/ A Te történeted / Láz
  2014-03-31
Közzétéve

Láz

Hatalmas szemüveg kandikált ki az asztal mögül. A tükörben egy kócos, szőke kisfiú arca verődött vissza... A novella a KamaszPanasz Írópályázatára íródott. Ha tetszik az írás, like-old a bejegyzés alján, hogy március végén a szerinted legjobb mű szerzője nyerhesse meg a közönségdíjat!

 

Láz

 

Hatalmas szemüveg kandikált ki az asztal mögül. A tükörben egy kócos, szőke kisfiú arca verődött vissza. Gondterhelt kifejezéssel jegyzetelt, teljesen ki volt pirosodva. A kopott, kávéfoltos íróasztalnál írta minden éjjel a házi feladatát. Szerette éjjel elkészíteni, ilyenkor csend volt. Egyedül volt.

A szék minden mozdulatára hangosan csikorgott. A szél befújt az ablakokon, rég nem zártak rendesen, fázott. A falakról itt-ott még nem kopott le a festék, de a repedések az egész szobát átszőtték. Lepusztult volt. Szánalmas látvány. A nagy ágy és íróasztal árválkodtak egyedül a szobában. Szemben a tükörrel. És ő.

Anya dolgozni van, apa pedig már nagyon messze. Egyedül volt, de már hozzászokott.

Most viszont valami más volt. Égett. Mindene, a homloka, az arca, a kezei, csak a lába fázott, de az nagyon.

Nem akart még ágyba menni, be kell fejezni a házi feladatot, ha nem, anya mérges lesz. Anya sokszor mérges. Ha nem mosogat el, mire ő hazaér, ha nem takarít ki, mire anya végez, ha nem készíti elő a ágyat, amire anya betoppan. Ezek ellenére mégis mindig várta. Már csak az íróasztal volt neki és anya. Bármilyen ütött-kopottak is már.

Morajlás törte meg a szoba csendjét. Megkordult a gyomra. A mai adagot viszont már megette. Befejezi a házi feladatot és akkor alhat. Az mindig mindent megold. Elmúlik az égés, elmúlik a fájdalom, elmúlik az éhség. Elmúlik még egy nap. Túlél.

Amióta apa elköltözött oda, azóta nehezebb. Azóta laknak itt, azóta dühös anya, azóta kevés az étel, azóta nem jók a házi feladatai, azóta rossz ébren lenni. Néha elgondolkozott azon, hogy jó lenne meglátogatni apát egyszer. Még egyszer látni a mosolyát, hallani a hangját, na meg birkózni vele. Mindig ő nyert. Elmosolyodott, látta a tükörben. Ott még velük lakott apa. A tükörben sok mindent látott még. Dolgokat, amik már nincsenek.

A betűk kezdtek összefolyni a szeme előtt. Sézdült. Az éhség. Erre gondolt. Azután rájött. Lázas. Jobb lenne lefeküdnie. Nagyon fázott. Nincs fütés, nincs meleg, minden olyan hideg, az egész világ.

Pontot tett a mondat végére. Bezárta a füzetét. Felállt az asztaltól, szépen a helyére tolta a széket, majd úgy, ruhástól, ahogyan volt befeküdt az ágyba. Megtanulta már, hogy ha ruhában alszik, nincs olyan hideg. A szövet véd. Most viszont így is fázott. Rázta a hideg. Mindene forrón égett, biztos volt benne ez láz. Talán, ha anya hazaér és nem túl fáradt segíthet.

Hirtelen ajtónyikorgásra lett figyelmes. Felkapta a fejét. Egy fekete öltönyös férfi lépett be. Az arca hasonlított apáéra, csak sokkal fehérebb volt, gyászosan nézett ki abban az éjfekete öltönyben. A férfi nem szólt semmit. Becsukta az ajtót. Imbolygott a szoba. Szíve hevesen kezdett verni, zihált. A láz még jobban égette.

Az öltönyös úr az ágyhoz lépett, majd melléfeküdt. Hirtelen megnyugodott, lecsillapodott a szíve.

Apa.

Átölelte. Már nem fázott. Már nem fázott. Már nem érzett. Mindent elnyelt a sötét fekete éjszaka. Beleragadt a nyúlós fekete masszába.

- Hazaviszlek. – súgta a férfi.

Hazament.

 

 

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!