/ A Te történeted / Az evés rabjaként... avagy fogyni mindenáron
  2011-07-26
Közzétéve

Az evés rabjaként... avagy fogyni mindenáron

Ez egy egyszerű történet, egy lányról, aki nem tudja irányítani az életét. Tudjátok, melyik az a két kérdés, amitől a falra mászom? „Miért nem eszel?” „Miért zabálsz?” Na, igen, elvégre igaz. De ezekre nincs válasz. Itt az én történetem, olvassátok el, és legyetek okosabbak, mint én. :)

Hello, mindenki! :)

Sokat gondolkoztam rajta, hogy megírjam e az én történetemet, hogy valaki kíváncsi-e egy dühöngő tinilány éles soraira? Biztos nektek is van egy olyan emléketek kiskorotokból, mikor valaki mondott nektek valamit, amit nem is gondolt komolyan, sőt azóta lehet hogy Te vagy az egyetlen aki emlékszik erre. A mai napig. Nekem volt ilyen. 9 éves koromban, édesanyám összesúgott mamámmal mögöttem, suttogás volt, mégis mintha a fülembe ordítottak volna: „Én gimnáziumban voltam 50 kg”. Ezután minden megváltozott. Tisztán bennem van a kép, ahogy állok a tükör előtt, és először néztem más szemmel magamat, nem gyerekszemmel, bár sose tettem volna.

Ekkor még beértem ennyivel, de később általános iskolában, felső tagozatban, már nem. A szüleim elváltak, az édesapám felment Pestre. Úgy éreztem, hogy cserbenhagytak. Kicsit még most is így érzem. Szóval nem ettem. Reggelit megúszni könnyű volt, sose volt szokás nálunk. Tízórai pénzt másra költöttem, ebédelni nem mentem le. Vacsorázni sokszor muszáj volt, bár igen gyakran sikerült elkerülnöm. Persze előbb-utóbb szemet szúrt. Nem otthon, hanem az iskolában, diákok-tanárok közt egyaránt. Csakhogy igazán jól osztogattam a lapjaimat, mindig ki tudtam magyarázni a dolgokat, titok maradt. A mai napig. De mindig előjön. Én nem tudok rendesen étkezni. Vagy zabálok két napig és aztán hetekig koplalok vagy fordítva. Sehogy se jó. 170 cm / 60kg vagyok.

Zabálós napokon 63 is. koplaláskor 58. 55 kg szeretnék lenni. Hétfőtől már megint újrakezdem, mert így nyugszom meg. Napi 500 kcal, és 2 órás edzés. Aztán egy ideig bírom. Pedig szerencsés lány vagyok. Csodás barátaim vannak, egy legjobb barátnőm akit imádok és 8 csodás-csodás barátnő. És ott van Ő is, akivel jól alakulnak a dolgok. Mára a családom is helyreált. Édesanyámmal, nővéremmel és Mostohaapámmal élek együtt, akiket imádok. Ahogy édesapámat és a mostohaanyukámat is. Egyedül ő tud a gondjaimról, a mostohaanyám. Figyel rám, de aggódik, nem tudom meddig bírja, hogy ne szóljon.

Jelenleg dráma tagozaton tanulok, jövőre színháznál játszom, jó tanuló vagyok, elismernek, szeretnek. Nem ülök otthon péntekenként, szombatonként, boldog vagyok, de nem tudok szabadulni a súlyomtól. Van egy internetes fórum, ahol megosztom gondjaimat velem egykorúakkal. Nem s gondolnátok mennyien vannak…vagyunk. Szépen kérlek titeket, hogy ne csináljatok hülyeséget, mert nem éri meg! :) Legyetek okosak, és ha fogyni akartok, ne essetek bele az ördögi körbe, mert nem tudhatjátok, hogy lesz-e kiút.

  További történetek


Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!