/ A Te történeted / Lerázva
  2014-03-05
Közzétéve

Lerázva

- Az ott nem ő? – kérdezi Anna, ahogy felállunk a padról, hogy elinduljunk a park felé. Fölnézek, és ahogy közelebb érnek, rájövök, hogy valóban ő az... A novella a KamaszPanasz Írópályázatára íródott. Ha tetszik az írás, like-old a bejegyzés alján, hogy március végén a szerinted legjobb mű szerzője nyerhesse meg a közönségdíjat!

Lerázva

 

- Az ott nem ő? – kérdezi Anna, ahogy felállunk a padról, hogy elinduljunk a park felé.

Fölnézek, és ahogy közelebb érnek, rájövök, hogy valóban ő az. Egy picit elfog a rossz érzés. Hiszen nekem azt mondta, hogy nem ér rá a héten találkozni. Akkor miért sétál nyugisan a városban egy lánnyal az oldalán? Persze tudom, hogy nincs köztük semmi, nem is erről van szó. De mégis csak randizgatunk vagy mi, és eddig már rohamosan az összejövés felé haladtunk. Legalábbis eddig ezt hittem. De most elbizonytalanodom. Mesélt már erről a lányról még valamelyik találkozásunk során. Ő a legjobb barátnője. Mindent megbeszél vele. De egyébként kedves lánynak tűnik, nem is erről van szó. Csak ahogy mesélt róla, elfogott a rossz érzés már akkor is. Nem vagyok az a típus, aki nyugodt, amikor a barátja egy lánnyal találkozik, még ha csak barátok is. Hiszen hányszor lett már barátságból szerelem? Bármi történhet. De én csak hallgattam, ahogy arról mesélt, hogy a lány nála aludt még valamikor és együtt jöttek reggel a suliba. De nem ez volt a sztori lényege. Ezt csak úgy mellékesen megejtette, én pedig leragadtam a dolognál és furának tartottam. Jó, lehet csak én beszéltem bele annyira mindenféle rossz dolgot. Próbáltam is magam megnyugtatni. Hiszen olyan jól éreztem magam vele, és annyira vártam már, hogy végre eljöjjön az a pillanat, hogy összejövünk. De most mégis értelmet nyer mindaz az aggodalom, amit ez a lány miatt éreztem. Vele sétál a városban, amikor állítólag nincs ideje rám. Na, szép. Nem vagyok féltékeny. Nem. Inkább csalódott. Átverve érzem magam.

- Szia. – hallom a halk köszönését, ahogy elmennek mellettünk.

Visszaköszönünk mi is, azzal már el is tűnnek a szemünk elől, mert befordulnak a sarkon. Én pedig arra gondolok, hogy most biztos én vagyok a téma náluk.

- Miért nem jött ide egy puszit adni vagy valami? Azt hittem, ide fog jönni. – jegyzi meg Anna a száját elhúzva rögtön, amikor hallótávolságon kívülre kerülnek.

Igen, én is azt hittem. Hiszen már olyan közel kerültünk egymáshoz. Biztos voltam benne, hogy idejön legalább egy mi újságra vagy valami. De nem tette. Még Annának is képtelen vagyok bevallani, hogy mennyire rosszul érzem magam. De ki az, aki könnyen vallja be, ha átverték? Inkább elfelejteném most azonnal.

- Mekkora szemét. – folytatja a barátnőm tovább, én pedig csak alig láthatóan bólintok.

Nincs kedvem többet erről beszélni. Nem tudom miért hazudott nekem, de már nem is érdekel. Bár lehet, hogy csak épp elkísérte valahova a lányt. Hirtelen felszabadult egy kis ideje, már nem is tudott volna mikor szólni nekem. Na, jó, kezdek szánalmas lenni. Hülyeség belemagyarázni bármit is. A lényeg, hogy hazudott. Lehet, ezzel akart engem lerázni.

Az utóbbi időben olyan boldog voltam. Minden egyes nap lejátszottam újra a beszélgetéseinket, a találkozásainkat. És most erre ilyen hirtelen elromlik minden. Nem is kicsit fog el a rossz érzés. Ez már annál sokkal több.

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!