/ A Te történeted / Kör-fonal
  2014-03-25
Közzétéve

Kör-fonal

Sokszor látszólag értelmetlen dolgokon kezdek el töprengeni. Sokan nem látnak értelmet a gondolat-meneteimben, pedig nem is olyan bonyolultak... A novella a KamaszPanasz Írópályázatára íródott. Ha tetszik az írás, like-old a bejegyzés alján, hogy március végén a szerinted legjobb mű szerzője nyerhesse meg a közönségdíjat!

 

Kör-fonal

 

Sokszor látszólag értelmetlen dolgokon kezdek el töprengeni. Sokan nem látnak értelmet a gondolat-meneteimben, pedig nem is olyan bonyolultak.

            Van a szobámban egy képkerethez hasonló dísz, amely egy tartóállványon áll, és forgatni lehet. Két oldala van. A keretben víz, és - a sötét bíbortól kezdve, a ciklámen-lilán át, a fehérig különféle színű - homok van. Gyönyörű rajzolatot adnak a másféle színű homokszemcsék, ahogy egymáson elcsúszva megpihennek. Hogyha átfordítjuk, fejjel lefelé, újra elkezd peregni a homok, és a végén egy másféle kép lesz belőle: más formákkal, mintákkal, de ugyanabban a színben.

            Vajon az életünk is így ismétlődik, korszakokon át?

            Sokan hisznek a reinkarnációban, a túlvilágban, magában a hitben. Én személy szerint nem vagyok hívő, a reális dolgokat helyezem előtérbe. Mégis… Van, amit nem lehet megmagyarázni, egyszerűen lehetetlen.

Hogy lehet az, hogy valakivel első alkalommal találkozunk, mégis úgy érezzük, mintha ismernénk? Tudjuk, hogy van-e testvére, ráérzünk, mit szeret, mit nem, és így tovább. Vagy elmegyünk egy helyre, ahol korábban még nem jártunk, mégis tudjuk mi, hol van. Vajon az életek, a lelkek, a sorsok, ismétlődnek, csak másabb formában?

Tegyük fel, hogy ez a forgatható homokkép egy élet. Egy ember élete. A homokszemcsék bizonyos emberek, helyek, érzelmek. Első forgatáskor elhelyezkednek. Mondjuk egy lila egy fehér mellé kerül. Ez két ember: két érzelem, két sors. Második forgatásnál is ugyanabban a térben vannak, tudnak egymásról, de lehet, hogy egymástól távol állnak meg. Mégis részesei a rajzolatnak.

Vajon bizonyos forgatás elteltével megint egymás mellé kerülnek? Bizony, lehetséges.

Az érzelmek léteznek – akkor a lelkek miért ne léteznének? És miért ne lehetne egy léleknek több élete?

Ki tudja… „Milyen kicsi a világ!” Talán pár évvel a halálunk után újra találkozunk a szerelmünkkel, egy régi tanárunkkal, a szüleinkkel, a legjobb barátunkkal. Hiszen az egyik életben már kialakult egyfajta kötelék közöttünk: kinél erősebb, kinél gyengébb. De minden lélek kötődik egymáshoz.

Csak meg kell találni egymást.

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!