/ A Te történeted / Szerelem első látásra?
  2014-03-27
Közzétéve

Szerelem első látásra?

Ha van szerelem első látásra, akkor velem miért nem történik ilyesmi? 18 éves koromra még soha nem voltam igazán szerelmes. Miért van ez? ... A novella a KamaszPanasz Írópályázatára íródott. Ha tetszik az írás, like-old a bejegyzés alján, hogy március végén a szerinted legjobb mű szerzője nyerhesse meg a közönségdíjat!

 

Szerelem első látásra?

 

Ha van szerelem első látásra, akkor velem miért nem történik ilyesmi? 18 éves koromra még soha nem voltam igazán szerelmes. Miért van ez? Az iskolában én vagyok az egyetlen akinek még nem volt barátja. Miért? Mert nem beszélek sokat? Vagy mert nincsenek barátaim? Vagy azért, mert nem hasonlítok a többi lányra? És még több kérdés, amikre választ nem kapok…

Hétfőn reggel az iskola udvarában ültem, egy cseresznyefa alatt, amiről a lehulló virágszirmok, rózsaszínre festették az udvart.

Épp egy könyvet olvastam, mikor valami eltakarta a napot, így felnéztem a könyvből. Mikor felnéztem, egy középhosszú, barna hajú fiút láttam, rikítóan kék szemeivel rám nézett.

- Szia. Leülhetek ide melléd?

- Szia. Persze, ülj csak le, nyugodtan.

- Damien  vagyok. Téged hogy hívnak?

- Én Ayame vagyok.

- Örülök, hogy találkoztunk.

- Én is nagyon örülök.

Az első óra elkezdődött, és az osztályfőnök belépett az osztályba, egy új diákkal az oldalán, aki Damien volt. A tanár bemutatta az osztálynak az új tanulót, és leültette a mellettem lévő padba.

Minden órán szorgalmasan jegyzetelt, de szünetekben végig beszélgettünk. Megtudtam, hogy Londonban élt a szüleivel, de a további tanulmányait, a Japán Művészeti Akadémián szerette volna folytatni, ezért a szülei, nehezen, de elengedték Japánba.

Mikor véget ért a tanítás, elindultam a kapu felé, ahol Damien várt rám.

- Hazakísérlek. Persze, ha nem gond.

- Nem gond. Köszönöm.

Mikor a ház elé értünk, felhívtam magamhoz egy teára, amit el is fogadott. Egyedül laktam egy kisebb lakásban. Iskola mellett, egy kávézóban dolgoztam, mint cukrász, de felszolgálóként is sokszor besegítettem. Ezért a munkáért elég pénzt kaptam arra, hogy ne legyen semmi problémám, a következő fizetésig.

Damient, bevezettem a nappaliba, és leültettem a kanapéra.

Pár perc múlva, tálcán vittem be a teákat, és leraktam az asztalra.  Egy fotelba ültem le Damiennel szemben, és beszélgetni kezdtünk.

- Milyen szakra jelentkeztél a Művészetin?

- Zenei szakra, de az írás is ugyan úgy érdekel, ezért arra is jelentkeztem. Te melyiket jelölted meg?

- A zenei szakra jelentkeztem én is, de a képzőművészetet, esetleg festészetet is tanulom.

1 órán át beszélgettünk, az iskoláról, és a családról. Utána már indulnom kellett dolgozni, Damien pedig haza ment. A kávézóban kevés pincér dolgozott, ezért beálltam pincérnek, de még így is túl sok vendég volt. A főnök behívott az irodájába, mert egy új dolgozót vett fel, akinek segítenem kellett. Mikor az irodába beléptem, meglepetésemre, Damien állt az íróasztal mellett pincér ruhába öltözve, és láttam az arcán, hogy ő is meglepődött, de örült, hogy velem fog dolgozni. Damien nagyon jól dolgozott, aminek hála gyorsan végeztünk a munkával.Amikor letelt a munkaidőnk, Damien hazakísért, majd miután elköszöntünk egymástól, ő is hazament. Egész éjszaka csak forgolódni tudtam az ágyban, de aludni egy percet sem bírtam, mert reggelig végig csak gondolkodtam. A gondolataim, állandóan Damienre terelődtek, és ez ellen nem tudtam semmit sem tenni. Ez vajon szerelem? Olyan, hogy barátságból szerelem, létezik? Ő mit érezhet irántam? Viszonzatlan szerelem ami köztünk van? Még több kérdés, amire a választ senki nem adhatja meg…

2 nappal később, a kávézóban, nem tudtam a munkára figyelni, mert mindig elgondolkodtam az érzéseimen. Damien aggódva jött oda hozzám, hogy segítsen.

- Ayame! Jól vagy? Fáradtnak tűnsz. Gyere pihenj le egy kicsit.

- Jól vagyok, csak nem aludtam valami sokat az éjjel.

- Rendben, de ne erőltesd meg magad.

A rövid beszélgetésünk után,már egy kicsit jobban oda tudtam figyelni a munkára. A munka vége előtt, 10 perccel, felmentem az öltözőbe, és leültem a kanapéra. 2 perccel később, már el is aludtam. Mikor véget ért munka, Damien felment az öltözőbe, és mikor észrevette, hogy elaludtam, mosolyogva leguggolt a kanapé mellé. Egy apró puszit adott az arcomra, amire nem ébredtem fel. Damien gyorsan átöltözött, és amilyen óvatosan csak lehetett, a karjaiba vett és elindult haza, velem együtt. Mikor megérkeztünk, Damien óvatosan letett az ágyára, ás finoman betakargatott. Mielőtt Damien is elment volna aludni gyengéden végig simított az arcomon és megcsókolt. Másnap reggel, mikor kipihenve ébredtem, egy ismeretlen szobában találtam magam. Lassan kisétáltam a szobából, és megláttam Damient, a kanapén aludni. Mikor a kanapéhoz léptem, Damien felébredt.

- Jó reggelt. Jól aludtál?

- Igen. Köszönöm. De te hoztál ide?

- Igen. Nem akartalak felébreszteni, mert nagyon fáradtnak tűntél, ezért idehoztalak.

- Köszönöm. És bocsánat, hogy gondot okoztam.

- Nem okoztál gondot.

Damiennel kimentünk a konyhába, és közösen reggelit készítettünk. Mivel hétvége volt, ezért nem volt iskola, se munka, ezért csak elmentünk sétálni, és fagylaltozni.

Elsétáltunk egy parkba, ahol az egyik cseresznyefa alá leültünk.

              -Ayame! Be kell vallanom valamit. Én szeretlek téged. Mikor a cseresznyefa alatt ültél egyedül, és olvastál, akkor szerettem beléd.

Damien vallomása után, én kővé dermedveültem, és nem hittem a fülemnek. Ezek szerint tényleg létezik a szerelem első látásra!

Damien idegesen piszkálni kezte a fűszálakat, míg a válaszomra várt.

- Én is szeretlek téged, de én azt hittem, hogy az érzéseim viszonzatlanok.

- Én végig reménykedtem benne, hogy viszonzod a szerelmem.

Megöleltük egymást, és percekig ölelkezve ültünk a cseresznyefa alatt. Most már tudom, hogy létezik, szerelem első látásra, és olyan is létezik, mint az igaz szerelem.

6 évvel később, összeházasodtunk. Saját kávéházat nyitottunk, és az esküvő után 2 évvel megszületett az első gyermekünk, akit Yukinak hívnak. Így éltük le hátralevő életünket, szeretett kislányommal, és férjemmel, akibe a mai napig szerelmes vagyok!

(Nyírő Petra)

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!