/ A Te történeted / Búcsúlevél
  2014-03-17
Közzétéve

Búcsúlevél

Túlsúlyos voltam, sőt elhízott. Már a mérleget is messziről elkerültem... A novella a KamaszPanasz Írópályázatára íródott. Ha tetszik az írás, like-old a bejegyzés alján, hogy március végén a szerinted legjobb mű szerzője nyerhesse meg a közönségdíjat!

 

Búcsúlevél

 

 

Túlsúlyos voltam, sőt elhízott. Már a mérleget is messziről elkerültem. Ha tükröt láttam, rögvest elfordítottam róla a tekintetem. 16 éves voltam, gimnazista. Természetesen mindenki csúfolt a suliban, nem volt egy barátom sem. Képtelen voltam emberek előtt enni attól való félelmemben, hogy valami megjegyzést tesznek rám, de legalábbis féltem, hogy mit gondolnak. A szüleim elváltak, anyukámmal éltem, aki sokat dolgozott, és emiatt sok időt töltöttem otthon egyedül; az apukámat sosem ismertem. Csak a zene jelentett számomra némi menedéket ebben a zűrzavarban, de az sovány vigasz volt. Egyszer, egy magányos estémen, nem láttam már kiutat, és megpróbáltam végezni magammal. Öngyilkosságot kíséreltem meg. Igen, sajnos nem jártam sikerrel.

Kórházba kerültem. Érdekes módon itt barátokra leltem. A legjobb barátnőm egy anorexiás lány volt. Kezdetben irigykedve tekintettem rá, de aztán nemsokára rájöttem, hogy az ő helyzete is rossz volt, ha nem rosszabb, mint az enyém. Ő is kövérnek látta magát, pedig cseppet sem volt az. Az én állapotom jobbra fordult, ezért pár hónappal később kiengedtek; a barátnőmé viszont rosszabbodott.

Nyár volt, hihetetlen, de igaz: barátokra találtam. Legalábbis nagy nehézségek árán beküzdöttem magam egy baráti társaságba, akikkel egész jó kapcsolatom alakult ki. Azonban miután otthagytam a kórházat, az ottani barátnőmmel kevesebbet találkoztam, és rosszabbodott az állapota. Egy estére találkozót beszéltünk meg, ami teljesen kiment a fejemből, mivel buliba mentem az új barátaimmal. Ennek következtében a koplalástól odáig fajult az állapota, hogy kómába került, és meghalt.

Nemsokára az iskola is elkezdődött, ami rosszabb volt, mint valaha. A barátnőm halála szörnyen megrázott, hiszen végül is, mindent egybevetve én voltam felelős érte. Ha nem pazarlom az időm néhány felszínes barát szerzésére és a beilleszkedésre, akár most is élhetne. Én nem tudok egy ilyen súllyal élni, ezért írom e sorokat. Szeretnék elköszönni az élettől, és Neki címezni ezt a búcsúlevelet.

Ui.: Most sem jártam sikerrel.

Bazsó Katalin

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!