/ A Te történeted / Cserkészkaland – fejezetek egy tábori naplóból
  2014-03-24
Közzétéve

Cserkészkaland – fejezetek egy tábori naplóból

Bakancs nélkül nem mehetek! Nekem is jókor tűnnek el a cuccaim... A novella a KamaszPanasz Írópályázatára íródott. Ha tetszik az írás, like-old a bejegyzés alján, hogy március végén a szerinted legjobb mű szerzője nyerhesse meg a közönségdíjat!

 

CSERKÉSZKALAND – fejezetek egy tábori naplóból

 

Bakancs nélkül nem mehetek! Nekem is jókor tűnnek el a cuccaim. Utálom ezt a nagy rohanást, mégis mindent az utolsó pillanatra hagyok. Már hallom is, ahogy a bátyám rendre utasít: Viktória, meg kell tanulnod beosztani az időd!

A pakk, amit előreláthatólag cígőlni fogok, ott terpeszkedik a szobám közepén. Szemügyre veszem: kulacs, kívülre felkötött sportcipők és mindenekelőtt egy hatalmas polifoam, ami alkalmasint keresztben van felerősítve.

Ma mutatkozok be a csapatnak. Meg lesznek illetődve, annyi szent. Tudniillik, a csapatalapító bandavezér érdemes kis húga vagyok. A bátyám igen tevékeny ember. Pár éve önkéntes katonatiszt volt, ma pedig figyelemre méltóan lelkes állampolgár. Eszményeit megvalósítva és beteljesítve alapította pár elszánt taggal ezt a cserkészcsapatot.

Ennek már három éve, de én csak idén értem el a tizennyolcadik életévemet, amit bátyám óhaja szerint azzal koronázok meg, hogy belépek a csapatába. Kiskoromban mindig kivitt magával, végig néztem, ahogy gyakorlatozik, ő volt a legjobb! Akkoriban esténként mindig kimentünk a pályára. Szerettem átfutni a bunkereken. De miután kinevezték megváltozott minden, egyre kevesebb időt töltünk együtt, pedig már ő az egyetlen családtagom.

Megvan! Ez a nyamvadt bakancs már teljesen kikészített.

Szabinával találkozom még, ő majd elnavigál a tetthelyre. Szabina eddig az egyetlen őrstársam, aki megszokta különcségeimet annyira, hogy vállalt sátor társnak.(Az őrs a csapatba betagozódott kisebb egység, év közben gyűlésezik.)

Itt vagyok a Villányin.

Azt mondta várjak a gimi előtt, fene tudja, mit csinál bent még nyáron is. Aranyos lány! Fecseg, nevetgél és szinte egy pillanatra sem hallgat el. Hamar megszerettem, noha szöges ellentétei vagyunk egymásnak. Én inkább magamba forduló lélek vagyok, mindenre racionális válaszokat keresek, a barátnőm pedig szeret a reflektorfényben állni. Amihez hozzájön még egy felső tízezerbeli modorosság, amivel kiejti az „sz” hangokat.

–Ferbuff – köszönt rám kitörő lelkesedéssel, miközben csontjaim apró darabokra törte.

–Szia –  nyögtem és igyekeztem minél előbb biztonságos távolba tolni.

–Fogadjunk, hogy a kis játékfereid valamelyikét if elhoztad . –  És valóban, egy szép nagydarab bozótvágó lógott az oldalamon. Hogy ismer! - Azt hifem, így senki sem kötekedik majd velünk.

–A Mátrában fogunk táborozni? - kérdeztem.

–Ugye, csak viccelf? Azt akarod mondani, hogy úgy indultál el egy táborba, hogy nem is tudod mi a cél? Mi alapján csomagoltál?

–Felkészültem a túlélésre! –  mondtam, mire ő felhúzta hibátlanul ívelt szemöldökét.

–Emlékeztetf engem valakire, ha így folytatod sűrű baráti köröd lef. –  mondta mosolyogva.

Nem ismersz még eléggé, gondoltam, de nem akartam lehangolni.

Mi érkeztünk meg utoljára, Szabina berontott a tömegbe köszönteni barátait. Én meg csak vártam, hátha valaki észrevesz. De nem történt semmi!

Ahogy ott álltam és néztem barátnőmet, amint körbeveszik a tábor leendő lakói, két roppant fontos kérdés fogalmazódott meg bennem: hogy fogom túlélni az előttem álló két hetet? Na és mit keresek én itt egyáltalán??

 

(Tikovits Lúcia)

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!