/ A Te történeted / A netszerelem folytatódik
  2012-07-06
Közzétéve

A netszerelem folytatódik

Korábbi történetemben leírtam, hogy hogyan ismertem meg a legkülönlegesebb fiút. A fiúval egy ideig baráti beszélgetéseink voltak, miután megtudta, hogy mit érzek iránta. De azt hiszem, egy idő után minden kezdődött elölről.

Amikor visszagondolok arra az estére, mikor leírtam Neki, hogy szeretem, még mindig könny szökik a szemembe. Csak egy kis idő eltelte után sikerült felfognom, hogy azt mondta, nem szeretne távkapcsolatot. Az a fajta lány vagyok, aki ilyenkor bezárkózik a szobájába és csendben hullajt egy-két könnycseppet. Most viszont sehogy sem tudtam abbahagyni a sírást. Magamat okoltam, mert elrontottam mindent egyetlen egy szóval Azok alapján, amiket korábban tapasztaltam a szerelem terén, azt gondoltam, hogy ez a fiú se fog többé beszélgetést kezdeményezni velem, talán még ki is nevet. Amikor kezdtem lenyugodni, kicsit még váratlanul is ért az, hogy kaptam egy üzenetet tőle: " Jaj, te most nehogy miattam legyél már szomorú. Ne sírj.”

Nem tudtam hirtelen elképzelni, hogy honnan tudta azt, hogy én sírok. Erre rá is kérdeztem, és kiderült, hogy a barátnőm nem bírt magával, és megírta a fiúnak, hogy miért tette ezt velem. Miért próbált hitegetni a sok szívvel, a 'talán járhatnánk'-kal és a többivel. Egy darabig beszélgettem a fiúval, aki kifogásokat keresett arra, hogy miért ne szeressem. Valami olyat mondott el, amitől teljesen ledöbbentem, mert nem néztem volna ki belőle. Elárulta, hogy egyetlen lány kivételével az eddigi összes barátnőjét megcsalta. Olyan lányokkal találkozgatott, akiknek barátjuk volt. Igazság szerint én el szoktam ítélni azokat, akik megcsalják a párjukat, de rá haragudni sem tudtam. Egy ideig úgy éreztem, hogy az az utolsó beszélgetésünk. Mégis vártam, hogy írjon, kíváncsi voltam érdeklem-e.

Pár hét után már nem bírtam, írtam neki. Ez a beszélgetésünk olyasfélére sikeredett, ahol olyanokat mondtunk el egymásnak, amit másnak nem. Én elmeséltem neki, hogy amúgy sem érzem jól magam, mert összevesztem valakivel, ő pedig, hogy csinált egy hülyeséget, és majdnem komolyabb ügy lett belőle. Jó érzés volt, hogy csak én tudtam róla.

Közben kiderült valami. A barátnőm megint írt a srácnak, akibe szerelmes voltam, és megérdeklődte azt, amit talán nekem kellett volna. Hogy mit is érez irántam ez a fiú. És megint ugyanoda jutottunk, mint korábban. Kedvel, és tetszem neki, de messze vagyok tőle. Ráadásul azt gondolta, hogy rossz kedvem lesz attól, ha ír nekem. Abban a pillanatban, amikor ezt megtudtam, szívesen megmutattam volna neki azokat a képeket magamról, amik néhány régebbi beszélgetésünk után készültek. Vörös arc, fülig érő mosoly, csillogó szemek - mert ő ezt hozta ki belőlem.

Egy idő után egyre többször írt nekem. Egy késő estén elkezdtünk beszélgetni valami teljesen értelmetlen dologról, de sokminden benne volt ebben a beszélgetésben. Hasonlíthatnám azt a csevegést ahhoz, mint amikor a legjobb fiú barátommal beszélek. Hasonló volt, csak ismét benne volt a 'több mint barátság'. Ő pedig olyan dologra volt képes, amire más nem nagyon: őszinte és igazi mosolyt csalt az arcomra. Körülbelül másfél óra beszélgetés után már ment volna aludni, de erre rögtön egy 'Nee' volt a reakcióm. Arra a pár percre maradt csak, amíg azon gondolkozott, hogy egy ilyen 'nagy' kérést mivel tudnék viszonozni. Amikor elolvastam, megint úgy éreztem magam, mint régebben - megint elvörösödtem, mosolyogtam és boldogságot éreztem.

'Jössz egy csókkal, ha találkozunk'. Ezt írta.

Valahogy nagy dolognak számított nekem ez a mondat. Egész este ez járt a fejemben, és azt gondoltam, megint boldog lehetek. De ez sajnos nem így volt. Tudni kell rólam, hogy nagyon féltékeny típus vagyok, és mindent túlreagálok. Talán azt is túlreagáltam, ami ezek után történt, de az is lehet, hogy nem. A lényeg, hogy nem tartott sokáig a boldogságom. Volt egy lány, akivel látszólag egyre többet beszélgetett, kiderült, hogy osztálytársak is lesznek. Ott van ugye a közösségi oldal, a Facebook, ahol a képek alatti kommentárokat láthatjuk,és még talán egyéb dolgokat is. Az alapján, amit ott lehetett látni, bárki észrevehette volna. Ez talán több mint barátság.

Érdekes is volt, hogy amióta azzal a lánnyal többet beszélt, én már mintha nem is érdekeltem volna. Egyik délután újra összegyűlt bennem hirtelen minden rossz, emellett előre félni kezdtem, hogy ők biztosan járni fognak. Egy újabb nagy sírással kijött belőlem minden, csak ültem a földön, a szemeim már nem csillogtak, hanem kisírtak voltak és vörösek. Már nem mosolyogtam, mert apró darabokra törtem. Nem tudom, mi történt, talán túlreagáltam. Azóta viszont nem beszéltem a fiúval. Úgy érzem, hogy ez nem fog folytatódni, ő már lemondott rólam. Talán igazam van, talán nem. Ezt senki sem tudhatja, csak ő. Lehet, hogy ezzel ért véget a netszerelem.

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!