/ A Te történeted / Barátom van, mégis más után vágyok??
  2013-09-03
Közzétéve

Barátom van, mégis más után vágyok??

Miért előítéletesek az emberek a románokkal szemben?Miért nem fogad el az anyósom úgy ahogy vagyok?

Barátom van még is más után vágyom?

Kedves kamaszpanasz!


21 éves lány vagyok és 1,5 évvel ezelőtt örömmel mentem bele egy kapcsolatba, mivel a fiú(m) teljesen hozzám illik mindenben, nagyon jól megvagyunk mai napig. Az édesapja és a testvérei elfogadtak, de az édesanyja kissé kivételezik. A barátom testévére és a barátnője 3 éve együtt vannak, tehát ez a lány már régebb óta a család része. Laurának hívják, Laura visszahúzódó, szégyellős lány, sokszor pátyolgatni kell, hogy egyen igyon. Ellentétek vagyunk, én feltalálom magam, ha szomjas vagyok, iszok, ha éhes vagyok, eszek.

A barátom édesanyja sokat mesél, nekem erről a lányról, hogy mennyire szereti, és hogy mennyire jól választott a kicsi fia. Ha a lány is és én is egyszerre ott vagyunk a barátomnál, már az is előfordult, hogy nem szóltak hozzám, mert ők annyira elvoltak! Nagyon sajnálom, mert én próbáltam a 1,5 év alatt beilleszkedni. A barátom családjának az összes többi tagja elfogadott, ugyanúgy beszélnek hozzám, mint a másik lányhoz, érdeklődnek felőlem. Az is előfordult már hogy kerti parti volt és a lánynak pakoltak mindenféle finomságot a szemem előtt én pedig még egy szelet kenyeret sem kaptam! Feltűnő módon ezzel a lánnyal jobban érzi magát a barátom édesanyja, hiszen együtt járnak manikűröshöz, boltba, vásárolgatni.

Ezeket a dolgokat mindig félre tettem, nagyon bántott, de nem igazán foglalkoztam vele, irigykedve néztem a körülöttem lévő párokat, hogy milyen jól kijönnek az anyós jelöltjükkel. A barátomnak már nagyon sokszor említettem, de ő úgy gondolja, hogy inkább tűrjünk és toljuk magunk előtt a problémákat, mint hogy vita legyen, de nem állna ki mellettem, mert azt mondta, hogy ő nem szeret veszekedni és nem is fog. Arra is volt már példa hogy a barátom felnyitotta a szülei szemét hogy nem egy menyük van hanem kettő, figyeljenek rám is oda, és ne bántsanak meg mindig, 1 hétig kb minden rendben volt, de utána minden folytatódott, úgy éreztem teher vagyok nekik ha ott vagyok.Idén nyáron eljártam dolgozni és megismerkedtem egy fiúval. Eleinte figyelmen kívül hagytam, nem foglalkoztam vele. Sokat meséltem a munkahelyemen a történetemről és ő is hallotta, és egyszer azt mondat nekem, hogy ha már most az elején nem fogadtak el úgy, ahogy vagyok, ne reménykedjek, hogy később jobb lesz a helyzet. Félvállra vettem, de a szívem már teljesen összeszorult mikor belegondoltam, hogy mi van, ha igazad van, hiszen én ezzel a fiúval képzeltem el az életemet! Amit szépen lassan felépítettük az „anyós” mindent tönkre tesz, nem érzem jól magam, ha ott vagyok, erőltetnem kell a nevetést. Arról nem beszélve, hogy ha lemegyek, gyomor ideggel megyek le, mert mindig azon gondolkodok, hogy vajon most mit fognak mondani, mivel bántanak meg ismét.

Ez a srác, akivel a munkahelyemen ismerkedtem meg, itt lakik tőlünk 4 házra. Elég sokat találkozok vele nap, mint nap, mivel a bolt az ő házuk mellett van, találkoztam az édesanyjával, az édesapjával, testvéreivel, mindenki olyan szeretettel és tisztelettel beszéltem hozzám, hogy a szívem összeszorult, hogy nekem ebben soha sem lesz részem. Egyre jobban szimpatizálok ezzel a fiúval. Volt már olyan hogy titokban találkoztunk este, és beszélgettünk, nagyon jó volt csak egy gond van, Romániából jöttek ide dolgozni a családjával. Az édesapja román az édesanyja magyar származású. A családom és mindenki a környezetemben előítéletes a románokkal szemben. Ha román, akkor igénytelen, büdös, szegény, bunkó, lop és csal. Nekem azt mondta az apukája, hogy nem minden román egyforma, őket ne hasonlítgassuk senkivel. Mindenkire ráfér a pénz ebbe a gazdasági vállságba, attól, még mert dolgoznak nem egy semmire valók. Lehet, van benne valami, de az én családom akkor is előítéletes. Már sajnos nem is tudok vele találkozni mivel elköltöztek egy másik albérletbe, a város másik végén laknak, és már nem is tudok vele találkozni. A sors akarta így? Úgy váltunk el hogy megkérdezte hogy szégyellem –e a családját és őt? Azt akarja a sors, hogy így köszönjek el tőle? Talán lehet, azért érdekel annyira ez a fiú, mert a barátom szülei teljesen tönkretették a párkapcsolatomat, remeg a gyomrom, ha arra gondolok, hogy hétvégén megyünk le náluk, szívesebben tölteném a szabad időm ezzel a román családdal. Lehet őrültség, de tetszik ez a fiú.

Kérlek adj tanácsot, mit tegyek, mi lenne a leghelyesebb?

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!