/ A Te történeted / Igaz szerelem!
  2013-05-24
Közzétéve

Igaz szerelem!

Egy igaz szerelmes történet, ami velem történt, és még mindig folytatódik, és folytatódni is fog...

Egy megszokott  lány, megszokott gyerekkorral a hátamögött, de mégis az élete során sok olyan történt vele ami miatt sokkal különlegesebbnek érezte magát.  Voltak napok amikor elátkozottnak, bűnösnek, rossz és gonosz embernek hitte magát, de volt amikor minden személyt olyannak szerette volna tudni amilyen ő maga is. A valóságban ez a lány egyáltalán nem olyan volt ahogy ő azt elképzelte, hisz a mai világban nincs egy olyan ember se aki ne vétkezne minden nap, de ez a lány csakis a tökéletességre törekedett. Ha már a világot nem tudta megváltoztatni akkor a körülötte lévő személyeknek tett jót, segítséget nyújtott minden barátnak volt az jó vagy rossz barát, nem nézte a negatív tulajdonságokat soha senkiben. Segített a rokonoknak, még akkor is amikor más dolga akadt volna másnak sietett a segítségére, az ő dolgát félre rakta csak, hogy édesanyja segítségére siethessen. Soha nem kért cserébe semmit, se pénzt, se különféle ajándékokat amikor kínálták, mert valójában nem ilyen indokból segített. Csakis igaz barátokra számított utána, de sajnos nem sokra lelt az élete során. De mégis a gyerekorából megmaradt neki egy személy, aki számára nagyon sokat jelentett. Ez a személy megbélyegezte a gyerekorát, elhozta neki a legjobb nyári vakációját!

Egy szép nyári napon a lány szülei úgy döntöttek, hogy elviszik a gyermekeiket a dédszülőkhöz a vakáció alatt, hiszen a dédinél sok állat van mint például disznó, kakas, ló, kutya, macska, csirkék, a gyerekeknek érdekesebb vidéken mint a nagyvárosban. Szerettek ott lenni a lánytestvérével, soha nem volt unalmas, lovagoltak a nagyapával, főztek a nagyival, de amikor a disznót engedték ki akkor eltűntek a színről, féltek a nagy anya kocától mindketten. Bent voltak a házban, vagy kimentek az utcára játszani a szomszéd gyerekekkel. Ekkor történt meg az, hogy a két személy találkozott. A fiú csupán két évvel volt idősebb a lánytól, folyton együtt lógtak, minden nap reggeli után az volt az első, hogy kimenjenek egymáshoz és lássák egymást, az utcában ők voltak a legfiatalabb pár, kézenfogva jártak, fiatalok voltak nagyon de igazán szerették egymást. Mindenki irigyelte őket, hisz ahogy egymásra néztek látszott az a kötelék ami egymáshoz vonzotta őket. Együtt játszottak még akkor is amikor csak ketten voltak az utcán, bújócskáztak, vagy kergetőztek, az volt a legfontosabb, hogy együtt lehettek! De mikor eljött a nyár vége könnyes szemekkel búcsúztak el egymástól, az indulás előtti egy nappal éjfélig is kint maradtak, mert nehéz volt elszakadni attól, aki a szívéhez nőtt, akivel minden egyes nap találkozhatott és érezte, hogy ha elmegy, nem tudja mikor látja majd őt újra. Másnap el is utazott a lány. Soha többet nem futottak össze. Amikor a lány a nagyinál volt, soha nem tudott ellenálni, hogy ne nézzen a fiú kapujára, abban reménykedve, hogy majd kinyílik, és megpillantja majd őt, mindig kiült a ház előtt lévő fapadra és csak várt és várt. De ez soha nem következett be. A lány írt egy levelet neki amiben leírta, az érzéseit és azt, hogy mennyire hiányolja azokat a napokat amikor együtt lehettek, és leírta azt is, hogy mindig várta őt amikor ott volt az utcában, de a levelet soha nem merte bedobni a fiú postaládájába. Kidobta.

Teltek az évek, gyorsabban és gyorsabban. A lány időközben elköltözött az országból, majd megjárta a poklok poklát, belekóstolt az élet keserű gyümölcsébe. Befejezte az általános iskolát, majd a középiskolát is kisebb nagyobb nehézségekkel. Sok ember megfordult az életében, voltak neki szerelmei, akiket igen szeretett, de mindig hiányolt valamit a kapcsolataiban, soha nem jött rá, hogy miért is nem működik egyik kapcsolata sem, mi hiányzik egy jó kapcsolat működéséhez, mindig azt hitte, hogy ő az aki nem tud alkalmazkodni  másokhoz. De nem az volt a gond, hanem az, hogy volt szerencséje belekóstolni gyerekkorában abba, hogy milyennek kell lennie az igaz szerelemnek, és a tudatalattia csakis ilyet keresett. Képes volt éveket tölteni egy férfival abban reménykedve, hogy szereti majd őt mint ahogy szeretve volt már kiskorában. Mikor rájött, hogy a férfiak egyáltalán nem is egyformák, mint ahogy azt nagyon sokan mondják felrúgott egy nagyon hosszú kapcsolatot, mert rájött, hogy senki nem tudja neki azt nyújtani amire neki szülsége van. Ez a kapcsolat rengeteg fekete pontot hagyott a lány életében, mert folyton kritizálva volt, bármit is csinált, és mélyen a lelkében mindet elrakosgatta, próbálta kijavítani a hibáit de rá kellett, hogy jöjjön, hogy lehet, hogy nem is saját magában vannak a hibák hanem abban aki egy tökéletes nőt várt el tőle. A lány jelentkezett Budapesten az egyetemre, ahová fel is vették. A szüleitől nem kaphatta meg azt az anyagi támogatást amire szüksége lett volna de a nagyanyja mindenben segített neki ami a tanulmányaiban előre segítette. Felköltözött az egyetem kollégiumába Budapesten és új életet akart kezdeni az álmait szerette volna megvalósítani, egyenlőre párkapcsolat nélkül, a rossz tapasztalatok miatt. De a sors máshogy tervezte az életét!

Karácsonykor a lány haza utazott, mint mindenki más, hogy a családjával ünnepelhessen. Amikor egy este szokása szerint felnézett a közösségi oldalra, hogy megkukkolja, mi újság van a barátaival. Látta, hogy van neki egy csomó „Kellemes Karácsonyi ünnepeket és boldog Újévet!” üzenete, de ott volt egy fiú ,aki bejelölte őt barátjának. A lány meglepődött, nem ismerte a fiút, de valami azt súgta neki, hogy el kell, hogy fogadja ismerőseként. Másnap a fiú üzenetet küldött neki, a lány nem igen szeretett volna válszolni neki hiszen nem ismerte, de mégis küldött neki egy „Szia” üzenetet, hisz úgy gondolta nem veszthet vele sokat. A fiú elmesélte, hogy igen is ismerik egymást, hiszen együtt játszottak kiskorukban. A lány nem hitte el, hogy megkereste őt a fiú tizenkét év után, a szíve úgy kalimpált, hogy legszivesebben ordított volna a boldogságtól, a tenyere izzadni kezdett és hosszú beszélgetésbe kezdtek. Attól a naptól fogva minden nap hallották egymást, amikor nem is tudtak miről beszélgetni akkor sem tudtak elszakadni egymástól, ha mást nem akkor vicceket meséltek egymásnak. A lánynak vissza kellett utaznia időközben Budapestre, hisz el volt kötelezve az egyetemmel. Egyszer a fiú felvetette azt a kérdést, hogy mi lenne ha találkoznának is és nem csak neten beszélnének. A lány nagyon zavarba jött, hirtelen nem tudott mit mondani, tudta, hogy ha találkoznak akkor más is kialakulhat közöttük, amit nem tervezett egyelőre, hisz csakis az egyetemre szeretett volna koncentrálni, de mégis azt válaszolta, hogy szeretné látni őt. A szíve kétszázhuszat vert a fiú érkezése előtti este, nem tudott aludni sem, a haverokkal elmentek meginni valamit, de gondolatban egyáltalán nem ott volt ahol testileg. Azon gondolkodott, most vajon hol lehet, mikor ér már be a vonata az állomásra, csak el ne késsen az állomásról, hogyan fogja megtalálni őt, hiszen nem látta tizenkét éve, egyáltalán felismeri majd őt, hogyan viselkedjen, tetszeni fog-e neki, mit csináljanak először, mit is mondjon majd neki, hogyan fogadja majd, ugorjon a nyakába vagy csak simán adjon neki puszit...? Nagyon izgatott volt! Reggel kisétált az állomásra, lüktetett a szive, ugy érezte azonnal ki fog ugrani a helyéről, a tenyere izzadni kezdett, az idegességtől azt is elfelejtette, hogy hideg van, nem figyelt semmire csak a befutó vonatra bámult. Nézte a kiözönlő embereket a vonatból, kereste azt a személyt aki miatt ott állt, de nem látta sehol, megfordult a fejében, hogy lehet, hogy meggondolta magát és nem jött el, esetleg lekéste a vonatot, de hirtelen megpillantotta Őt, fekete kabát kék szegéssel, farmernadrág és fekete,fehér kék mintás Adidas sportcipőt viselve, a hátán pedig piros hátitáska volt. Elfelejtett minden előzőleg feltett kérdését és gondolkodás nélkül a nyakába ugrott. A fiú felemelte és erősen átölelte, egymáshoz közel voltak, megszűnt a világ pár percre körülöttük, csak ők léteztek. A lány csak magát adta, érezte, hogy nem kell szinlelnie magát, megreggeliztek a pályaudvaron és rengeteget beszélgettek. Elmentek kirándulni, mivel a lány nem nagyon ismerte még Budapestet ezért csak egy ismert helyre mentek, sétáltak egész nap és csak beszélgettek. Elmesélték az elmúlt évek eseményeit, viccelődtek, semmi nem érdekelte őket, csak az, hogy együtt vannak és együtt jól érzik magukat. Este filmet néztek, de többször nézték egymást mint azt ami a filmben történik, a fiú közelebb bújt a lányhoz, a lány elbizonytalanodott, elgondolkodott azon, hogy felvállalja e ezt a kapcsolatot vagy inkább utasítsa el?! Ha elutasítja, akkor lehet, hogy megbántaná, de az is lehetséges, hogy ő maga bánná meg. De hiába gondolkodott, a szíve mélyén ő is akarta a fiú csokját az ajkain érezni. A fiú közelebb és közelebb húzódott a lányhoz, szinte már érezték egymás lélegzetét, egymás szemébe néztek és az ajkuk összeért. Mindketten megrémültek, de a lány erősen csak átölelte és hozzábújt a fiúhoz, majd újra megcsókolta őt. Másnap a fiúnak távoznia kellett, a lányban felébredtek a régi emlékek, újra búcsúzniuk kell, feltette azt a kérdést, hogy mikor lesz már vége a sok búcsúnak?! Mióta a fiú meglátogatta őt azóta együtt vannak, és úgy szeretik egymást mint kiskorukban, őszintén. De a lányban minden egyes búcsúzásnál felmerül a kérdés, hogy mi van, ha nem láthatja őt majd újra?!  

 

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!