/ A Te történeted / Vonzalom az iskolai alkalmazott és köztem
  2013-10-23
Közzétéve

Vonzalom az iskolai alkalmazott és köztem

8. osztályos vagyok. Idén az iskolába jött egy új dolgozó. Volt köztünk valami , ami egymáshoz vonzott minket. De az agyam hevesen tiltakozott az egész ellen. Tudtam , hogy nem helyes. A szüleim és tanáraim se támagatták.

Az én történetem, egy elég bonyolult story. Igazából azért osztom meg így mindenkivel, mert szeretném, ha éreznék azt, amit én érzek. Hogy lássanak egy kicsit a dolgok mögé. Talán emiatt a dolog miatt sokan elítélnek. Engem is és a fiút is. De még én magam se tudom, hogy igazuk van-e.

Minden egy  órán kezdődött. Bevonultunk az osztállyal a terembe, és ott várt minket a tanár. Oldalán egy pasival. Rögtön megakadt rajta a szemem. Ahogy találkozott a tekintetünk, éreztem, hogy valami … nem is tudom mi,van köztünk. Talán erre mondják , hogy kémia. Egész órán nem tudtam a tananyagra figyelni, csak arra , hogy a pasi folyton engem nézett. De csak lopva , hiszen én is mindig félénken felé pillantottam. A tanárunk bemutatta , hogy ez az ember az iskolában dolgozik. Eléggé kiakadtam. Nagyon megtetszett.

Hetek teltek el, és minden szünetben egymást bámultuk a pasival. Tisztában voltam vele , hogy hülyeség. Próbáltam kerülni. Tudtam, hogy nem lehet köztünk semmi. És ha lenne is, az sem lenne helyes…

Egy héten keresztül kerültem. Ha szemezni kezdett velem, nem néztem rá. Kitöröltem az érzelmeimet. De azt az érzést a hasamban mégsem tudtam kitörölni, ahogy elhaladtam mellette. Teljesen kikészültem. Beszéltem a tanárunkkal, aki nevetve fogadta ezt az egészet. Hiszen úgyse lehet köztünk semmi. Arra gondolt, hogy ez csak valami plátói szerelem. Vicceskedett, és boldogan fogadta a beszámolóimat. Elmondta, hogy van barátnője a srácnak.

Aztán szép lassan elfelejtettem, mert nem jött egy egész hétig. De amikor megjelent újra, elvesztettem az eszem. Egyik órán sem voltam ott agyilag. Egy csomó rossz dogát írtam. Tudtam, hogy azért van, mert csak rá figyelek. De nem bírtam mást tenni. Egy este, amikor már kikészültem, rájöttem, hogy tennem kell valamit. Elhatároztam, hogy beszélek vele.  Akármit. Ez a lelkemnek kell, hogy beszéljünk, úgy talán el tudom engedni. Azt gondoltam.

Egyik nap, amikor megláttam, gondolkodás nélkül odamentem hozzá. Segítséget kértem tőle egy dologban. Nagyon boldogan fogadott. Mintha ő is beszélni akart volna már velem. Megbeszéltük, hogy majd segít, és elmentem órára. Iszonyat boldog voltam, de aggódtam is. Most mi lesz?? Mit szólnak ehhez az osztálytársaim?? A tanárom??

Napokig őrlődtem ezek miatt, míg egyik szünetben oda nem jött hozzám a srác, és el nem hívott a társaságomtól. Megbeszéltük, hogy hétfőn tud nekem segíteni, és akkor itt lesz a suliban. Nevettünk, viccelődött, egyáltalán nem éreztem közöttünk a különbséget. Újra a fellegekben jártam.

Eljött a hétfő, és izgatottan vártam, hogy találkozunk. Az első órám után feljött a termünkbe. Ott álltunk hárman. A srác, a tanárom és én. A levegő borzalmasan feszült volt. A tanáromnak feltűnően nem tetszett az , hogy én beszélő viszonyban vagyok a sráccal. A pasit ez nem zavarta. Megkérdezett engem, hogy mikor érek ma rá, hogy segítsen. Megbeszéltük, hogy a következő szünetben találkozunk az üres teremben. Elkérte  a tanáromtól a kulcsot. Az vonakodva odaadta neki.

Paráztam, de közben boldog is voltam. Kicsit féltem, hiszen mi lesz, ha rám mozdul??  Átizgultam a következő órát. A srác már ott várt a lépcsőnél. Együtt felmentünk a terembe. Előreengedett az ajtón, és leültünk. Kettesben voltunk. Magyarázott, és segített. Nekem remegett a lábam. Nem tudom, hogy miért… Rendes volt. Nem nyomult rám, de aranyosan viselkedett. Késtem a következő órámról. És ő megígérte, hogy majd máskor is segít.

Ugyanazon a napon, délután még találkoztunk. Elejtett egy édes, célzós mondatot, ami annyit sugallt,  hogy különleges vagyok számára. Ott volt a tanárom is. Kiborult. Látszott rajta, hogy mérges. Csak azt nem tudtam, hogy melyikünkre. Ezek után hazamentem, és elmondtam anyukámnak ezt az egész történetet. Kiakadt. Azt mondta, hogy nem kellett volna kettesben maradni a fiúval. Összezavarodtam… nem tudtam, hogy most hogyan tovább.

Másnap egyik órán egy osztálytársam hangosan kijelentette, hogy én szerelmes vagyok abba a srácba. Mert ő ismeri a srácot. Kiborultam, és kiosztottam őt. Ezek után tanácsot kértem a tanáromtól. Mérges volt, és megpróbált mindenáron lebeszélni a sráctól. Hibásnak érezte magát. Megijedt, mert észre vette, hogy ez kétoldalú dolog. Ha ez kiderül, minden borul. A tanárom, ha a fiú még egyszer odajön hozzám, nagy eséllyel rászól, vagy ami még rosszabb, jelenti az igazgatónak, és kirúgják…

Itt vagyok ennek az egésznek a közepén, és nem tudom, hogy mit tegyek. Vagyis nem akarom tudni. Mert a helyes az lenne, ha soha többé nem állnék szóba a sráccal. Féltem őt is és a saját életemet is. Mert az iskolában azért van egy jó hírem, és azt én nem akarom elrontani. Emiatt pedig mindenki elítélne, de nem is csodálom. Nem tudom, én hogy gondolkoznék a helyükben…. hiszen a pasi sok-sok évvel idősebb nálam. Hozzá még a sulinkban dolgozik.

De mégis csábít ez az egész. Úgy gondolom, hogy én többet nem megyek oda hozzá. Ha szeret engem, ő jönni fog. Ha meg nem, akkor csak szórakozni akart. Remélem, hogy megoldódik ez az egész. És hogy nem lesz belőle óriási baj.

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!