Sötét, üres……
Sötét, üres……
Sötét, üres szobában ülök egymagam,
szívem sohasem akarta hogy feladjam,
mindig harcra szólitott,s szeretetre búzditott.
De most, minden olyan élettelen, örömtelen.
Olyan mintha ez nem is a valóság lenne,
mintha, torz, dühöngő tűzláng emésztene.
Félek hogy ez nem csak muló rémálom,
hisz a reggel ébredését már nem várom.
Érzem, a melegséget árasztó fény elhagyott,
s a hideg, fullasztó sötétség magával ragadott.
Ezentul szívem örök rabságban sorvad el,
míg gyengülő testem végleg nem adja fel.
Remélem hogy az idő gyorsan múlik felettem,
s végre égető fájdalmam földbe temethetem.
Ha majd ott nyukszom én ahol élő ember nem,
talán halkan üvőltő multam végleg feledthetem.
Nyíló, szelíd, szabad virágként fogok ujjá születni,
s megtanulok az embereknek reményt ajándékozni.
Nem törhet meg villámló vihar,sem tomboló tűz,
többé a sötét, üres szobámhoz semmi sem fűz.
*-*
Remegő kezemben tollat fogni áldás.
s e szavakat leírni örök megváltás.
