/ A Te történeted / A kezdettől az újra kezdésig
  2012-04-26
Közzétéve

A kezdettől az újra kezdésig

A történetem a drogkarrieremről szól, és hogy hogyan kezdtem bele a leszokásba.

A történetem a 17. születésnapomon kezdődött, amikor életemben először fogyasztottam kábítószert. Elsőre nem tűnt valami nagy dolognak. Tisztán emlékszem elmondták, hogy figyeljek oda, mert ha elfelejtek inni, akkor komoly bajom is lehet. Na, ekkor azért megijedtem egy kicsit, de akkor már mindegy volt. Nem kellett sok, és már éreztem is az extasy hatását, és egy eddig ismeretlen, új érzés kerített hatalmába.

Ezután egy jó ideig nem is csináltam semmi ilyesmit, de már akkor tudtam, hogy nem ez az utolsó ilyen alkalom (mert én magam sem akartam, hogy az legyen). Egyre többet találkoztam a sráccal, akitől a lasztit kaptam, de mivel még nem ismertek, és féltek tőlem, nem lettem egyből bandatag. Talán a srácok lazasága tetszett meg, talán az érzés, hogy tartozom valahová, de végül kiderült, az extay az csak hétvégén jó, viszont van valami, ami akár minden nap is jöhet: a fű.

Az első alakalommal nem igazán tetszett, mert mivel új voltam a társaságban, meg az érzést sem tudtam hova tenni, én voltam az, akinek a többiek a vérét szívták. De nem sokkal később megváltoztak a dolgok már én sem hagytam magam, és aki beszólt, azt én is oltottam. Akarva akaratlanul egyre több embert ismertem meg, de főleg drogosokat. Valamilyen szinten szerencsésnek mondhatom magam, mert minden ismerősöm régebb óta csinálta mint én, így nekem csak követnem kellett őket,és én követtem is. Míg csak azt nem vettem észre h a heroin kivételével szinte mindent kipróbáltam (marihuána,lsd,seed,extasy kokain.)

Szintetikus szereket csak hétvégenként fogyasztottam, de egy idő után a füvezés teljesen természetes minden napi dologgá vált. Én észre sem vettem, de a normális emberi kapcsolataim megszűntek, és csak hozzám hasonlókkal éreztem jól magam. A családom pedig naivan és értetlenül nézte, ahogy kimaradozok, romlanak a jegyeim, elkezdek lógni a suliból stb., amiket eddig nem csináltam, de nem érdekelt, hogy ki mit mondott, csak az érdekelt, hogy aznap is beállhassak lehetőleg minnél hamarabb.

Egy darabig csak társaságban volt jó, de egy idő után már egyedül is szívtam, sőt volt olyan reggelenként, mikor direkt csak magamnak csináltam egy cigit, és ez a szokás el is kísért egészen 4 évvel későbbig, azaz mostanáig. Most, hogy már egy éve együtt élek a barátnőmmel, aki  mindezek ellenére is kitart mellettem, és a legnehezebb pillanataimat úgy hidalja át, hogy ahelyett, hogy komolyan venné a bántásaimat, inkább elengedi a füle mellett. Ha ő nem lenne akkor nem is gondolkodtam volna el azon, hogy én ezt az egészet letegyem.

Azt mondják, az első lépés a legnehezebb, hát a többi se könnyebb. Azért is regisztráltam erre az oldalra, mert bíztam benne, hogy itt segítséget kaphatok majd. Ennek a történetnek a leírása csak az elő lépések egyike. Itt megjegyezném, hogy nem bánom, hogy ezt megtettem és megismertem, mert aki nem próbálta, az nem is tudja meg soha, mert semmivel össze nem hasonlítható érzéseket ad, de ami fájdalmat okoztam időközben a szeretteimnek, azt már nem lehet jóvá tenni. Idő kellett, mire rájöttem erre. De remélem most, hogy én is komolyan gondolom a leszokást és mellettem áll a párom, így sikerülni fog leszokni és újra megismerni egy normális életet.

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!