/ A Te történeted / Rácz, Hajdú és Csucsu
  2014-03-31
Közzétéve

Rácz, Hajdú és Csucsu

A kereskedelmi technikum nem messze feküdt a pályaudvartól – nemigen jártam arra azelőtt... A novella a KamaszPanasz Írópályázatára íródott. Ha tetszik az írás, like-old a bejegyzés alján, hogy március végén a szerinted legjobb mű szerzője nyerhesse meg a közönségdíjat!

 

Rácz, Hajdú és Csucsu

 

A kereskedelmi technikum nem messze feküdt a pályaudvartól – nemigen jártam arra azelőtt. Már külsőre is egészen másnak tűnt, mint az általános iskola: először is, legalább háromszor akkora (mint kiderült: három különböző iskolának az egyesítéséből jött létre); a főbejárat sem elegáns üvegnyílászáró elemekből, mint éteri lego kockákból áll össze, hanem egyszerűen egy régi-régi fakapu, aminek kilincse gyakran kezében marad a gyerekeknek. Van egy hátsó bejárat is ugyanilyen gigantikus faajtóval, de arra évek óta nem lehet közlekedni, mert (állítólag) régebben egyszer, véletlenül nem csukta be valaki rendesen, és aznap eltűnt a hátsó szárnyból több tucat számítógép. Ezek fájó hiányát nap, mint nap tapasztalják a hozzám hasonlók, informatikaóráik üres perceiben, mikor is nem jut mindenkinek személyre szabott computer.

A homlokzat és a külső falak sem olyan szép fehérek, mint a Németh Lászlóban voltak; nem is beszélve a belső térről. Amikor először beléptem, azt hittem, hogy egy népkonyha termelőhelyiségébe tévedtem; csak mikor megmutatták, hogy szemben velem, az ott nem hűtőkamra, hanem tornaterem, balra pedig véletlenül sem kapitális méretű gázsütők vannak, hanem azok a tanári folyosó fénymásolói – lassan kezdtem bízni a szavukban.

Már több hónapja jártam ide, de – azóta régi ismerősökké klasszicizálódott osztálytársaimhoz hasonlóan – magát az épületet sem tudtam még kimerítően feltérképezni. A két valódi és az egy (legyünk jóindulatúak) fél épületszárny mind-mind tartalmazott valamilyen érdekességet, turpisságot. A Zrínyi-oldalon például az egyik második emeleti teremben olyan beépített szekrényeket találtunk, amik mögött nem rendes fal van, hanem egyszerű farostlemez, ami szabályszerűen ki is roskadt a helyéről, amikor Rácz és Csucsu verekedés közben beestek a szekrénybe – egyenesen át Dezsőbá (a „technikai vezető”) odújába. Rácz és Csucsu nem sokat verekedtek egyébként; lényegében Csucsut mindenki bántotta saját kénye-kedve szerint, mert kicsit túlsúlyos volt és szerencsétlen is, de mindenek előtt – nagyon flegma. Ez ment nagyjából a harmadik év végéig; Csucsu akkoriban elkezdett konditerembe járni, meg rászokott a cigarettára is (bár borzasztó rosszul állt a kezében). Furcsa módon, én majdnem egészen idáig jóban voltam vele; lévén, hogy ő is kertváros felé jött haza, mindig egy busszal mentünk és beszélgettünk. Röhej, de legtöbbször arról beszéltünk, hogy anyánk/öreganyánk mit főz ebédre aznap, és nagyon jól elvoltunk ezzel. Érdekes volt, mert én a zene miatt inkább Ráczékhoz húztam (Rácz is gitározott), Csucsu pedig inkább Hajdúval volt jóban, aki ugyan szintén szívatta mindennel, de mégis megtűrte a hülyeségeit, ellenben engem került. (Ez sem maradt így sokáig, mert harmadiktól mi voltunk a legjobb barátok Hajdúval, egészen az első érettségi találkozóig, ami után elköltözött itthonról…)

Szó, mi szó, harmadik táján elkezdtünk más emberekként járkálni azon falak között, amiket fentebb (szinte feleslegesen) leírtam. Nem azért, mert nagyon sokat változtunk volna (jobb napokon két-három tanárt is ki tudtunk kergetni a teremből), de valahogy nem tudtunk ugyanazok maradni teljesen. Se Rácz, se Hajdú, se Csucsu. (Tán még Dezsőbá sem…) De a középiskolának nem lehetett vége akkor, amikor mi akartuk volna − menni kellett még egy kicsit. Épp annyit, hogy ha néha napján arra járok, és meglátom a technikum épületét, nem tudnám egy perc alatt összefoglalni, hogy mit gondolok a közös múltról. Ki tudja, ők mit gondolnak erről? (Rácz, Hajdú és Csucsu − no meg Dezsőbá.)

(Radnai Dániel Szabolcs)

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!
történet értékelése