Hibák

Hibák

Olyan sok érzés kavarog egyszerre bennem.
Olykor ez miatt néhányszor térdre is estem.
De mellettem álltak szüleim, kik szeretnek.
S nem éreztem magam az érzéstől merevnek.

Oly sok hibát követtem el, nagyon fájt akkor.
Nem csak néhányszor, hanem  inkább számtalanszor.
De már kamasz vagyok, súlya van a tetteknek.
Nem kell, hogy a törvénytől igazán rettegjek.

Akkor meg pláne nem, ha betartom azokat.
Mert kizárják a befolyásoló zajokat.
Így nem eshetek bele abba a csapdába,
hogy belépjek egy bűnös, gyerekes bandába.

Mi arra venne rá: ne legyek saját magam.
S ne érjen semmit se másoknak az én szavam.
Jól elkerültem kamaszkoromba ezeket,
mert nem szereztem volna tőlük, csak sebeket.

Utószó:
Tanultam a régi hibámból, már nem csinálom
A Kamaszélet meg ilyen, de így is IMÁDOM!