/ A Te történeted / Egy élet a kamaszkorban!
  2014-03-31
Közzétéve

Egy élet a kamaszkorban!

Egy kisvárosban élek, csupa nagy emberekkel. Bármerre nézek különleges képességű egyéneket látok... A novella a KamaszPanasz Írópályázatára íródott. Ha tetszik az írás, like-old a bejegyzés alján, hogy március végén a szerinted legjobb mű szerzője nyerhesse meg a közönségdíjat!

 

Egy élet a kamaszkorban!

 


 Egy kisvárosban élek, csupa nagy emberekkel. Bármerre nézek különleges képességű egyéneket látok. Általános adottságok a szomszédok körében, a hallgatás, pletykálás és a bájcsevej. Természetesen én is rendelkezem effajta tulajdonságokkal, például nagyon jól tudok úgy gyorsan sétálni, hogy közben maximumon hallgatom a telefonomról a zenét, valamint nagy tehetségem van abban is, hogy távol tartsam magamtól a nekem tetsző férfiakat. Nem rég lettem 18, az életem gyökeresen megváltozott. Hamarosan szavazhatok és az élet nagy döntéseiben vehetek részt, például, hogy mi legyen másnap az ebéd, és ha már eldöntöttem, akkor édesanyám szerint akár meg is csinálhatom. Jelen pillanatban azonban más problémákkal kell megküzdenem. Iskola.

Tulajdonképpen két dologgal tudnám jellemezni az iskolával kapcsolatos érzéseim: unalmas, monoton. Bár nem panaszkodom, szerencsére az osztályom fele nem szól hozzám. Azonban van egy dolog, ami miatt imádok hajnalban felkelni és ez nem más, mint a buszos csapatom.  Minden reggel barátnőmmel elsétálok a főtérre, felülök a buszra és lefoglaljuk a hátsó ötöst, ami a következő megállónál, már tele is van a barátaimmal. Nem tagadom, hogy nagyon sok embert kergettünk már el a buszról, mert mi aztán már reggel is tudunk szórakozni. Éljük az életet. Felfogásunk szerint nincs olyan, hogy rossz nap, csak éppen másnak szerzünk örömet azzal, hogy szenvedünk. Egyértelmű!  Ha leszállunk a buszról, már érezni lehet, az iskola elnyomó hatását. Miután kiéljük ottani mártír létünket, hazabuszozunk. Gyakran elmegyek legjobb barátnőmhöz suli után, hogy süssünk valamit, de ez a legtöbbször sajnos nem jön össze. Mikor hazaérek az otthon édes békessége vár, mely nyugodt, mindaddig, míg neki nem állok zongorázni, szüleim legnagyobb örömére. Okkal nem neveznek kis Beethovennek, de hiszem, hogy a gyakorlás, fejlődéssel fog járni. A szobámban nem álmaim lovagja, hanem a cicám vár. Ám az igazi megszerzésére a terv elindult és a bizonyos férfi, aki nagyon tetszik jelen pillanatban, hamarosan elkezd majd távolodni tőlem. Mint általában ahogy ezt a fiúk szokták a terveim után, pedig azt olvastam, hogy közömbösnek és ridegnek kell látszani, mert azt nagyon szeretik. Talán.. lehet, hogy még se így van? Majd kiderül. Operaénekesnek készülök, sokat járok Budapestre, énekórára! Csak a Zeneakadémiára jelentkeztem és nagyon remélem, hogy felvesznek. Alig várom az érettségit, mert utána már csak a felvételi választ el a nyártól. Nap, Balaton és görögdinnye. Mindezek mellett a legjobb lehetőség, hogy szórakozzunk, túrázzunk és pasizzunk. Sok barátnőm mostanában szerencsés volt, mert olyan kapcsolatba kerültek, ahol mindkét fél szereti egymást. Én úgy gondolom, hogy bár sok minden múlik a fiúkon, de a végén még is a lány választ. Belegondolva ebbe, azt hiszem, lefújom a hadműveletet és hagyom, hogy a fiú udvaroljon, ha akar, és jól teszi, ha akar! De megígérem, abba se halok bele, ha még se történik semmi, mert most élem a legszebb koromat és minden percét ki akarom használni!

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!