/ A Te történeted / Az ítélet jogerős
  2014-03-31
Közzétéve

Az ítélet jogerős

Valami egészen elképesztő hely volt ez. Nem tudtam volna megmondani hogyan kerültem oda, de határozottan ott voltam... A novella a KamaszPanasz Írópályázatára íródott. Ha tetszik az írás, like-old a bejegyzés alján, hogy március végén a szerinted legjobb mű szerzője nyerhesse meg a közönségdíjat!

 

Az ítélet jogerős

 

Valami egészen elképesztő hely volt ez. Nem tudtam volna megmondani hogyan kerültem oda, de határozottan ott voltam. Gyönyörű kisváros, tiszta utcák, tejesemberek, előttem pedig egy hatalmas, boltozatos épület állt. A bíróság. Délre volt kitűzve a tárgyalásom, akkor háromnegyed volt. Elmehettem volna még sétálni a napsütésben, de inkább besiettem. Soha nem voltam még ott, nem akartam elkésni, szóval megkerestem a termem. A huszonhatosat. Megálltam egy percre a bejárat előtt, vettem egy nagy levegőt, kitártam a hatalmas kétszárnyú ajtót. Akkor megpillantottam a bírót, jobbján, az általam gyorsan összeszámolt, húsztagú esküdtszékkel.
 Leültem egy előre előkészített székre, és izgatottan vártam, hogy valaki megszólaljon. Végül a bíró törte meg a csendet.
- Fiú, téged visszaeső kamaszként állítottunk bíróság elé. Van mentséged?
- Kérem uram, ezt nem én akartam. Én az áldozat vagyok.
- Hallgass! Ismertetem a bűneidet: szeszélyesség…
Ez volt az a pont, amikor elvesztettem a fejem. Így utólag visszagondolva egész hamar eljött.
- Mi az, hogy szeszélyesség? Kikérem magamnak!
- Figyeltünk téged, tudunk mindenről. Tudjuk, hogy egyszer boldog vagy, aztán meg haragszol a világra.
- Na, erről abszolút nem én tehetek. Sőt, gőzöm sincs, hogy miért érzek így.
- Bűnösnek vallja magát? – szakított félbe vallatóm.
- Igen, persze, csak haladjunk…
- Rendben, a következő vádpont, ami egyben kérdés is. Mi ez a nagy beilleszkedni vágyás, eh?
- Tudja, ez a kamaszoknál alapvető. Mind arra vágyunk, hogy befogadjanak minket. Ennyi erővel mindenkit el lehetne ítélni.
 Láttam, hogy kezdem kihozni a bírót a sodrából, de nem érdekelt igazán. Ha így kell lennie, akkor így kell lennie.
- Ne próbálj meg mást is belekeverni! Most rólad van szó, nem a többiekről!
 Lesütöttem a szemem. Nem tudtam mit mondani, hirtelen elöntöttek az emlékek. Mindig, mikor iskolát váltottam új barátokat kellett keresnem. A lányok soha nem néztek rám úgy, ahogy akartam. Sehol sem fogadtak el igazán, pedig tényleg nem volt velem semmi baj.
- Rám figyelj, ne kalandozz el! – belelapozott nagy könyvébe, majd folytatta – Keressük saját magunkat, mi?
- Hát ön szerintem már nem…
- Ne pimaszkodj! Inkább hadd halljam a magyarázatod.
- Tudja bíró úr, ötletem sincs arról, hogy ki vagyok. Sőt, ha egészen őszinte akarok lenni, azt sem tudom pontosan, hogy ide hogy kerültem. Szeretnék többet megtudni magamról, ennyi az egész.
- Hány éves is vagy?
- Tizenöt, uram! – vetettem oda, gúnyosan tisztelegve.
- Nyughass! – parancsolta, majd egy költői kérdést intézett az esküdtekhez – Azt hiszem az ítélet egyértelmű, vagy tévednék?
Mindannyian némán bólogattak.
- Nos, akkor jogerősen négy további év kamaszkorra ítélem.
- Mi? Csak ennyi? Semmi mást nem tud monda… - értetlenkedtem, mikor hirtelen megszólalt az ébresztőórám, és ismét nehezemre esett felébredni.

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!