/ A Te történeted / Lélekjelenlét
  2014-03-31
Közzétéve

Lélekjelenlét

A napok jönnek és mennek, Olyan felhőtlenül telnek. De elérkezünk egy pontra, Hol az egész el lesz rontva... A vers a KamaszPanasz Írópályázatára íródott. Ha tetszik az írás, like-old a bejegyzés alján, hogy március végén a szerinted legjobb mű szerzője nyerhesse meg a közönségdíjat!

 

Lélekjelenlét



A napok jönnek és mennek,
Olyan felhőtlenül telnek.
De elérkezünk egy pontra,
Hol az egész el lesz rontva.
Gondolkodom mi lett velem,
Mivé vált az én életem?
Kérdésre választ nem lelem,
Nem találom már a helyem.
Hosszú út a sötétségben...
Járom utam ott egyedül.
Minden apró reményszálam
Siratóhelye elterül.
Így telnek a hetek, hónapok,
Aztán egyszer csak jól vagyok.
Egy kattanás van a fejemben,
Nem vagyok már a veremben.
Tisztán látok újra mindent,
Boldogság tölt engem itt bent.
Az életem átalakult,
Nem lett más, mint hullámvasút.
Engem lent a homály áraszt,
Fent pedig a remény támaszt.
Miért lett ilyen? Újra kérdem.
Nem csak az enyém az érdem.
Nagyobb lettem, értelmesebb,
És egy kicsit érzelmesebb.
Külvilágra érzékenyebb,
És ezáltal vérzékenyebb.
Tényleg bármi kiválthatja,
Hogy szívembe a tört rántsa.
Van jó és rossz az életben,
Most, és az elmúlt években.
Folytonosan nyomás alatt,
Ez az idő csak így haladt.
Megfelelni mindenkinek?
Te is tudod, hogy nem lehet!
Önbizalmad elnyomják,
Mint egy szegény kishangyát.
Egyéniséged elhervadt,
Már te is a tömegben vagy.
Vagyis keresed ki lehetsz,
Az életben merre mehetsz.
Védelmet a család sem nyújt,
A Szél tőlük is messze fújt.
Rideg és laza a kapcsolat,
Szívedben egy nagy karcolat.
Szeretethiányban szenvedsz,
Így a kísértésnek engedsz.
Rossz társaságba keveredsz,
És ott rossz mezőn heveredsz.
Felveszel egy köntöst, páncélt,
Hogy a gyengeség ne látsszék.
Azért még próbálom, küzdök,
A rosszal egy versenyt űzök.
Próbálok pozitív maradni,
Az egészség felé haladni.
Mindenben látom a szépet,
Hó alatt a zsenge rétet.
Látjuk az élet kegyetlen,
Van még valami egyetlen
Menekülési út talán,
Ámor nyila szíven talál.
De csak akkor van hatása,
Ha az érzés viszonzásra
Lel, így már a rossz nem számít,
Mert ez teljesen elkábít.
Szállunk a felhőn ragyogva,
Csodás boldogságban úszva.
Bárcsak mindig így maradna,
És az idő nem haladna...

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!