/ A Te történeted / A huszonéves vénség
  2011-06-20
Közzétéve

A huszonéves vénség

Huszonhat vagyok, és néha rohadtul öregnek érzem magam. Nem tudom, hogy a világgal, vagy velem van-e baj.

Kisgyerekként ugyan, de láttam, mikor kivonultak az orosz katonák, mikor elkezdődött a sivatagi vihar hadművelet Irakban, láttam az MTV-n Tupac-et és Kurt Cobain-t élőben, láttam Michael Jordant a fénykorában, Michael Schumacher első világbajnoki címének megszerzést és még sorolhatnám. Mára ezek oly távoli dolgok, hogy sok fiatal elképzelni sem tudja. A 90 utáni generáció már a számítógépek, mobilok világába csöppent bele. Hol van már a C64 a kvarcjáték, a Turbo rágó, a kosaras kártyák, a betárcsázós internet.

A fejlődés jó dolog elismerem, de sajnos nem minden a szerintem helyes irányba fejlődik. Nemrég olvastam egy ehhez szorosan kapcsolódó cikket, Tóth Eszter: Elsatnyulnak a férfiak? címmel. Ha így megy tovább, valóra válik A Pusztító c. film utópiája. "Egy negyvenhét éves szűz ül a bézs pizsamájában, banán-brokkoli turmixot iszik, és azt énekli, hogy férfiasan tökéletes." Belegondolni is borzalmas. A médiában is minden átalakult, például a tévésorozatokban a könnyed „hülyülős zsarusos” stílust felváltotta  a CSI. Ezt csak az utolsó jó zsarus sorozat (The Good Guys) idézeteivel tudom szemléltetni:

" - Istenem, Ti bűzlötök a whisky-től

- Te meg a középszerűségtől. Melyik a rosszabb, ha?"

- Hodges. Hol van a bűnügyi (CSI) labor?

- Az alagsorban. Te is rendőr vagy, még sosem jártál ott?

- Nem. Én a nőket szeretem. "

És az utolsó rész, záró mondatai:

" - Tudod mit, Jacko? Talán már eljárt felettünk az idő. Nincs hely ilyen dinoszauruszoknak, mint mi. Talán már nincs szükség arra, hogy pöpec verdákkal üldözzük a rosszfiúkat. Mert meg kell mondjam neked, hogy ma tettem be a lábam először a bűnügyi laborba, és ez soha többé nem fordulhat elő. Mert baromi szar hely. Mert ha manapság ezt jelenti zsarunak lenni, akkor inkább kilépek. De addig is, rács mögé juttatok néhány rosszfiút a magam módján, nem csak azért, mert így helyes, hanem mert jó móka."

Az ilyen dolgok hiányoznak nekem a mai világból. Például volt egy töri tanárom, aki nem azért lett tanár, mert oda vették föl, hanem mert az akart lenni. Emlékszem egyszer mesélte, hogy a II. világháborúban a németek csináltak fából egy V2-es rakétát indítóállványostól elterelésnek. Erre a szövetségesek ledobtak rá egy fa bombát. Érzi valaki ennek a kifinomultságát? Akkoriban is valahogy más rugóra járt az emberek agya.

A kortársaimmal vagy beleolvadunk a mai viszonyok közé, vagy megkapjuk a homlokukra a billogot, hogy "Öreg". Mármint a nálunk csak 5-10 évvel fiatalabbaktól. Pedig még csak most kezdtünk neki mi is az életnek, most sikerült elszakadni a családtól, próbálgatjuk a szárnyainkat, az egyedüllét szabadjában. De így például nehezebb közös beszédtémát találni egy 5-6 évvel fiatalabb lánnyal vagy fiúval is. Néha találkozom olyan egyénekkel, vagy olvasok olyan kommentet, ami bizonyítja, hogy van még remény, van, aki továbbviszi ezeket a dolgokat. Van még olyan lány, akinek a család építése fontosabb, mint a karrier építése, vagy olyan emberek, akik klasszikus zenét, klasszikus rockot, vagy 60-as, 70-es évek béli slágereket hallgatnak. Aki nem C. Ronaldora akar hasonlítani, aki nem a Twitteren csivitel, aki lesz...ja a VV4-et Alekoszostól stb. Kevesen vannak ugyan, de vannak, és ez engem megnyugvással tölt el.

A fogyó számuk viszont annál kevésbé. Talán egyszer örökre eltűnik a fajtánk. Nekem sosem volt pénzem a trendeket követni, meg gusztusom az ilyen JR, BK, VV etc. nézni és másnap a többiekkel azon csámcsogni. Nem azt mondom, hogy az rossz dolog, vagy elítélendő. Kell a beszédtéma is az embereknek, a média pedig a tömegek szórakozását helyezi előtérbe, nem a különcökét. Ezzel nincs is semmi baj. Nekem más értékrendem, ízlésem, szokásaim vannak és egyre kevesebb a hozzám hasonló. Ennyi. A mi érdekeinket mára már nemigen szolgálja senki és semmi. Tudom, hogy ez a világ rendje, meg hogy az öregek is le vannak ejtve, ez van. Mint a cowboyok, akik az ezernyolcszázas évek végén menekültek egyre nyugatabbra és nyugatabbra a vasút meg a távíró elöl, aztán egyszer csak elérik a csendes óceán partját, de a vonat már ott fütyült a hátuk mögött. Szóval nem jó ilyen fiatalon ilyen öregnek lenni.

  További történetek


Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!