/ A Te történeted / Talán…
  2014-03-31
Közzétéve

Talán…

Újabb forgolódás, hangos szuszogás és egy felkiáltás: Nee! ... A novella a KamaszPanasz Írópályázatára íródott. Ha tetszik az írás, like-old a bejegyzés alján, hogy március végén a szerinted legjobb mű szerzője nyerhesse meg a közönségdíjat!

 

Talán…

 

Újabb forgolódás, hangos szuszogás és egy felkiáltás: Nee! A Lány újra csuromvizesen ébredt az éjszaka közepén. Rémálom. Ismét. Mint mostanában szinte minden éjjel. A Lány utálja a sötétséget, most mégis örül, hogy legalább nem azokat az álomképeket látja újra és újra. Még rágondolni is szörnyű.

Magányosan áll egy temetőben, a sír fölött, egyedül. Senki nincs körülötte, és nem tudja miért, de iszonyatos szívfacsaró érzések vannak benne. A gyomra görcsbe rándul, szeméből patakzanak a könnyek. Körbe néz, de nem lát senkit. Csak az üres, elhagyatott temetőt, a nyitott kapuajtót, és menni szeretne. Elszaladni innen, ebből a szürkületből. Mindegy merre, csak el. De aztán hirtelen a sírra néz, ami előtt áll. A felirat láttán feje bódulni kezd, szédül, és alig tud a lábán állni. A sírkövön az anyja neve áll. Már érti, miért vannak a hatalmas könnycseppek az arcán. De ez hogy történhetett? És miért van egyedül? Biztosan valami tévedés. Haza akar szaladni, hogy bizonyítsa, ez csak egy félreértés. Remegő lábakkal rohanni kezd, ahogy erejéből telik. Fejében csak egyetlen gondolat: el innen. A temetőkapuhoz fut, de mintha egy centimétert sem haladt volna, újra a sírnál találja magát. Még gyorsabban kezd rohanni, de ismét a sírnál van. A következő kör után már feladja, megáll és keserves zokogásba kezd. Majd kiabálni kezd: Nee!

A felidézéssel eltelt néhány perc, az ablaküvegen már a hajnal sugarai ragyognak. Erre újabb gondolatok jutnak eszébe. Az ábrándok persze anyjáról, és róla szólnak. A tegnapi veszekedés, vagy az az előtti. Áh, az a múltkori összetűzés… Mind felesleges civakodás.

-          Miért nem tudsz normálisan viselkedni? Szégyent akarsz rám hozni?

-          Miért nem hagysz egyszerűen békén, a saját utamat járni?

-          Saját út? Persze, meg önálló gondolatok. Mi lesz így veled? És már megint hogy beszélsz velem?

-          Anyja... Áh. Semmit nem értesz. Alig várom, hogy elköltözzek innen. Soha többet nem jövök vissza.

-          Hát azt én is remélem, hogy öregkoromba nem a te gondozásodra szorulok! Inkább… Ah. Hagyjuk is.

A Lány nagyon rosszul érzi magát. Könnybe lábad a szeme. Miért vitatkoznak ennyit? Vajon hol rontották el? Miért nem élhetnek békében? A lelkiismeret-fordalása hatalmas méreteket ölt. Nem tud mihez kezdeni vele. Ki akar szaladni a világból. Vagy csak elbújni valahova. Gyorsan magára húzza a takarót, és a fal felé fordul.

-          De muszáj ennek így lennie? – kérdezi magától. S hirtelen meg akar változtatni mindent.

Felül, és gondolkozik. Az ablaküvegre néz. Felugrik, s átszalad a másik szobába. Megfogja anyja kezét, majd egy csókot nyom a homlokára. Abban a pillanatban olyasmit érez, amit az elmúlt időszakban szinte egyáltalán nem. Békét és nyugalmat. A lány feláll, s nesztelen lépésekkel az ajtó felé sompolyog. Ahogy átlépi a küszöböt, kedvesen utána szól egy hang:

-          Jó reggelt, Kicsim!

A Lány pedig elégedetten mosolyog vissza anyjára. Talán ezzel az új reggellel megváltozott valami. Talán…

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!