/ A Te történeted / Semmi nem volt jó, de megváltozott...
  2011-06-27
Közzétéve

Semmi nem volt jó, de megváltozott...

Régebben nagyon szeretem egy fiút, de ő nem engem csak játszott velem. Azt hittem, ha elmondom neki, mit érzek iránta akkor majd ő is másképp gondol rám, de nem így lett....

Még év elején tetszett meg a srác, nem olyan volt mint a többi teljesen más nem az a kimondottan helyes pasi, olyan átlagos. Az elején úgy éreztem, mintha a sors is azt szeretné, hogy legyen köztünk valami. Ha csapatokat kellet választani, akkor mindig velem volt. Egyre többet beszéltünk Facebookon is meg a suliban is. Volt egy hét, amikor hon- és népismereti hetünk volt, együtt voltam a legjobb barátnőmmel meg vele egy csapatban. Nagyon sokat nevetünk együtt és nagyon jól elbeszélgetünk és persze poénból sok mindent mondtunk egymásnak. A vizsgához behozta nekem a tételeit és én is neki. Ahogy vége volt ennek a hétnek úgy minden megváltozott, nem volt velem, és ezt nagyon bántam, rossz volt.

Próbáltam vele beszélni Facebookon de ahogy írt éreztem, hogy nincs kedve beszélni velem szóval hagytam hagy menjenek maguktól a dolgok. Hetekig róla álmodtam és amíg ő jól érezte magát más lányok társaságában addig én csak szomorú voltam. Erről a szüleim is tudtak, tudtak arról, hogy én szenvedek és arról is, hogy most milyen jó napom volt. Mindent elmondtam nekik. Ezek után hetekig nem beszéltünk. Közeledett a kétnapos osztálykirándulás. Vártam, hisz én naiv gondoltam, ott jobban elleszünk. Nem gondoltam jól, ő nem kereste az én társaságom, más lányokkal volt: azokkal, akik utáltak engem, és tudtak a dologról, és így még nehezebb volt minden.

A egész első napom rossz volt ne is nézett rám és még a legjobb barátnőmmel is haragban voltunk de utána vele kibékültem. Este amikor már mindenki aludt kimentem a folyósora és ő is kint volt. Odajött. Próbáltam tenni azt, hogy nem érdekel, de átölelt, és mivel szerettem, ezért hagytam magam, beszélgetünk órákig, és mikor elbúcsúztunk akkor megint megölelt. Mondanom se kell, hogy majdnem elolvadtam tőle. Azt hittem, ott elindult valami, de nem. Másnap megint olyan volt mint régen, nem szólt hozzám. Alig vártam, hogy hazaérjünk. Haza már sírva mentem, és az egész hétvégémet a szüleim kezei között töltöttem. Anyukám azt mondta, felejtsem el, de én nem bírtam.

Aztán amikor megint suliba mentünk, erőt vettem magamon, és én se úgy álltam hozzá, ahogy eddig. Nem tagadom, nagyon nehéz volt. Kb. 3 hétig így ment ez, amíg már csak utolsó napok nem voltak a suliban, és akkor megint közel volt hozzám. Nézte a telefonom és rám dőlt, ölelgetett, és elhívott egy buliba is, ami aznap este volt a suliban. Úgy éreztem, hogy ennyire boldog még soha nem voltam. Este volt a buli, hazamentem és elmondtam anyunak, és ő elengedett. Elmentem, de ő nem foglakozott velem. Ideges voltam, hisz ő hív el és még nem is foglalkozik velem?? Nem értettem.

Leültem a székekre és oda jött hozzám az egyik 8.-os fiú,e lhívott táncolni és táncoltam vele, erre, hogy látta a másik srác ő is oda jött, hogy ő akar velem táncolni és amíg a 8.-os srác ott volt velem addig ő se ment el mellőlem. 4 napja rá volt a suliba a ballagás és ott más lányokkal volt végig engem nézett, és én meg csak sírtam. Ekkor oda jött hozzám a 8.-os srác és adott virágot (pedig ő ballagott), azóta vele sokat beszélek, de mivel nem tudnánk találkozni, megmaradtunk a haver szinten. Az osztálytársam iránt még mindig érzek valamit, hisz nem olyan könnyű elfelejteni, de most próbálkozok.

Azért írtam ezt le mert szerintem sokan vannak ilyen helyzetben és ha rám hallgattok, akkor kerülitek az ilyeneket. Tudom, ezt így könnyű mondani, de csak nektek könnyebb így.

  További történetek


Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!