/ A Te történeted / Angyal ezen a földön
  2014-03-31
Közzétéve

Angyal ezen a földön

Ha nem érted hogy tényleg nem tudok nélküled élni, hát nézd! Most levetem magam a sziklákon, és többé nem lesz angyal ezen a földön... A novella a KamaszPanasz Írópályázatára íródott. Ha tetszik az írás, like-old a bejegyzés alján, hogy március végén a szerinted legjobb mű szerzője nyerhesse meg a közönségdíjat!

 

Angyal ezen a földön

 

- Ha nem érted hogy tényleg nem tudok nélküled élni, hát nézd! Most levetem magam a sziklákon, és többé nem lesz angyal ezen a földön. Te többet érdemelsz mint egy szajha teste, neked a lélek is jár! Te olyan ember vagy aki megérdemli, hogyszeressék őket! Ne a külsöségeket nézd!A lélek az igazi kincs… Én igazán szeretlek, de ezt sosem értékelted. Nem vetted észre mennyit tettem érted? Már rég meghaltál volna, ha nem segítek neked nap, mint nap.

- Blair, tegnap szakítottam vele…

- Végre észhez tértél! Úgy örülök! - mosolygott Blair.

- Akkor örökké? - kérdezte Jake.

- És azon is túl! Bízz bennem! Sok mindenen keresztülmentünk, de sosem adtuk fel. A neheze még előttünk van, de szerintem együtt megbirkózunk mindennel, ami az utunkba áll. Talán még azzal is.

- Hát jó… hiszek neked, mint amikor azt is elhittem a sok hihetetlen dolog közül…

- Most menjünk! Mutatok valamit!

- Messzire megyünk?

- Attól tartok igen… Napokba, hetekbe, hónapokba, de lehet hogy évekbe is fog telni. Isten dönti el. Amikor úgy lája, hogy már megmutathatom, akkor jön el az idő…

- És mit mutatsz?

- Azt hogy honnan jöttem.

Egy kis útmutató kéne most hogy meg lehessen érteni ezt. De sajnos nem tehetem. Isten úgy akarja, hogy az ember csak végén jöjjön rá, hogy tényleg hová is tartott az élete. Ezért most a türelem világosságot terem! A történet folyamán minden ki fog derülni…A jó és a rossz is egyaránt.

Történt egyszer egy csillagos éjszakán, hogy a nap találkozott a holddal egy éji bálon, és egymásba szerettek. Megegyeztek hogy többé nem fognak vitázni, a nap a nappalokat teszi fényessé, a hold pedig éjjel világít hogy a magányos vándor hazataláljon…

Ekkor Isten még nem teremtette meg az embereket. Látta, hogy a hold és a nap kiegészítik egymást,  egymásnak teremtette őket. Itt döntötte el hogy az embereket párosával teremti, hogy majd az életben valamikor találkoznak, felismerik egymást, és eggyé válnak, mint a teremtéskor. Ilyenkor Isten egyszer úgy dönt, hogy felhívja az embereket égi lakásába, hogy megérezzék az igazi szeretet.

Van, mikorkivételes dolgok történnek, Amikor egy ember párja a saját őrangyala, akkor új dolgok kerülnek előtérbe...

Elindult Blair és Jake a virágos úton. Körülöttükragyogott minden… Úgy tűnt egymásra találtak, de ez korántsem ennyire egyszerű…

Jake már nagyon régóta szeretne egy gyermeket, de az őrangyallal semmiféle szerelmi kapcsolat nem állhat fenn… Most nagy bajban vannak, mert bár Jake még nem vallotta be az érzésit még magának sem, Blair viszont már igen, és ezzel élete legnagyobb hibáját követte el…

Jake és Blair is veszélyben vannak, de erről még csak Blair tud…

Most egyenlőre teljes egyetértésben sétálnak, és semmi sem érdekli őket, csak az hogy eljussanak oda, ahonnan Blair jött… együtt, kettesben…

Ennek rossz vége lesz!

Eközben valahol Erdélyben egy lány beleszeretett egy fiúba… A fiú meglátta a lányt, és érezte hogy  ők örökre elválaszthatatlan szerelmesek maradnak.

Mikor megfogták egymás kezét, egy óriási villám csapott közéjük, és örökre nyomot hagyott mindkettőjük kezén… ami emlékezteti őket arra hogy összetartoznak…

Az esküvőjükre néhány ember volt csak meghívva, és a lány egy egyszerű fehér ruhában volt.

Úgy tervezték, hogy elmennek messzire, ahol jobb élet várhat rájuk.

 Egy bölcs a faluból ezt mondta:

- A mai világban már csak a mennyországban lehet jobb életetek!

Blair és Jake viszont nem kapta meg az égi jelet… Ez egy nagyon rossz előjel, és itt, ezen a ponton Blairnek vissza kellett volna fordulnia… De nem tette!

Jake egyszer csak megállt és összeesett. A földön fetrengett, és közben vér folyt belőle mindenhonnan.

- Istenem, kérlek hagyd abba! Szeretem őt, hát nem érted?? Nem tudok mit tenni az érzéseim ellen! Én nem akartam ezt, adj nekünk még egy esélyt! Kérlek… - zokogott Blair.

Ekkor Jake abbahagyta a rángatózást, és mély álomba zuhant…

Álmában látott egy hegyet, ahol ő, meg Blair másztak keserves sírással, és fájdalmakkal. Utána semmit nem látott, csak a hegyet, és a lemenő napot.  Blairrel egymás kezét fogva álltak és nézték a naplementét. Aztán még egy képet látott, ugyanezt, csak a napfelkeltét nézték…

Mikor ezt elmondta Blairnek másnap, Blair rögtön tudta melyik hegyről van szó.

- Oda kell mennünk!

- Hova? - kérdezte meglepődve Jake.

- A hegyhez.

- Te tudod hol van?

- Hát persze, az a hegy a Siralmak hegye. Szörnyű kínok közt lehet a tetejére jutni, de csak azzal lehet menni, akit igazán szeretünk.

- Hát… én eddig nem mertem mondani, de nagyon szeretlek…

- Akkor induljunk! Nincs sok időnk!

- Honnan tudod?

- Érzem.

Az erdélyi lány, meg a fiú már rég odafent jártak a hegyen. De nekik nem fájt ott lenni, egyenesen a mennyekbe érezték magukat.

Az hogy ez miért volt azt könnyen ki lehet találni… A jel megvédte őket minden fájdalomtól, és szenvedéstől. Csak meg kellett fogniuk egymás kezét, és minden bánat távozott a közelükből.

Éjjel a lány egy angyallal és egy fiúval álmodott. Látta ahogy szenvednek a hegyen felfelé menet, és érezte, hogy segítenie kéne, de nem merte. Félt az angyaltól.

- Ha nem segítesz rajtuk, mindketten meghalnak! - mondta egy hang a sötétben.

A lány felriadt, és felébresztette a fiút. Mondta neki hogy induljanak gyorsan tovább, mert veszélyben van az életük. A fiú érezte hogy a lány hazudik, de nem ellenkezett, úgy érezte majd elmondja ha akarja, hogy mi bántja a lelkét.

Sokáig szótlanul mentek, amikor a lány váratlanul megszólalt. És elmondott mindent. Az álmát, a rossz megérzéseit.

- Érzem, hogy itt vannak a közelben - mondta a fiú - eddig is éreztem valamit, csak nem sejtettem, mi lehet az, de most már tudom.

- Akkor szerintem közösen kell segítenünk nekik. Felkészültél?

- Azt hiszem nem, de erre nem lehet felkészülni… Még a saját őrangyalommal sem találkoztam csak éreztem őt, most viszont valaki más őrangyalát kell megmentenünk, és egy embertársunkat.

- Én is félek, de nincs mit tenni. Szerintem ha nem segítünk nekik, mind meghalunk.

Blair és Jake elérték a hegy lábát.

- Készülj fel a legrosszabbra! A legfélelmetesebb emlékeid térnek majd vissza a hegyen…

- Jajj, csak azt ne!! - esett kétségbe Jake.

Elindultak, és rögtön előtörtek a gyötrő emlékeik…

A lány, meg a fiú egyre visszább mentek. Keresték a helyet, amit a fiú az álmában látott. Egyszer csak hangokat hallanak a közelből…

- Ők lesznek azok! - suttogott a lány.

- Mit tegyünk?

- Először is segíts az angyalnak! Bajban van. Én a fiúnak segítek! Siess!!! - kiáltotta a lány, és odaugrott Jake - hez és a kezét nyújtotta.

A fiú nem volt ilyen könnyű helyzetben. Blair egy szakadék szélén épphogy csak meg tudott kapaszkodni…

A fiú oda próbált jutni, de nagyon nehezen ment neki. Mikor odaért, nyújtotta a kezét Blairnek.

Blair megragadta, és próbált erősen kapaszkodni a karjába. A fiú nagyon erős volt és sikerült felhúznia, ám egy váratlan széllökés a mélybe taszította őt…

"Aki egy angyalnak segít, annak az életével is segíteni kell." Így szól azAngyalok krónikájának titkos passzusa.

 De sajnos ezt nem ismerhette Blair. Éppen ezért nem is értette, hogy mi történik.

Miután a mélybe zuhant, a lány kis híján utána vetette magát, de szerencsére Jake visszarántotta. 

- Nee! - üvöltötte Blair – Ezt nem hiszem el!! Miért kellett meghalnia? Ez nem véletlen volt!

- Hát szerintem ezt neked kéne tudnod... – bizonytalanodott el Jake.

- Mindent azért én sem tudhatok! Különben nem engedtem volna, hogy segítsen! – sírt Blair.

- Na gyere, semmi baj – húzta magához Jake, és szorosan megölelték egymást.

- Ne félj, semmi baj... – bíztatta pár perc múlva Blair a zokogó lányt.

- Mi a neved?

- Hanne, az ővé meg – mutatott a mélybe – Brandon volt...

- Semmi baj, gyere, elmegyünk egy biztonságos helyre és imádkozunk érte Istenhez, hogy bocsássa meg a bűneit.

Találtak egy tisztást, ahol leültek a pázsitra, és imádkoztak, aztán beesteledett, és elaludtak.

Reggel felkeltek, és rögtön indultak tovább. Dél körülre elértek egy gyönyörű patakhoz. Mindannyian nagyon vágytak már egy kis vízre, ezért ittak belőle. Jake mindjárt le is dobta a szakadt ingét, és belerohant a gyors folyású, széles patakba. Blair és Hanne boldogan követték a példáját. Jake lefröcskölte a lányokat, még mielőtt belefuthattak volna.

- Ezt még visszakapod! – nevetett Hanne.

- Gyerünk, Hanne, kerítsük be! – kiáltotta mosolyogva Blair.

A lányok két oldalról ráugrottak, és lenyomták a víz alá Jake – et, aztán, mikor feljött a víz alól a szemébe fröcsköltek. Jake felkapta Hannet, és badobta a vízbe, utána nevetve elgáncsolta Blair, aki így a víz alá merült, hirtelen felrúgta magát, de közben nem figyelt, és véletlen elővonta a szárnyait. A víz aró cseppekben rebbent szét körülötte, és ahogy visszahullott a folyóba, szívárványszínben pompázva fodrozódott Blair körül.

- Ezt meg hogy csináltad? – csodálkozott Hanne.

- Őrangyal vagyok, vagy mi a szösz – válaszolta kacagva Blair.

- Köszönöm hogy felvidítottatok, régen voltam ennyire boldog, még ha ilyen rövid ideig is...

- Nagyon szívesen, ránk is ránk fért már... A hegyen nagyon sokat kellett szenvednünk, ti csak azért nem szenvedtetek, mert rajtatok volt a jel.

-  Már nincs rajtam. Eltűnt, miután Brandon a mélybe zuhant.

-  Elő kell hívnunk az őrangyalodat, de előbb keressünk egy tisztást.

Sokat kellett keresniük, míg végre rátaláltak egy virágos rétre az erdő közepén. Leültek, és Blair egy gyönyörű énekbe kezdett.

- Sziasztok – mondta egy hang a hátuk mögül.

Mindannyian ugrottak egy nagyot, mivel nagyon megijedtek. A hátuk mögött egy gyönyörű lány állt. A lány ahogy meglátta Clarát azonnal haragossá vált.

-  Miért nem segítettél neki Gréta, amikor veszélyben volt? Meg is halhatott volna, neked pedig az a feladatod, hogy segíts neki! Brandon őrangyalát még megértem, mert ő meghalt Brendonnal együtt, de te??

-  Amikor szerelmes lett abba a fiúba, nem foglalkozott rajta kívül senkivel, velem se beszélt többet, és én megharagudtam rá, de most már megbocsátok...

-  Várjunk csak egy pillanatot! Miért halt meg Brendon őrangyala is??

-  Azért mert ha az ember őrangyala meghal, akkor ő él tovább nélküle, de ha az ember hal meg, akkor már nincs szükség az őrangyalra, és ezzel bünteti Isten őket, amiért nem vigyáztak eléggé az őrizettjükre.

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!