/ A Te történeted / Ébredésem kálváriája
  2014-03-31
Közzétéve

Ébredésem kálváriája

Már éjjel van, a szomszéd háztömbben is lekapcsolták a lámpákat... A novella a KamaszPanasz Írópályázatára íródott. Ha tetszik az írás, like-old a bejegyzés alján, hogy március végén a szerinted legjobb mű szerzője nyerhesse meg a közönségdíjat!

 

Ébredésem kálváriája

 

 Már éjjel van, a szomszéd háztömbben is lekapcsolták a lámpákat. A villamos sem csenget, csupán néha egy autó suhan el az ablakom előtt. Az egyedüli fényforrás a szobában a laptopom világító képernyője, ahol éppen egy izgalmas sorozatrész vége érkezett el. Félve pillantok rá a számítógép órájára, és a számok nem hazudnak,sejtésem beigazolódott, már éjfél is elmúlt. Aludnom kellene, holnap iskola. De nem tudok nyugodtan álomba szenderülni, amíg nem derül ki, hogyan alakul a főszereplő sorsa, aki éppen élete küldetésére készül, és különben is, végre talán kiderül, mi történt a szerelmével, aki eltűnt az előző részben! Gyors mérlegelés után a következő epizódot választom alvás helyett. Még fél óra, igazán nem számít, hét közben pedig úgysincs időm sorozatot nézni. Álmomban a sorozat összefonódik a valósággal, én is a történet egy darabja vagyok. Ekkor a távolból halk zongoraszót hallok. A dolog akkor kezd gyanússá válni, amikor a férfi főszereplő női énekhangon kezd énekelni. A dallam túlságosan is ismerős. Egy pillanattal később keserű szívvel jövök rá, hogy ez az ébresztőm hangja, mivel szeretem halk melódiákkal kezdeni a napot. Gyorsan leveszem az éjjeliszekrényről, bekapcsolom a szundi-üzemmódot és becsúsztatom a telefont a takaró alá. Még nincs késő,van idő magamhoz térni. Megpróbálok gyorsan visszaemlékezni az álmomra. A részletek, amelyek az eszembe jutnak, még a szobában lebegnek, akár a ködfoszlányok. Ettől megnyugszom, és elképzelem, hogyan alakul majd a kellemes befejezés.  Ám mielőtt sor kerülne rá, megszólal az igazi ébresztőóra, dühös és agresszív hangon. A legszívesebben kihajítanám az ablakon vagy keresnék egy kalapácsot. Keresem a kapcsolóját, de közben véletlenül lesodrok néhány dolgot az éjjeliszekrényről, ezek csörömpöléssel érnek földet. A művelet mindössze három másodpercet vesz igénybe, utána ismét az álmaimé vagyok. Azonban az óra és a telefon összefogtak, a takaró alól, elfojtva bár, de megszólal az idegesítő dallam. Kikapcsolom és ekkor jövök rá teljesen, hogy süt a nap, az autók újra közlekednek, és egy új nap vette kezdetét. Az álom eltűnt, de én még görcsösen kapaszkodom belé, tudomást sem véve az időről. Pedig éppen találkozóra készültem az iskola sztárjával. Ez nem igazság. Hanem kegyetlen valóság, mert a suliban rám sem néz. És a kedvenc sorozatbeli karakterem még mindig a monitor rabja. A fantáziadús álom végleg odaveszett, hideget és űrt hagyva a környezetben és bennem. A lábamon nincs takaró. Fázik, ezért gyorsan visszahúzom. Töprengek rajta, milyen „kalandok” várnak rám ma, és eszembe jut két dolgozat. Én ugyan fel nem kelek! Sztrájkot hirdetek az ébresztőórák és az iskola ellen. Közben lassan mégis az órára sandítok. A látvány majdnem olyan kiábrándító, mint maga az ébredés, 20 percem maradt elkészülni, különben elkésem. Még egyszer a fejemre húzom a takarót, megígérem a fejemben csapongó ábrándoknak, hogy hamarosan visszatérek. Nem emberhez hasonló hang kíséretében kikászálódom az ágyból, és szó nélkül tudomásul veszem a tükörből elém táruló látványt. A katasztrofális helyzetet csak a lakótársam lelkes köszönése és a barátomtól kapott „Jó reggelt!:)” üzenet tudja enyhíteni.

 

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!