/ A Te történeted / A magad ura
  2014-03-31
Közzétéve

A magad ura

A pattanások és a szülőkkel való veszekedés számomra elég jól összefoglalja a kamaszkor jelentését. Mi ezzel ellenben a felnőttkor? ... A novella a KamaszPanasz Írópályázatára íródott. Ha tetszik az írás, like-old a bejegyzés alján, hogy március végén a szerinted legjobb mű szerzője nyerhesse meg a közönségdíjat!

 

A magad ura

 

A pattanások és a szülőkkel való veszekedés számomra elég jól összefoglalja a kamaszkor jelentését. Mi ezzel ellenben a felnőttkor? Végeláthatatlan stressz és tennivaló, munka, munka, felelősség. Mégis sok kamasz már arról álmodik, mikor lesz már felnőtt, a maga ura, a maga főnöke.

Lassan 19 éves leszek. 15 évesen, mikor gimnáziumba jártam, kaptam a kitüntetést, feladatot, felelősséget, hogy a falusi, családi házunkról gondoskodjak hétfőtől péntekig, amíg a házban lakó családom másik része külföldön tanult vagy dolgozott. Volt egy egész kecóm! Én voltam a főnök!

17 évesen követtem nővéremet az ausztriai iskolába, amiért otthagytam az otthoni gimnáziumot. Laktam másokkal együtt, nővéremmel együtt, hotelben, de koleszben sosem.

18 évesen már rég megvolt a jogosítványom, hogy a későbbi tervek szerint haza tudjak majd menni autóval hétvégenként.  Végül meg is kaptam a családi autót, hogy azzal járjak iskolába (a busz nem megoldás Ausztriában), hogy hétvégenként haza és dolgozni tudjak járni vele. Saját lakásomba is beköltöztem egy nyugodt faluban. Tehát újra happy voltam, megint volt egy kecóm! Sőt! Már egy járgány is volt hozzá. Nem sokkal később – még mindig 18 évesen – pedig már egy vasárnapi melóhelyem, és egy hétközbeli munkám, magyartanítás, is! Igazán felnőttesen hangzik, nem?

Ha a kamaszkor azt jelenti, hogy veszekszünk szüleinkkel, ujjunkat sem kell mozdítanunk azért, hogy ami kell, meglegyen körülöttünk minden szükséges dolog, és hogy a legnagyobb stressz az, hogy mi történik a suliban, akkor azt kell, hogy mondjam a felnőtt élet, ennek az ellentéte.

Nem vagyok egy aggódós típus, mégis néha végiggondolom, hogy ha az lennénk, mennyi minden miatt kéne aggódnom: Mi van a suliban? Mit kéne tanulnom? Mit kéne tanítanom az órámon? Munkahelyre nem felejtettem el semmit? Mindent összepakoltam? Rendben lesz minden a hazaúton?  Mikor fogom rendet rakni a lakásban? Mikor fogok felporszívózni? Fel kéne mosnom! Mit fogok reggelizni? Mit viszek holnap iskolába tízórait? Mit kell vásárolnom, hogy tudjak ebédet főzni? Mit főzzek egyáltalán ebédre? Vajon hogyan kell egy defektes kereket kicserélni? Ugye nem tört be hozzám senki? Bezártam az ajtót magam után? Ugye nem hagytam nyitva az autót?!  A házit is meg kell még írnom.. Tanulnom kell, holnap témazárót írunk! Mi van, ha holnap felelek? Tuti röpit írunk ma, nem tanultam semmit! Vajon jó helyre parkoltam? Elpakoltam a tízóraim? Mi lesz otthon az ebéd? Etc.

Még folytathatnám, tudjátok jól. Sőt, ezek az aggodalmak tudják magukat ismételni is! Így aztán már tényleg valami végtelen gondolatmenet lenne a vége. És ez csak abból a pár faktorból származik, amit fentebb ismertettem. Mennyivel több ilyen aggodalmat szülhet hát, ha valakinek kicsit stresszesebb a munkája? Vagy több dologra kell figyelnie… Sokkal többet szülhet, sokkal többet. Gyerekek? A kérdést csak így idehelyezem.

Tehát Te egy kamasz vagy, aki a maga ura akar lenni, aki felnőtt szeretne már lenni.  De felkészültél rá?

 

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!