/ A Te történeted / Lelki fájdalom
  2014-03-31
Közzétéve

Lelki fájdalom

Gondolataim mint elhalványult naplemente... A novella a KamaszPanasz Írópályázatára íródott. Ha tetszik az írás, like-old a bejegyzés alján, hogy március végén a szerinted legjobb mű szerzője nyerhesse meg a közönségdíjat!

Lelki fájdalom

 

Gondolataim mint elhalványult naplemente. 2013.12.11. Az a nap amikor össze jöttem az első barátommal. Hogy ez jó döntés volt, vagy ismét egy hiba az életemben, eldönteni nem tudom. A mi történetünk, egy filmbe illő történet. A fiú beteg.. Mozgáskorlátozott. Izomsorvadása van, azért küzd, hogy tovább éljen, és ne kerüljön kerekesszékbe. A kapcsolatunk elején tudtam már a végét.. tudtam, hogy nagy áldozatot hozok, és nagy kihívás lesz ez nekem így első kapcsolatnak, de egy akaratos, erős, magabiztosnak nem mondható, céltudatos lány vagyok. Ki kellett zárnom a sajnálatot, hogy sajnálat nélkül tudjam szeretni. Ez sikerült is, tett is érte, hogy sikerüljön.. Éreztette velem a szeretetet, és viszonozta amit eddig még senki sem tett. Engem a fiúk mindig kihasználtak,átvertek,megaláztak,játszottak velem, pedig én csak szerettem. Viszonylag kevés fiú.. sokszor bántott meg,és nagy nyomott hagytak bennem. Úgy kezeltem magam mintha valami lufi lennék, amit fújunk, fújunk, egyszer csak nem bírja tovább és szétrobban. Talán még összeragasztani lehet. Én tűrtem,és tűrtem. Aztán már nem bírtam tovább, építettem egy falat magam köré, volt egy fal.. nem engedtem magamhoz közel senkit, mert nem tudtam már bízni. Aztán jött Ádám. Ő áttudta lépni azt a falat amit mások nem,mert másoknak nem hagytam. Ádám le vett a lábamról. Nagy hibánk nekünk lányoknak, hogy hamar szeretünk, későn felejtünk.. Túlságosan hamar megszerettem, és rövid időn belül ki is szerettem belőle. Nagyon jól megvoltunk, sokat találkoztunk, amikor csak lehetett együtt voltunk. Sok közös programot nem nagyon tudtunk csinálni a betegsége miatt, hiszen mondhatni ’mozgás képtelen’. Nem tudtunk együtt sportolni vagy elbuszozni valami szép városba mert a busszal felszállási gondjai voltak. De nem hibáztattam ő erről nem tehet, megértetem és elfogadtam, mindig próbáltam az ő érdekeit nézni, azt, hogy neki jó legyen, boldog legyen, és az ő drága lelke ne sérüljön, mert a legfontosabb volt nekem. Hiszen az ő lelkét nagyon megviselte a betegsége. Elmúlt, elmúlt az érzés, akaratom ellenére megbántottam, három hónaposak voltunk mikor közöltem vele, hogy szakítani akarok. Megviselte a lelkemet amiben szenved, és az, hogy bármennyire szeretnék, nem tudok neki segíteni. Nem azért szakítottam vele, hogy nekem jó legyen, és nekem ne fájjon, mert mindenhogy fáj..(én már belülről meghaltam, úgy érzem képtelen vagyok egy ideig szeretni.. eddig engem bántottak meg, most én bántottam meg azt aki szeret.. nem tudok már érezni) Nem tudtam már úgy vele lenni, hogy nem érzem azt.. Amit érzek az már kevés, hiányzik de nem tudom azt adni amit ő tudna. Azóta csak reménykedik tovább, hisz benne, hogy mi újra együtt leszünk. Megígértem magamnak, hogy mellette leszek, nem úgy mint egy barát, mert mi barátok sosem leszünk.. de mellette vagyok. Hibáztatom magam.. kárt tett magában miattam és őt bántják.. nekem erről csak annyi a véleményem, hogy nem azt kell elítélni akinek heg van a karján, hanem azt aki miatt ott van..

 

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!