/ A Te történeted / Kit látsz, hogyha rám nézel?
  2014-03-31
Közzétéve

Kit látsz, hogyha rám nézel?

Nem, most nem magamra gondolok... A novella a KamaszPanasz Írópályázatára íródott. Ha tetszik az írás, like-old a bejegyzés alján, hogy március végén a szerinted legjobb mű szerzője nyerhesse meg a közönségdíjat!

 

Kit látsz, hogyha rám nézel?

 

Nem, most nem magamra gondolok. Teljesen nyilvánvaló, hogy egy toprongyos, vézna gyerek tárul szemeid elé, akit ma már sokadszorra talál egy papír- vagy éppen kenyérgalacsin – hogy miből van, az részletkérdés, attól függ, éppen mi akad a bűnös keze ügyébe. A fontosabb az, hogy én nem teszek semmit. Már megszoktam. Azt hittem, véget ér az az idő, mikor mindenki engem bánt, csak mert úgy nézek ki, ahogy. De ez már másfél éve megy, és az a másfél sem akkor kezdődött, mikor már vállalható lenne, hogy valaki dobálózik.

Eleinte próbáltam visszavágni, de tudtam, semmi értelme. Őket nem lehet meggyőzni. Kiforgatnak szavaidból, felnagyítják még a legjelentéktelenebb cselekedeteidet is, hogy aztán azzal járassanak le. Különben is, ha ellenkeznék, még én lennék a bűnös. De ha nem teszek semmit, az két dolgot jelenthet: hogy beletörődtem a „vereségbe” – pedig nem is kívánok harcolni -, vagy tudomást sem veszek a dologról. Mindezt gy kell csinálni, hogy ez utóbbinak tűnjön.

Úgy is tűnik. Ezt rajtuk kívül mindenki tudja. Ki is álltak már értem, ez sem segített.

Van kiút? Valószínűleg nincs. Igyekeztem megvárni, míg kinőnek a piszkálásból, de nem jártam sikerrel.

De belegondoltál-e már abba, hogy ha rám nézel, önmagadat is láthatod?

Bizony. Nyakatekert választ kell, hogy adjak. Meg akarom magyarázni, hogy egy tükör vagyok számodra. Ha rám tekintesz, megláthatod, ki vagy. Együttérző, empatikus ember? Esetleg lenézel, csak mert hagyom magam, vagy te is ugyanúgy elítélsz, a külsőségek miatt? Tudom, nem gondolkodsz el ezeken a dolgokon. De nem is szükséges. Ez adja magát, természetes, olyan dolog, amin nem kell tanakodni, ösztönből tudod. De nem csak számodra válik nyilvánvalóvá, kicsoda-micsoda vagy: a külvilág is meg tud ítélni.

Igen. Hihetetlen. De mindezt csak az alapján, ahogyan rám nézel.

Nem kell elhinned. Ez így van, és biztos vagyok benne, hogy egyszer te is észreveszed majd. De ha te nem is, a többiek egészen biztosan.

Olyan vagyok, mint egy jellemábrázoló gép. Biztosan máshol is vannak ilyenek. Kell, hogy legyenek. Köztük, ha megnyugvást nem is találnék, de tudnám, nem vagyok egyedül.

De tulajdonképpen nem is akarom, hogy véget érjen a működésem. A világban mindenkinek megvan a szerepe. Ha az kell, hogy felnyissam a közömbösök szemét, hát megteszem. A jellemábrázoló gépek működése így hasznossá válik.

Belőled milyen érzést váltok ki? Szánalmas vagyok? Vagy „jóakaróim” szánalmasak? Megvédenél, ha arról van szó? Megérdemlem-e, hogy megvédj?...

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!