/ A Te történeted / Egy új élet
  2014-03-27
Közzétéve

Egy új élet

17 évesen elhagyni Hazádat, nem könnyű. Főképp a szüleid nélkül. Munkát találni úgy, miközben tanulsz elég nehéz... A novella a KamaszPanasz Írópályázatára íródott. Ha tetszik az írás, like-old a bejegyzés alján, hogy március végén a szerinted legjobb mű szerzője nyerhesse meg a közönségdíjat!

 

Egy új élet

 

17 évesen elhagyni Hazádat, nem könnyű. Főképp a szüleid nélkül. Munkát találni úgy, miközben tanulsz elég nehéz.

London utcáin járva, munkakeresés közben, az ember nem az épületekre kíváncsi. Az álláslehetőségeket keresi, úgy ahogy én. A hirdetéseket nézve nem is figyeltem az útra. Hirtelen valaki nekem jött, így hátrazuhantam. Meglepődve néztem föl és egy nálam kicsit idősebb fiút pillantottam meg. Göndör haja arcába hull, smaragdzöld szemeivel, barna tincsei közül tekint rám. Kezét, tetkót borítják. Karjai izmosak.

- Ne haragudj!- mondta, majd és kezét nyújtotta. - Remélem, nem ütötted meg magad - folytatta és felhúzott a földről. Fejemet ráztam és halkan megköszöntem segítségét. Elmosolyodott és megjelentek gödröcskéi. Azt hiszem, rögtön elájulok. Nem néz ki rosszul a srác, sőt nagyon helyes. Hirtelen észbe kaptam és már indultam is tovább állást kutatni.

Késő délután a kollégiumban boldogan dőltem be az ágyba. Sikerült! Pincérlány leszek egy elég híres gyorsétteremben, egy Nando’s-ban.

- Na, hogy sikerült? – kérdezte szobatársam, aki egyben a legjobb barátnőm is.

- Jól. Felszolgáló leszek – válaszoltam, majd felálltam és neki álltam tanulni.

 

Másnap reggel a nap vakító fényére ébredtem. Nyűgösen nyitottam ki a szemeimet. Nyújtózkodva keltem ki az ágyból és mentem be a fürdőszobába. Meleg vizet engedtem magamra, majd megmosakodtam. Felöltöztem, tettem egy kis alapsminket magamra, befújtam magam, kedvenc parfümömmel, melynek neve Our Moment, és kimentem. Az órára pillantva láttam, hogy már igen csak késésben vagyok.

Útközben megláttam azt a fiút, aki tegnap belém futott. Egy bandával volt, akik éppen cigiztek. Csak néhány szófoszlányt hallottam, és kiderült számomra nem ittak keveset. Részegek voltak. Mikor elhaladtam mellettük, a srác utánam kiabált:

- Hé, Szépségem! Miért szaladtál el úgy tegnap? –kérdezte, megfogta a kezem, majd visszarántott. Alkoholtól és dohánytól bűzlött. Szemein is látszott, hogy nem józan.

- Eressz el! – mondtam, de csak átölelt. – Tiszta részeg vagy. Ettől menőbbek lesztek? - kérdeztem, de csak jobban szorított magához. Nem engedett el. Hirtelen eleresztett én meg elestem. A fiú felráncigált, majd ezt mondta:

- Ne beszélj így velem többet! Megértetted? –mondta és elengedett. Ezután félve mentem tovább az utcán. Itt már senki sincs biztonságban. Bárkit megtámadhatnak. Nagyon sok sikátor van errefelé.

 

A suli előtt találkoztam az osztálytársaimmal. Az iskola bejárata előtt sokan cigiztek. Nem meglepő! Mostanában mindenki dohányzik. Engem is próbáltak rávenni, de nem próbáltam ki. Nem akarom, „rontani”magam.

Biológia órával kezdtem. A tanár szokása szerint feleltetetett. A téma a „Szexuális élet volt.” A felelő gyerek pont egy bagós gyerek volt. Azt pletykálják, tegnap az év legnagyobb bulijában volt. Ott természetesen jól berúgott, de még így is bejött suliba. A feleletét végig röhögte. Bármit kérdezett a tanár, mindig elnevette magát. A tanár ordítva ültette le, George-t, majd hívta a következő felelőt, aki én voltam. A szünetben természetesen mindenki lestréberezett.

A következő óra elején bejött az igazgató, és bemutatta új osztálytársinkat. Felnéztem és azt hittem elájulok. Ő volt az! Fekete napszemcsit hordott a fején, kék ingje, felül nem volt begombolva, így rálátást lelhettünk csodálatos mellkasára, amin több tetkó is hevert. Fekete csőnacit viselt, ami megmutatta csodás lábait. A lányok nyál csorgatva nézték Őt.  Mikor észrevett a srác, elmosolyodott, majd helyet foglalt mellettem.

- Ki akarja körbevezetni Josh-t az iskolában?- kérdezte mosolyogva Mrs. Jones Az összes lány feltette a kezét, kivéve engem. Josh engem választott.

A nap végén, mikor feladatomat teljesítettem, épp a mosdót mutattam meg, mikor megszólalt:

- Amúgy mi a neved? –kérdezte, és elővette a gödröcskés mosolyát.

- Hanna.- válaszoltam, majd továbbkísértem.

- Én Josh Stern vagyok. – monda meg a nevét, amit nem is kérdeztem tőle. Bólintottam.

 

Már egy hónap telt el. Josh-sal egyre jobb a kapcsolatunk. Igaz, még nem nagyon volt olyan beszélgetésünk, mikor józan lett volna, de amikor az volt, akkor nagyon jó volt. Sok mindent megtudtam róla. A szülei elhagyták Őt. Árvaházba küldték, ahonnan megszökött, és rossz társaságba keveredett. Ez meg is látszik. Ezeket persze, mikor részeg volt, akkor mondta el. Bevallotta, hogy tetszem neki. Persze, ezekre már nem emlékszik. A suliban minden lány irigykedik rám. Sunny, a barátnőm, hiába mondogatja, hogy hozzám nem ilyen fiúk illenek, én még is beleszerettem. Így lettem a barátnője. Josh nagyon ragaszkodik hozzám. Alig hagy magamra, mindig azt mondja, én vagyok a Mindene, és nem akar elveszíteni. Én Nála alszom, és hát már lakom is. Szerencsére közel lakik a sulimhoz.

 

Egyik nap totál részegen jött haza. Ha hozzá szóltam, csak ordibált velem. Próbáltam lenyugtatni, de nem sikerült. Mostanában egyfolytában iszik. Néha, valami bogyókat is szed, de nem mondja el mi az. Lehet, hogy igaza volt, mindenkinek és vele tényleg csak a baj van, de szeretem Őt! Nem tudom, az érzéseimet kontrollálni.

- Josh, lenyugodtál már?- kérdeztem tőle, és közeledtem hozzá

- Ne szólj hozzám te kis csitri! – mondta és megütött teljes erejéből. Az ütéstől leestem a földre. Sírva álltam fel, majd futottam el Tőle. Nem akarom többé látni.

 

Másnap nem mentem be a suliba. Nem akartam vele összefutni, még egy percre sem. E helyett bementem a munkahelyemre. Nagyon nagy volt a nyüzsgés bent. Mi, akik ott dolgoztunk, alig bírtuk tartani az iramot.

Barátnőm bejött a munkahelyemre. Adtam neki ingyen csirkét, és beszélgettünk. Elmeséltem neki, mi volt Josh-sal és csak azt mondta, gondolta, hogy ez lesz. A főnököm szólított és mennem kellett tovább dolgozni. Ennyit a szünetemről...

A következő pillanatban egy nagy fiútársaság jött be. Megismertem Őket. Ők voltak az utcán azon a napon. Odaálltak a kasszához, mindegyikőjük külön, sorba, hátha valaki előbb kérhet. Hirtelen egy ismerős hangra lettem figyelmes. Ott állt Ő, egy másik sorban és egyáltalán nem látszott, rajta, hogy megbánt volna valamit. Aranyosan nevetgélt haverjaival, és szerencsére nem vett engem észre.

- Kiszolgálna végre, mert tudja, már egy jó ideje várok itt! –kiáltott rám egy vevő, mire odaadtam rendelését. A hangra, Josh is ide figyelt. Ahogy meglátott, bűntudat csillogott szemeiben. Azonnal elment a jó kedve.

 

A munka után, bementem a koleszbe. Ma nagy buliba készülünk. Azt mondják, az „ÉV LEGNAGYOBB BULIJA” lesz. Nem vagyok az a tipikus buliba menős ember, de most kell egy kis kikapcsolódás. Sunny-val, a barátnőmmel elmentünk vásárolni, hogy legyen valami csini ruhánk. Pár óra múlva én egy lila ruhát vettem, barátnőm pedig egy tűzvörös ruhával távozott a boltból.

A buli hétkor kezdődött, úgyhogy sietnünk kellett. Feltettem egy kis alapsminket, hajamat begöndörítettem és már indultunk is.

Megérkezve, leraktuk a kabátjainkat, és oda is mentünk a pulthoz rendelni. Felejteni akartam, így valami erőset kértem. Azt tudni kell, az alkohol nincs rám nagy hatással. Ha be is rúgok, akkor sem annyira, hogy elveszítsem egy helyes pasi után a fejem. Lenyomtam az első kört, majd elindultam táncolni. Sokan voltak. Pár srác szemet vetett rám, de nem foglalkoztam velük. Aztán hirtelen észrevettem Őt. Szúrós szemekkel figyelte a körülöttem lévőket. Odajött hozzám, majd elhúzott, és ezentúl vele táncoltam. Megmondom őszintén nem bántam.

- Én… én nagyon sajnálom!- mondta dadogva. Nem tudom, hogy, hogy csak az alkohol beszélt belőle, vagy magától mondta, de megsajnáltam. Mellesleg, a részeg emberek mindig igazat mondnak. Ebben a hitben élve megcsókoltam Őt.

 

Azóta együtt vagyunk, kisebb-nagyobb szünetekkel. Azt meg kell valljam, semmit sem változott. Ugyanazzal a csapattal lóg együtt, akikkel eddig. Ugyanúgy drogozik, sőt néha lányokat is hoz fel. Ilyenkor persze mindig elmegyek otthonról.

Most börtönben van. Bankrablásért, illegális drogkereskedésért, és emberek bántalmazásáért. Egy autóbalesetért is gyanúsítják, de az tudom, hogy nem Ő volt. Amikor az történt, velem volt.

Annak ellenére, hogy Ő négy évet kapott, én még vele maradok. De nem megyek be hozzá. Az úgy nem lenne neki elég nagy büntetés. Így meg… Így meg legalább megtanulja, hogy le kell mondania bizonyos dolgokról, hogy ez többé ne forduljon elő. Még ha nehéz is így 19 évesen.

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!