A gimi...
Egyszer mindenki életében eljön az a nap amikor gimibe kell menni. Ha én először arra gondolok, hogy nekem is kell, mindig azok a filmek jutnak eszembe, amikor ott vannak a lúzerek és a menők. Ha az első nap nem teszel jó benyomást, akkor biztos, hogy a lúzerekhez kerülsz és onnan nehéz feltornázni magad. De az igazi élet nem mindig ilyen (hála az égnek :D).
Fogalmam sincs, hogy mit fogok csinálni szeptembertől, ha én is gimis leszek. Már most félek tőle. Ebből látszik, hogy az önbizalmam egyenlő a nullával. Én próbálom, hogy ez ne így legyen, de nem sikerül, mert minidig megijedek hogyha belegondolok ,vajon milyen lesz az osztályom és találok-e majd magamnak barátnőt, akivel olyan jóba leszek,hogy mindent meg tudok majd vele beszélni. Nekem nem fontos az, hogy minden nap új ruha legyen az embereken, és az sem kell, hogy divatmajom legyen, mert sztem ez mind nem fontos. Na mind1, lesz ami lesz. Itt végül is a beilleszkedésről van szó, ami tudom, hogy rajtam múlik, de azért egy kicsit másokon is, mert el kell fogadniuk olyannak amilyen vagyok .Persze tudom, hogy nem mindenki fog, de legalább 1-2 ember, mert nekem az is épp elég, hogy ne legyek egyedül. Kb ennyi. Ja és bocs, hogy regényt írok x).Kíváncsi vagyok az értékelésre:D Sziasztok!
Még több történet 
