/ A Te történeted / Ismertem egy fiút...
  2009-11-21
Közzétéve

Ismertem egy fiút...

Egy nap megismertem egy fiút. Hosszú haja volt, kibontva hordta, akár egy angyal.

-Robi vagyok, mondta. –Fanninak hívnak, válaszoltam, majd egymásra mosolyogtunk.
Robi lett a legjobb barátom. Beszélgettünk mindenről - a mennyországról, szerelemről, kávéról (persze csak elég cukorral és tejszínnel). A barátságunk egy tündérmesébe illő álom volt, tökéletes percekkel, sosem fogytunk ki a témákból.

-Legyünk hippik! – mondta, felvettük a sálainkat és napszemüvegeinket, leengedtük a hajunkat, a békéről és a szerelemről beszélgettünk. -Legyünk rosszak! – mondtam, megváltoztunk, fekete cuccokat hordtunk, és heavy metalt hallgattunk. -Legyünk optimisták! – mondta, és a világ tetején éreztük magunkat, sárga éggel és napsütéssel. -Legyünk semlegesek! – mondtam, normálisan öltöztünk, rengeteget nevettünk. Ez volt a kedvenc játékunk.

Néha énekeltünk, néha futkorásztunk, néha beszélgettünk, de főképp nevettünk. Tökéletes nyaraink és idilli teleink voltak. Sütkéreztünk a napfényben, táncoltunk az esőben, néztük a csillagokat… Gyönyörű volt.

-Legyünk szerelmesek! – mondtam, majd tövig rágtam a körmeimet, attól félve, hogy nem fogja szeretni ezt a játékot. Táncolni kezdett. –Szeretlek!  - kiáltotta, és folytattuk a tündérmesénket. De a hasam folyton görcsölt, éjszakánként rengeteget sírtam, és tudtam, hogy ez nem jó így.
-Szakítsunk. – mondtam, mire sírni kezdett. Aztán én sírtam, az ő megtört szíve miatt – de nem használt, már nem nézett rám többet. –Nem tetszik ez a játék – mondta. A tündérmesénk eltűnt, és mi csak néztük, hogy merre tűnhettek a világunk színei, és miért szürke most a mi világunk. –Úgy tűnik, a szerelemmel hagytuk – mondtam, majd sírtam.

-De az csak egy játék volt – mondta Robi, majd csendben nevetett, emlékeztetett arra, hogy még csókok sem csattantak. A szívem fájt, és ismét sírtam, mert nem tudtam elfogadni a valóságot.

Egyszer ismertem egy fiút… Elfelejtette a tündérmesénket, csak néztem őt, és láttam, hogy a szíve megkeményedik. Azt mondta, hogy most már igazából rossz. –Utáljuk egymást – mondta, és én megértettem. A hasam ismét görcsbe rándult, éjszaka a sötétben sírtam, és úgy éreztem minden rossz. – Béküljünk ki! – kértem, és kibékültünk. Megpróbáltunk visszaemlékezni a tündérmesénkre, de neki nem nagyon ment. Rájöttem, hogy elvesztettem őt.
–Mondjuk azt, hogy másokba vagyunk szerelmesek – mondta, és szomorúan mosolygott – mert ez már nem egy játék volt, ő pedig már nem akart velem többet játszani… - Hagyjuk az egészet – mondtam.

Emlékszek egy fiúra… Egyszer volt egy tündérmesébe illő álmunk. Néha visszamegyek álmodozni, és keresem őt, mert hiányzik – de nem találom. –Legyünk hippik ma – hívom, de nem válaszol. Ismertem egyszer egy fiút…

  Még több történet
  • A szemem láttára haltak meg a szüleim
  • Az első igazi NAGY szerelem
  • Terhes tini tanácsot kér
  • Szerelemből barátság
  • Egy mozgássérült lány élete
  • Fogyásom története
  • Tönkremenve - Egy alkoholista tiniről
  • Igaz Szerelem
  • Ilyen a plátói szerelem
  • Szőr! Mindenhol!
  • Megtört szívvel - ez lennék én
  • Mi lesz velem a gimiben?
  • Tini lettem?
  • Soha ne mondd ki az első igent
  • A barátom öngyilkossági kísérlete
  • Az első alkalomra várva
  • Női örömszerzés - bűn?
  • Miért ilyen velem?
  • Túlélni alkoholista anyával
  • Elrontottam az életem
  • Amikor az ételed az életed
  • Ne érte tedd! A szüzesség elvesztéséről
  • Biszexuálisan is büszkén
  • Az első szex - lehet jó?
  • Ne kövesd el ugyanazt a hibát
  • Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!