/ A Te történeted / Az én életem nem egy álomvilág!!!
  2013-06-05
Közzétéve

Az én életem nem egy álomvilág!!!

1 éves lehettem, amikor elváltak a szüleim. Anyuval élek jelenleg is. A mostoha apámmal élek és az öcsémmel.

Anyukámmal élek 1 éves koromtól. Az édesapámmal tartom a kapcsolatot. De mikor betöltöttem a 2-t anyukám összejött a mostoha apámmal. Két év után megszületett a kisöcsém. Most is velük élek. De történt valami, amire nem számított senki...

 

Az első barátom:

Kereken egy hónapja, hogy összejöttem egy fiúval. Nagyon tetszettem neki, Ő is nekem. A baj az, hogy a szüleimnek (vagyis anyukámnak) nem szóltam róla, csak egy héttel utána. Máskor pedig mindent megosztok vele. Közben a fiú már eljárt hozzám. A szüleim nem ismerték a fiút. Így elkövettem egy baklövést: Elmentem a srác házába. (Anyu úgy tudta, a haverokkal vagyok.) Képes voltam a saját édesanyám előtt titkolni...

 

3 héttel később:

A szüleim, köztük az édesapám is, tudott a fiúról az életemben. Anyu nagyon leszidott, hogy én ezt hogy képzeltem, hogy elmegyek a fiú után. Közben nem is tudta, hogy a fiú nem elsőnek járt itt nálunk. Megváltoztam... MINDIG mosolyogtam és jó kedvem volt. SZERELMES VOLTAM.

DE nem nézték jó szemmel, hogy nem csináltam meg a szokásos feladataimat, FŐLEG A MOSTOHA APÁM. Állandó vitatkozás, ordibálás, amikor anyu nem volt otthon, mert dolgozott. Én meg nem szólhattam semmit neki róla, mert azzal csak a vállára venné az én problémáimat is. Hagytam magamban eltemetve ezeket a dolgokat. ÉS EZ VOLT AZ ELSŐ HIBÁM!!!

 

Egy nappal később:

A mostoha apámmal elkezdtem vitatkozni. Amikor hazajött mindenben talált hibát... Kiabálni kezdtem vele, amit nem vett jó néven. Így meg se hallotta azt, hogy én mit beszélek. Csak a saját hangját hallotta. Anyu nem volt itthon, dolgozott. Így ismét elbírta volna csitítani a veszekedést. De én ezt nem hagytam. Kitört belőlem az elfojtott düh, és olyat írtam anyunak üzenetbe, hogy Ő nem az apám. (mert eddig annak tekintettem) És hogy én utálom Őt. Nem feltűnően összeszedtem a pénzemet, eltettem a diák- és személyigazolványomat, és felvettem a cipőmet. Esett az eső. Kimentem az udvarra, és becsaptam magam mögött az ajtót. Bekiabáltam, hogy elmegyek sétálni. Ő meg erre azt kiabálta vissza, hogy nem mehetek sehova, mert ha megteszem, vállalom a következményét. Megvártam, míg ezt elmondja, és sarkon fordultam. Muszáj volt valamerre menni, mert anyu csak este jött haza.                                      

 

(kb. 3 órára rá) este nyolckor:

Kint voltam már jó fél órája a faluban. Próbáltam volna hazamenni, de nem bírtam. Akárhányszor megfordult a fejemben, hogy ki vár rám otthon, nem tudtam elindulni. Így hát vettem egy csak oda jegyet, és elindultam abba a városba, ahol anyu dolgozott. Megterveztem, hogy majd anyut felhívom a fülkéből, és megmondom neki, hogy szálljon le a vasútnál, és majd együtt hazamegyünk, és akkor le bírok nyugodni. De mikor felhívtam, azt mondta, hogy induljak hazafelé. Nem is érdekelte, hogy hogy kerülök abba a városba, csak az, hogy hazajussak. Mondtam neki, hogy megvárom, csak haza ne küldjön, mert én tiszta szívemből utálom a mostoha apámat. És lecsaptam a kagylót. "Haza" jöttem a következő vonattal. Bántott, hogy az anyám csak annyit tud mondani, hogy induljak hazafelé. Mikor máskor órákat beszélgettünk volna és megvigasztalt volna. De rájöttem, hogy olyan már nem lesz.

               

Hazaértem:

A mostohaapám nem nézte jó szemmel az egészet, amikor este kilenckor beállítottam azzal, hogy megérkeztem. Elkezdett veszekedni velem, hogy én ezt hogy képzeltem. Én meg csak ordítottam neki vissza, hogy Hagyj békén!!! És elfordultam tőle. Nem szerette, hogy semmibe veszik, így megszorította a karomat, és azt mondta, hogy majd anyáddal el fogsz beszélgetni.

 

Anya megérkezése:

Mint általában már aludtam, amikor anyu hazajött. Felébredtem arra, ahogy becsapja a bejárati ajtót. Felkeltem, és volt olyan rendes, hogy két nagy pofont kaptam tőle. (Ismétlem az anyámmal a kapcsolatom olyan volt, hogy bármit elmondhatok neki, megbeszéljük a dolgokat. SOHA SE emelte rám a kezét!)

Elkezdett velem ordibálni, hogy én ezt hogy képzeltem. Mekkora csalódás vagyok a számára. Meg, hogy meg vagyok zavarodva amiatt a fiú miatt! ( ez a barátom lenne) És, hogy olyan lettem, mint a többi lány, semmivel sem különb!!! (Talán ez fájt a legjobban Tőle) És a pofonok mellé még kaptam egy büntetést is: nem mehetek osztálykirándulásra, mert elszöknék.

      

Jelen:

Ott tartok, hogy eszem ágában sincs elszökni itthonról. Megvárom, a nyarat és elköltözöm édesapumhoz. Neki is vannak hibái, de alkalmazkodni fogok!!!!                                                                                                   

Köszönöm, hogy végigolvastad!!!

 

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!