/ A Te történeted / A gondolatok ereje
  2012-11-26
Közzétéve

A gondolatok ereje

Öngyilkossági kisérletem történetét mesélem el nektek.

Egy tavaszi napon felhívott a Saci, hogy menjünk kosarazni az iskolaudvarba. Nem volt kérdés, hogy már csak én hiányzok a csapatból, hisz csak nekem volt kosárlabdám. Sportruciba öltöztem, felgumiztam a hajam és leültem, hogy olvassak egy kicsit a kedvenc tini újságomból, hiszen csak 2 óra múlva találkoztunk.

Egyik pillanatban beugrott, hogy az előbb rengeteg tablettát ittam meg.

Olyan volt, mintha nem is történt volna meg, mintha csak egy álomra vagy képzeletre hasonlított.

Évek óta mondogattam magamnak, hogy

  Jobb lenne, ha nem is élnék.

  Jobb lenne meghalni, mint látni, hogy mások kegyetlenségét és tétlenségét nézzem.

Gyűlölöm ezt az igénytelenséget, és hogy mindenki úgy tesz, mintha senki sem változtathatna rajta. Megőrülök, itt senki sem normális. Nem lehet, hogy a világ ilyen kegyetlen és senki sem ért meg. Nem lehet, hogy senki sem látja azt, hogy a felnőttek milyen gonoszak és kegyetlenek.

Gyűlöltem az egész világot, amiért engem hibáztattak azért is, ami azelőtt történt, hogy megszülettem. Természetes volt, hogy nem figyeltek rám és azt gondolták, hogy csak egy tini érzelmi hullámzásairól van szó.

2 óra múlva jöttek is a lányok, becsöngettek, és együtt mentünk a suli udvarába. Alig játszottunk egy kicsit, szédülni kezdtem, és nem voltam képes talpon maradni. Mondtam a lányoknak, hogy semmi baj, játsszanak csak tovább, és valahogy hazatántorogtam. Amint beléptem az ajtón elvánszorogtam és úgy zuhantam le az ágyra, mint egy tuskó.

A többire nem emlékszem, csak abból tudom, hogy mi történt, amit az orvosok a papírjaimra írtak.

Egyik pillanatban arra ébredtem, hogy erőszakkal le akarnak vetkőztetni és csak természetes, hogy meg akartam védeni magam, ezért csúnyán megbánta, aki hozzám ért. Lekötöztek az ágyamra, és sokáig nem láttam semmit, csak foltokat és fényeket. A végén már beletörődtem, hogy többé nem látok semmit és teljesen megvakultam.

Úgy kezeltek, mint egy utolsó rongyot. Sokszor mondogatták, Miért várom, hogy tisztelettel bánjanak velem, ha én sem becsültem magam? Amikor kimostak és képes voltam a saját lábamra állni, átküldtek egy dili osztályra. Nem maradtam ott, mert szerencsére nem volt hely. Ezért szépen kifejezve hazaküldtek és dilidoki felügyelete alá helyeztek.

Szerencsém volt, hogy így történt. De ne remélje senki sem, hogy ennyivel meg lehet úszni. Ha ott maradtam volna, akkor kísérleti alanyként kezeltek volna és szó szerint zombi nyuszivá változtam volna.

Az öngyilkossági kísérlet nem megoldás semmire. De visszatérve a címhez, ami körül forognak a gondolataid, az meg is fog veled történni. Nagyon vigyázz, hogy hogy fogalmazol meg valamit, mert az ördögöt fested a falra azzal, amit mondasz.

Egyetlen megoldást látok. Pozitív gondolatok, pozitív oldalát is meglátni a dolgoknak és felismerni a szavak jelentését.

Én már megalkottam magamnak a poklot azzal, amit tettem, pedig azt hittem, hogy a pokol az, amiben addig éltem. Arra koncentrálj, amit szeretnél, amit akarsz, és ne arra, amitől félsz, vagy amit utálsz.

Amit el tud képzelni az ember, azt meg is lehet csinálni, és ez érvényes a pozitív és a negatív dolgokra is.

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!