mindazt, amit állítanak. Csúnya vagyok, lúzer, egy senki, aki nem érdemel jobbat annál, amit kap. Ilyen kinézettel miért járna nekem több ennél? Az agyam automatikusan listát készít az összes hibámról, mindenről, amivel valaha bántottak és öntudatlanul egyetértek velük. Csak egy romhalmaz vagyok, egy csődtömeg, semmi más.

Igazuk van.

– Igen, a pókot már kiharapta a sarokból, nem de? – kérdezi röhögve az egyik és bármennyire küzdök ellene érzem, hogy az első könnycsepp legördül az arcomon. Nem csak én vettem észre, mert mindketten röhögni kezdenek.

Bosszúsan törlöm le az áruló könnycseppet az arcomról és mindenáron pozitív gondolatokra koncentrálok. A szüleim szeretnek, vannak olyanok ezen a Világon, akiket érdekel, hogy mi van velem. Valakinek fontos vagyok, bármennyire nem vagyok menő vagy szép.

Nem vagyok egyedül.

– Hagyjatok békén! – A hangom meglepően tisztán cseng, de semmit nem érek vele, a két fiú csak még jobban nevetni kezd. Én pedig érzem, ahogy a fal, amelyet az érzéseim megvédésére építettem egyre jobban gyengül, míg végül le nem omlik és könnyekbe nem török ki.

– Nézd csak, a szépség beszélgetni akar. – Teljesen elfordulok tőlük, de az egyik megragad a karomnál fogva.

– Nézz rám, ha hozzád beszélek! – Megteszem, amit mond. A szemébe nézek, azokba a kifejezéstelen hideg tekintetekbe, amelyekbe csak a káröröm nyomait vélem felfedezni, semmi emberségét. S abban a pillanatban sokkal jobban érzem magam, hiába aláztak meg újfent, mert tudom, hogy a szüleimnek igaza van.

Én náluk sokkal több vagyok.

Én ember vagyok.

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!
történet értékelése