Menj tovább!
Menj tovább!
Ha a dolgok, így mennek tovább, beleroskadok.
Pusztán, csak egy kis szeretet az, mire szomjazom.
Élem szürke hétköznapjaimat, reménykedve.
Sok bosszúság, amit már bezártam szívembe.
Ezeket nem tudom olyan könnyedén elfeledni,
utam tovább keresni, s az embereket szeretni.
A szívem kulcsra zártam, és már nem jut be a fény.
Egy sötét barlang, ahol a halál árnyéka tép.
Érzem, itt a vég, a harangok is megkondulnak.
Hosszú út, mely előttem áll, tovább kell induljak.
Még akkor is, ha nehéz, hisz porba dűlt minden,
elúszik, mit az életemben véghezvittem.
Egyedül ülök a szobámban, mélyen eltűnődve.
Ráeszmélek zokogva, a gondokkal tépelődve,
hogy mindaz, mit cselekszem helytelen.
Többet, soha nem lesz kisírt szemem.
A barlangba beszűrődni látszik egy halovány fénycsóva.
Talán szebb, és jobb lesz minden, bár ez a gyenge harmat gyáva.
Tudni kell a gondokkal megküzdeni és tovább lépni.
Már ott lakozik szívemben a remény, bár ez még csöppnyi.
A vihar a lelkemben már nem dúl olyan hevesen.
Bízom benne, hogy a boldogságot végre meglelem.
