/ A Te történeted / Az ember, akinek kőből volt a szíve
  2014-03-31
Közzétéve

Az ember, akinek kőből volt a szíve

A reggelt másnaposan kezdtem. Nem tudtam eldönteni, hogy milyen nap van, de még abban sem voltam biztos, hogy hol vagyok... A novella a KamaszPanasz Írópályázatára íródott. Ha tetszik az írás, like-old a bejegyzés alján, hogy március végén a szerinted legjobb mű szerzője nyerhesse meg a közönségdíjat!

 

Az ember, akinek kőből volt a szíve

 

A reggelt másnaposan kezdtem. Nem tudtam eldönteni, hogy milyen nap van, de még abban sem voltam biztos, hogy hol vagyok. Körbenéztem a szobában. A falak lilára voltak festve az egyik sarokban pipere asztal állt a másikban pedig egy íróasztal laptoppal. Az ágy jobb és bal oldalán kis éjjeliszekrények kaptak helyet, de a hatalmas ruhásszekrény sem hiányozhatott. Ebből azonnal rájöttem, hogy nem otthon vagyok. Hirtelen kivágódott az ajtó és egy szőke lány libbent be rajta halványrózsaszín köntösben. Megpróbáltam kutatni az agyamban, hogy ki is lehet ő, de nem jutott eszembe. Remélhetőleg hamarosan kiderül. Megdörzsöltem a szemeimet, majd ülőhelyzetbe tornáztam magam. A szőkeség mellém sétált és egy puszit nyomott az arcomra. Még mindig nem tudtam hova tenni ezt a jelenetet. Villantottam rá egy mosolyt majd kiszálltam az ágyból. Gyorsan felkaptam a fekete koptatott farmeromat és fekete rövid ujjúmat. A lány csak némán nézte, hogy mit is csinálok. Az ágy alól elő kotortam a bakancsomat majd felvettem a hamis Ray Ban napszemüvegemet. Már épp az ajtó felé sétáltam ingadozva,  kis fejfájással, mikor éles hangján utánam szólt. ,,Szó nélkül itt hagysz?”- rázta fejét, s kezeivel a köntösének övével babrált, mire kioldotta azt, s elém tárultak formás idomai. Hirtelen bevillantak a képek, s az, hogy mi is történt az este.

,,Hangos zene, sikolyok, füst szag, alkohol. Mióta vártam már erre. Nekem ez a létszükségletem. Már csak egy jó csaj kellene. Varázsszóra csapódott a mellém elhelyezett bárszékre egy szőke hajú cica, majd egy italt rendelve kettőnknek egymás társaságába mélyedtünk. - Lépjünk le. -suttogtam fülébe, amibe utána erősen beleharaptam, mire beletúrt sötétbarna hajamba, s éreztem, hogy felnyög”. 

,,Jó volt veled bébi, de vége.” -majd fejembe húztam egy fekete sapkát, s kiérve a lépcsőházból, nyúltam is egy szál cigarettáért, s azt meggyújtva indultam haza a kora reggeli, hűvös, Kalifornia utcáin. Megpróbáltam betájolni, hogy merre is lehetek. A környék egyáltalán nem volt ismerős. Panel volt panel hátán. Kerestem egy buszmegállót, majd kapartam össze annyi pénzt, hogy egy útra elég legyen. Amíg vártam a járműre megpróbáltam felidézni az estémet. Kevés dolog jutott eszembe; Vajon mennyit ihattam? Hisz ritkán történik meg velem olyan, hogy teljes mértékben kiesik bármi is. Fél óra múlva már az ágyamban feküdtem és csak bámultam a plafont.  Egy ideig még gondolkoztam a múlt éjszakámon, de már csak azon töprengtem, hogy merre is vegyem ma az utamat.  Hosszú gondolkozás után a választásom egy közeli klubra esett. Már többször is jártam ott, így biztosan tudom, hogy jó hely. Pénzem még volt egy kicsi, amit még a szüleimtől kaptam hónap elején.  Anyával és apával elég érdekes a kapcsolatunk. Nem nagyon törődnek azzal, hogy mi van velem, néha már azon is meglepődök, hogy tudják a nevemet. Munkájukat tekintve jól menő üzletemberek, akik sokat utaznak. Állítólag most Svájcban tengetik napjaikat.  Ez azonban engem nem sűrűn izgat. Tökéletesem eléldegélek a házban, ami egyébként nem a legkisebb. Nem érzem magam egyedül, mert vannak haverok, vagy lányok akik biztosítják nekem a társaságot. Két hét eltelte óta ez az első nap, hogy egy picit unatkozom, de már nem sokáig.  A szörfdeszkám már egy ideje lent porosodik a pincében. Ideje lenne újra használom, hisz a testemet igazán nem kell szégyellenem.  Fel is kaptam a fürdőnadrágom és már futottam is a partra- ilyenkor jó, hogy parti házunk van- remélve, hogy enyhül egy picit a fejfájásom. Délután ötkor mentem haza és már el is kezdtem készülődni. A szokásos ruhadarabokat vettem fel, ami nálam annyit jelent, hogy minden fekete. Kabátot nem vettem, hisz igaz, hogy már szeptember vége van, de az éjszakák még kellemesen melegek. 10 óra fele már vidáman iszogattam a korsó sörömet a bárpultnál. Elkezdtem körbe tekintgetni a lányok között, de senki se vonta el a figyelmem. A hatalmas tömegben felismertem a legjobb barátom arcát. Odaintettem neki,hátha észrevesz.

Pár perc múlva már együtt kémleltük a terepet. Hirtelen egy aprócska zacskót húzott elő a zsebéből. ,,Ez meg mi?”- kérdeztem érdeklődve. Nem válaszolt csak a kezembe nyomott egy kis tablettát. Gyorsan leelemeztem és úgy döntöttem egyszer élünk. ,,Milyen fajta?”csak ennyi érdekelt jelen esetben. ,,Egy kis Extazy, ne aggódj, nem árt meg”- ezzel ő is bekapott egyet, én pedig követtem a példáját. "S így alakult, hogy hát... szóval drogos lettem. Az Extazy után jön az elcsépelt szöveg.... Azaz minden olyan... túl gyorsan történt. Az egyik pillanatban még ott ültünk a bárpultnál, aztán már ott táncikáltam kábultan valami fekete hajú lánnyal. Nagyon esetlennek tűnt, mintha most járna életében először ilyen vad helyen. Hát, most itt van! Mikor kérdeztem valamit, csupán egy fejrázással, vagy bólintással felelt. Meghívtam egy italra, s kértem egy Metaxát, majd ahogy látta, amint lehúzom, majd a poharat a kivilágított pultra dobom, követte példámat. Hirtelen ötlettől vezérelve közelebb csusszantam hozzá, kezemet derekára simítottam, s épp meghallottam egy T-pain számot be-remixelve, úgyhogy betámolyogtunk a tánctérre, s ott ugráltunk tovább. Hirtelen minden lelassult, s forogni kezdett velem  a világ. Hányingerem volt, s alig láttam valamit. Az összeesés szélén állva odalépett  hozzám egy haver, s újabb adagot nyomott a kezembe, amelyet miután átnyújtottam a félénk lánynak boldogan nyugtáztak. Egyesek viszont nem. -Hé, mi a szart művelsz? Azt se tudja mi ez! - ordított rám egy másik haver, de a nevére már nem emlékszem a káros szerek hatásától. Egy kis idő múlva az egész terem forgott velem. A színek, illatok, arcok összemosódtak egy hatalmas folttá. Partnerem már kezdte levetkőzni gátlásait. A már így is mini ruháját feljebb húzta, így épphogy takarta a takarnivalót. Csípőjét tökéletesen rázta karjaim között. Szájával a számat kereste majd mikor megtalálta vad csókot lehelt rá. Azt hiszem, hogy ezen az estén ez volt az a bizonyos löket amire vártam. Kezeim lejjebb vándoroltak a lány fenekére, majd a nyakát ezernyi csókkal árasztottam el. Az este további részére azonban már nem igazán emlékszem. Pedig nem hiszem, hogy olyan sokat ittam volt. Tuti a drog tehet róla. Viszont reggel a fekete hajú lány mellett ébredtem a saját otthonomban. Hogyan jutottunk el egyáltalán idáig? A falióra délután egy órát mutatott. Szép lassan felültem majd pillantásomat a partneremre vette. Ha jobban megnézzük nem is olyan csúnya lány, de szépnek se lehet mondani. Félhosszú fekete haja összekuszálódva omlik a vállára pár tincs azonban az arcába hull. Orra körül néhány apró szeplő éktelenkedik, de ez kifejezetten illik hozzá. Kedves lánynak tűnik. Kár, hogy csak egyéjszakás kalandnak használtam. Soha nem tudnám szeretni s megadni neki azt amit egy férfinak meg kell adnia. Képtelen vagyok szeretni bárkit is. Soha nem volt igazi kapcsolatom csak futó románcok melyek két napnál nem tartottak tovább. Azok a lányok viszont nem is vártak többet. Viszont ő nem úgy néz ki, mint aki csak ennyit szeretne. Hirtelen megmozdult, majd szép lassan kinyitotta a szemeit. ,,Hol vagyok?" kérdezte ijedten. ,,Nálam" válaszoltam nemes egyszerűséggel. ,,És az hol is van pontosabban?" jaj de kíváncsi reggelente valaki. ,,A tengerparttól nem messze." Ennyi elég is volt neki. Felálltam és egy gyors mozdulattal felvettem egy boxert majd kibotorkáltam a konyhába két pohár vízért és fájdalomcsillapítóért. Olyan érzésem van, hogy erre neki is szüksége van. Vissza mentem a szobámba és leültem mellé az ágyra és kezébe nyomtam a tablettát majd az innivalót. Egy ideig csak ott ültünk és néztük egymást majd észre sem vettem és beszélgetni kezdtünk. Nem volt különösen közös témánk de ettől függetlenül a nagy semmiről és képesek voltunk több órát is beszélni. Sötétedéskor döntött úgy, hogy hazamegy. Számot cseréltünk és megbeszéltük, hogy máskor is összefutunk, de akkor kulturáltabb körülmények között. Ilyen még sosem volt, hogy egy lánnyal újra találkozni szerettem volna egy éjszaka után. Furcsa hiányt éreztem azután, hogy kiment azon az ajtón. Mi történik velem?

Ahogy teltek a napok és a hetek egyre többet találkoztunk, beszélgettünk. Volt, hogy elmentünk együtt bulizni és ennek mindig ugyanaz volt a vége. Reggel egymás mellett ébredtünk fel. Szóval a kapcsolatunkat nevezhessük afféle barátság extrákkalnak. Viszont mikor nem volt velem furcsa hiányt éreztem a szívemben. Folyton  kerestem őt a szememmel akármerre is jártam. Szükségem volt erre a lányra, legalább annyira, mint a levegőre. Mellette más embernek éreztem magam. Sokkal inkább önmagam voltam, nem pedig az a valaki akit a haverjaim látni akarnak. Ő elfogadott úgy ahogy vagyok. Nem akart megváltoztatni. Azt hiszem, talán kezdek többet érezni iránta, mint kellene. Ez megrémít. Én nem az a hős szerelmes fajta vagyok. Sőt én vagyok a nagy gonosz farkas akit kerülni kell. Egy nap azonban minden elrontottam. Csak egy szokásos parti volt, de számomra mégis több annál. Egyedül mentem el, mert Ő megbetegedett. A haverjaim már ott vártak rám, ahol azt megbeszéltük. Egyikük egy tablettát nyomott a kezembe. Már felismertem, hogy mi ez. Kérdezés nélkül bevettem, majd belevetettük magunkat az éjszakába. Az első hibát ott követtem el, hogy drogra alkoholt ittam, mivel így nagyobbat üt nem hagyhattam ki. A másodikat amikor lesmároltam egy barna plasztikbabát. A harmadikat pedig amikor egyedül indultam haza egy sötét sikátoron át. Már elég sok volt bennem így kissé labilisan lépdeltem a hideg szélben. Hirtelen női sikolyokat hallottam, majd egy erős férfi hang ütötte meg a fülemet. Hunyorítottam majd megláttam, hogy az út egyik végén egy nagydarab illető épp megerőszakolni készül egy eléggé fiatal lánykát. Odamentem hozzá és a sok italtól felbátorodva behúztam egyet a srácnak akinek ez meg sem kottyant. ,,Így kell bánni egy hölggyel?" kérdeztem. ,,Semmi közöd hozzá" válaszolta  dühösen. ,,Én mégis azt hiszem, hogy van hagyd őt békén" parancsoltam neki, de mintha meg sem hallotta volna. ,,Süket vagy?" ezúttal már rám se nézett. Hirtelen felindulásból még egyet behúztam neki, de most sokkal erősebben, mint az előbb. Megfordult, majd valószínűleg teljes erejéből a gyomromba vágott. A fájdalomtól csillagokat láttam. Hirtelen egy hatalmas pofont kaptam, majd még egyet és még egyet. ,,Mondtam, hogy maradj ki ebből" nevetett. Éreztem ahogy vér serken ki az orromból. Erőt vettem magamon és felálltam. Megütöttem. Többször is, de túl gyenge voltam. Végül előkerült egy kés. Hirtelen éles fájdalom hasított a vállamba,  majd a lábamba, végül a hasamba. Könnyekkel küszködve a földre estem, a kemény betonba beütöttem a fejem, amitől valószínűleg azonnal agyrázkódást kaptam. Éreztem, hogy rajtam már semmi sem segíthet. A lány tovább sikítozott sírt, mentőért kiabált, de nem érdekelt. Csak egy nevet suttogtam magam elé. Az Ő nevét. Miért nem voltam vele inkább otthon? Miért kellett eljönnöm?  És ott akkor abban a percben a kőszív megrepedt. ,,Szeretlek" ez volt az utolsó szavam ebben a nyomorúságos világban.

 A lány másnap remegő térdekkel állt a rendőrség előcsarnokában. Meghalt. Nem hiszi el, lehetetlen. Ez biztos csak egy rossz álom melynek hamarosan vége lesz. Hisz szereti a fiút. Nem hagyhatta el őt. Miért nem mondta el neki, hogy mit érez? Mitől félt ennyire? Már túl késő. Elment. Itt hagyta őt egyedül egy árva szó nélkül. Újra átakarja ölelni. Megakarja csókolni a srácot legalább még egyszer utoljára. Könnyei csak úgy záporoztak, saját magát hibáztatta szerelme haláláért. Miért engedte őt el a buliba? Miért nem ment vele? Egy hülye erőszakos állat miatt elvesztette azt a személyt aki kezdett neki nagyon sokat jelenteni. Hát akkor ilyen érzés az, amikor valakinek egy pillanat alatt összetörik a szíve. 

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!
történet értékelése